Baktalórántháza

Ha ritkán is, de elfogja a honvágy hazája, Szíria és szülővárosa, Damaszkusz iránt, hol 1964-ben született, majd nevelkedett hétgyermekes családban. Szüleiről nem beszél, csak testvéreit említi, kik Ázsia és Európa országaiban szerteszét élnek, így velük csupán telefonkapcsolatban állhat.

Bizonyára erős és kitartó jellemű emberek képesek arra, hogy több ezer kilométer távolságra igazi hazájuktól, egy teljesen más világba, idegen földrajzi, társadalmi és nyelvi környezetbe belecsöppenve próbáljanak adaptálódni egy modernebb élet körülményeihez. Ilyennek ismertem meg Fawaz doktor urat, ki több mint két évtizede él már Magyarországon. A nemes értelemben való többet akarás vezérelte, amikor 1982-ben az érettségi után – sikerrel – az ENSZ állami ösztöndíjára pályázott. Budapestre került, a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe. Tudta, nem lesz könnyű dolga, hiszen nemcsak szakmai rátermettségéről kell majd számot adnia, hanem meg kell küzdenie a nyelvi nehézségekkel is, de ezek sem tántorították el.

Simán vette az akadályokat, s a kitartó tanulás eredményeként felvételt nyert a SZOTE-re, hol 1991-ben általános orvosi diplomát szerzett. Első munkahelye a szentesi Általános Baleseti Sebészet lett. Dr. Badó Zoltán professzornál hasznosítható tapasztalatokat szerzett. Ő észrevette benne a nagy ambíciót, és erősítette a kemény élethelyzetekben. Előfordult, tíz beteget is hoztak egyszerre, sokszor egyedül és azonnal kellett döntenie emberek sorsa, élete felől. ’93-ban a szegedi Klinika Szív- és Érsebészeti Osztályára került, Pepó János érsebész kezeihez, ki beavatta őt a kardiológia tudományának titkaiba. Így speciális vérzéscsillapítások, mélyvénás trombózisok, félrekezelt esetek felismerése. ’95-től Baján dolgozott az intenzív baleseti osztályon.

Eközben kezdett országszerte fellendülni a háziorvosi ellátás. Csatlakozott a központi háziorvosi ügyelethez, kezdett beletanulni a házi orvoslásba, Gara, Hercegszántó, Dávod, Sükösd, Érsekcsanád községekben. ’98-ban a német–magyar Aerokaritas-hoz került, Düsseldorfban teljesített szolgálatot, helikopteres mentőorvosként.

Ez óriási erőpróba volt számára. Dr. Turi Perigrin vezető orvostól az ott töltött két év alatt annyit tanulhatott, mint amennyit ez idáig összesen. Az életveszély-elhárítás, az újraélesztés, emlékezetes orvosi esetekkel gyarapíthatta praxisát. Számításai azonban nem jöttek be, így visszajött Magyarországra, ahol éppen az orvoshiány szólította.

A kilenc év egyetem után 2000-ben sikeres háziorvostan-szakvizsgát tett. A Bodrog-közbe került egy összevont körzetbe, Viss, Zalkod, Kenézlő, Györgytarló községekbe. A hiányos felszereltségű orvosi rendelőben rájött, mennyire elmaradott az egészségügy. Orvosi esetein, páciensein keresztül szembesült a modern társadalom szülte ellentmondásokkal, betegségekkel, mint elszegényedés, munkanélkülivé válás következtében kialakult depresszió, pszichés tünetek, helytelen táplálkozási szokások miatti érrendszeri megbetegedések. 2003 tavaszán olvasta a kisváros, Baktalórántháza által kiírt körzeti orvosi álláshirdetést.

Feltámadt benne a szakmai előbbre jutás vágya, ellátogatott a városba, megtetszett neki az erdő, a település, a vezetők hozzáállása. Remélte, de nem vette biztosra, hogy megkapja az állást, mivel többen is pályáztak. Örömmel vette, hogy minden képviselőtől megkapta a bizalmat. Június 15-től egyedül látja el a körzeteket, a hétvégi ügyeletekben két orvos kartársa segít. Az egészségügyi ház, a felújított orvosi rendelők, és szolgálati lakás, mind-mind a kényelmét szolgálja.

Hogy ő csak az orvoslással foglalkozhasson, munkájában sokat segít társa, a Borsod megyei Páricsi Aranka, kihez évek óta szoros szálak fűzik. Ő nyújtja számára a biztos családi hátteret. Az eltelt néhány hónap alatt sikerült a rendelő felszereltségét javítani, így EKG-t, vizsgálóasztalt, intenzív betegágyat beállítani, a sürgősségi ellátáshoz szükséges injekciókat beszerezni, melyek a beteg állapotát stabilizálják.

Fontosnak tartja a kollégákkal való jó együttműködést, a városvezetéssel, az itt élő emberekkel a jó kapcsolat kiépítését. Megtalálni a megfelelő összhangot a kisebbséggel, tolerálni egymást a kölcsönös tisztelet megadása mellett. Nem utolsósorban, jó partnerkapcsolatban lenni az Országos Mentőszolgálattal, hiszen egymásra vannak utalva.

Távlati tervei között dédelgeti, hogy közös összefogással, egy rohammentő-kocsi segítse munkájukat, mely terv elérése egy nyugati testvérvárosi kapcsolattal hamarabb realizálódhatna. Maximális tudással, energikusságával, ambiciózus egyéniségével azon van, hogy a város egészségügyi ellátását a köz megelégedésére végezze.

Végezetül így vall: „Nem ugródeszkának tekintem Baktalórántházát, szeretnék itt meghonosodni, gyökeret ereszteni. Köszönöm, hogy eddig is támogattak, úgy érzem, befogadtak az emberek.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)