Vári Zoltán

A Nyírségi Napfény Összevont Intézmény és Idősek Otthona igazgatója,

Ramocsaháza

szszb 25 pi Vári Zoltán.jpgImpozáns épület előtt parkolunk. Az ajtóban már vár egy magas, kellemes külsejű fiatalember. Ő Vári Zoltán, az otthon igazgatója. Miközben invitál az irodájába, találkozunk a ház lakóival, akik érdeklődve figyelnek bennünket, idegeneket. Igazgató úrnak mindenkihez van egy kedves szava. Látszik, hogy kölcsönös a szeretet egymás iránt. Helyet foglalunk a szobájában, és csak az indító kérdést kell feltenni, máris ontja az információkat. Nagyon kell figyelni, mert gyorsan beszél.

– Felújított kúria jellegű épületben vagyunk, ahol 38 idős embernek tudunk állandó helyet biztosítani. Ebben a térségben hagyománya van a szociális ellátásra szoruló idősek gondozásának. Amíg a megyei szociális háló lukas, itt az önkormányzat megoldotta a rászorulók ellátását.

Ramocsaházán az otthon létrehozásának a szándéka már ’93-ban meg volt, és 1997-ben költözött be az első lakó. Akkor tíz férőhellyel és kis létszámú személyzettel indult. Fokozatosan fejlődtünk, és mára az itt lakó 38 idős emberen kívül a nyírkércsi telephelyen további 20 főt tudunk gondozásba venni. A Berkesz, Laskod, Nyíribrony, Nyírjákó, Nyírkércs, Nyírtass, Petneháza, Ramocsaháza alkotta mikrotérségi társulásnak sikerült a szociális szakfeladat-ellátást magas szinten megvalósítani szakképzett munkatársaim segítségével. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, valamint a tartós bentlakásos ellátás mellett bővíteni tudtuk az alapszolgáltatásainkat az étkeztetéssel, a házi segítségnyújtással, a szociális konyhával. Vannak terveink, amiket meg szeretnénk valósítani a társuláson belül. Egyszerre sok szempontnak kell megfelelni, de megcsináljuk – mondja határozottan igazgató úr. – Nagy előnye az otthonnak, ami szakmai kihívás is – folytatja –, hogy a gondozó ismeri a gondozott családját, és az ellátott is ismeri az ellátót és családját. Ez a főcsa­pása az életemnek  – mosolyodik el.

Arra kérem, saját eddigi életébe is avasson be egy kicsit, hiszen példaértékű. Ramocsaházán született a most még csak 35 éves Vári Zoltán igazgató úr. Egyszerű, kétkezi munkásszülők gyerekeként már kicsi korában beleivódott a szociális érzékenység, és ez meghatározta a továbbtanulása irányát. A nyíregyházi Zay Anna középiskolában érettségizett. Egészségügyi szakápoló diplomáját Budapesten szerezte. Azon fiatal diplomások közé tartozik, aki a nagy városból visszavágyott szülőfalujába, Ramocsaházára.

– Az itteni emberi kapcsolatok sokkal személyesebbek, közvetlenebbek. Életünkkel példát mutatunk, neveljük, tanítjuk az embereket – tárja elénk meggyőződését. Igyekszik próféta lenni saját mikrokörnyezetében, teszem hozzá.

Három gyermek büszke édesapja. Rebeka hétéves, Virág ötéves, Zoltán Miklós kétéves.

– Feleségemmel közép- és főiskolára is egy helyre jártunk, de szorosabb kapcsolat a főiskolai évek idején alakult ki közöttünk. 1996–97 között már mint házaspár dolgoztunk a mátészalkai kórházban. Akkor Kocsordon laktunk, de mindig visszavágytunk Ramocsaházára. Létrehoztunk egy betéti társaságot – mely egy családias cég  –, és a feleségem ezen belül végzi otthoni szakápolói tevékenységét. Kijár a családokhoz. Közben természetesen neveljük gyerekeinket. Én tanulok tovább, végzős hallgató vagyok a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Karán. Általános szociális munkás másoddiplomámat szerzem.

Nagyon szeretjük a természetet, sokat túrázunk a gyerekekkel, még télen a nagy hóban is – kalandozunk más területre. – Gyönyörű, több kilométeres erdei utak vannak a térségben. Édesapám focizott, de én szemüveges lévén inkább a természetjárást, és az utóbbi időben az úszást választottam.

Részt veszek a Ramocsaházi Szabadidős Sportegyesület irányításában. A Soros Alapítvány nyertes pályázataival a települési egészségtervet tudtuk megalapozni, például a játszótér létrehozása. Helyi civil szervezetként a Harmadik Évezredben Ramocsaházáért Alapítvány is a település fejlődését támogatja. A legtöbb civil kezdeményezés és ötlet ennek a szervezetnek köszönhetően valósult meg. Teleház működik szélessávú internet hozzáféréssel, mely létrehozásában nagy szerepet játszottam – mondja szerényen.

– Sikeresen működtünk együtt az Egészséges Településekért Alapítvánnyal, ez segített bevonni a hátrányos helyzetű gyerekeket a nyári táborokba, kerékpárkölcsönzőt működtetünk. Szoros a kapcsolatunk az egyházakkal, ami az élet számos területén megjelenik a vasárnapi istentiszteletektől a heti a bibliaórákon át, a szabadidős programok szervezéséig. Rendszeresen járunk a berekfürdői több napos gyülekezeti táborba.

Sok tervünk van még az otthon fejlesztésével, bővítésével kapcsolatban. – térünk vissza a szociális ellátásokra. A szociális ellátás végzése szép munka, nagyszerű hivatás, amit nagyon szeretek – jegyzi meg búcsúzóul Vári Zoltán igazgató úr.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése