Baktalórántháza

Lenyűgözően boszorkányos gyorsasággal, magabiztosan jön-megy, intézkedik, szervez, telefonál a fiatal Alex, ahogy mindenki becézi hosszúra sikerült nevét lerövidítve. Hozzászokott a gyors, dinamikus munkatempóhoz, hiszen hajnalban, mire külföldre indulnak, mindennek rendben kell lennie. Két utazás között érem szóval, Alex egész nyáron az utazásból, vagyis az utaztatásból áll ki, merthogy saját buszukkal visz külföldre – most éppen Görögországba – tíznapos útra turistákat.

Az 1978. február 18-án, Baktalórántházán született Alexandra pedagógus családban nevelkedett, nyílt és felvilágosult szellemben. Apja Lakatos András, a baktalórántházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben, anyja Kurtyán Erzsébet, az általános iskolában tanított évtizedekig, ahol Alex és nővére, Linda is tanultak. Linda három évvel idősebb nála, köztisztviselő, jogot végzett, már anyának mondhatja magát. Alex önfejűnek nevezi magát, amit a fejébe vesz, megvalósít. Kigondolt, jó ötleteit ma is véghez viszi.

’92-ben elköltözik a család – apja Nyírbogáton lett iskolaigazgató – mikor ő éppen a 8. osztályt fejezi be, így a nyírbátori Báthory István Gimnázium, német nyelv tagozatára kerül. A németet heti nyolc órában, második idegen nyelvként angolt is tanulja. A végig kitűnő tanuló leány mentességgel kerül be a budapesti Államigazgatási Főiskolára, hiszen 124 pontot visz.

„Itt maximálisan kiélhettem féktelen tudásvágyam. Ez az iskola tökéletes, generalista képzést biztosított számomra. A jogszabályok ismerete hihetetlen felkészültséget igényel. Ezzel a végzettséggel bárhol elhelyezkedhetem. 2001-ben igazgatásszervezői diplomát szereztem. Szerettem volna jegyző lenni, de átgondoltam a dolgot. Miután apukám a főiskolás éveim alatt beteg lett, s a ’94-ben létrehozott Lindalex Bt.-t nem volt ki továbbvigye, úgy döntöttem nem hagyhatom magukra szüleimet.

Gyorsan beletanultam a feladatba, ez amúgy sem jelentett gondot, hiszen mióta az eszemet tudom, másfél éves korom óta bejártuk egész Európát, így elmondhatom, világot láttam. Beutaztuk a keleti országokat, nyugatra édesapám lánytestvéréhez, nagynénémhez látogatunk sűrűn. Sohasem a vásárlás élvezete vonz bennünket külföldre, hanem mindig élményeket szerezni és gyűjteni mentünk. A külföldi utakon bízhatok jó problémamegoldó képességemben. Hiszen apukám mindig azt mondta: „Gyermekem a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.” Minden problémára öt megoldást vázolok fel, egy mindig bejön. Apukám megtanított több lábon állni. Erre példa az ő élete, ki nemcsak tanár volt, hanem hétvégeken zenész, órák után gépjárműoktató, mindent elvégzett, hogy a tanári fizetését kiegészítse, s családját igényes szinten eltarthassa. Különös ragaszkodás köt hozzá, nekem ő a példaképem, ma is apukámnak nevezem.”

2001-ben tevékenységük kiegészítéseként létrehozták az „Alexandra Általános Iskola és Gimnázium”-ot, így neve teljesen összefonódott az iskolával. Képzésük fő profilja a tankötelezett kort betöltött tanulók alapfokú képzése, majd ugyanezen tanulóknak az érettségire való felkészítése. Speciális, egyéni módszerek alkalmazásával, a tanulási- vagy beilleszkedési problémával küszködő tanulóval igyekeznek elsajátíttatni a tananyagot az alapfokú tanulmányok befejezéséhez. Az egyénre szabott metódusok alkalmazásával a gyermekre, a tanulóra kell fókuszálni.

„Azt gondolom, a jövőben egyre inkább szükség lesz az ilyen speciális iskolákra, mint a mienk, hiszen a társadalmi problémák begyűrűződése következtében egyre több a sérült gyermek és a csonka család, így több problémás, veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermek ül az iskola padjaiban.”

Az Alexandra Magániskola nem jelent konkurenciát a Baktalórántházán működő, önkormányzati finanszírozású iskoláknak, éppen képzési profiljuk különbözősége miatt jól kiegészítik egymást.

„Én látom el a fenntartói feladatokat, apukám pedig az iskola igazgatója, hiszen ő az „agytröszt”. Kiváló pedagógiai ismeretekkel rendelkezik, amihez még vezetői ismeretek is társulnak. Igaz, mióta beszélni tudok, az én véleményem is kikérik szüleim. Ha használható az ötletem, elfogadják. Anya biztosítja a technikai hátteret a vállalkozásban. Apukám arról is meggyőzött, hogy nem kell mindenre születni, bármit meg lehet tanulni, csak elhatározás kérdése. Megtanított arra, hogy bármikor, bárhonnan, ha nulláról kell ismét indulni, talpra kell állni, akkor is tudni kell újrakezdeni. Szabadidőmben szívesen olvasok, ez felüdít, újratöltődöm. Van egy hűséges kutyám, ki még a gondolatom is sejti. Szeretném a jövőben folyamatosan továbbképezni magam, vannak konkrét terveim a tanulás terén. Szeretnék egy nagyobb gépjárműparkot, mint ami most van, több utat – belföldre és külföldre egyaránt – szervezni. Vidám vagyok, örülök, szeretem, amit csinálok. Keresem a boldogságom, mind a szakmai, mind a magánéletben” – mondja eltökélten.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)