Ramocsaháza

„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akár hová mégy!”
(1. Mózes 28,15)

Hiszem, a lelkészi hivatásra készülni kell! Készülni a születéstől, apró gyermekkortól fogva, egészen a beteljesülésig. Úgy, mint ahogy Gaál Sándor Ramocsaháza református lelkésze készült, és megőrizte Isten erre a küldetésre. 1967. május 30-án Baktalórántházán született, Rohodon nevelkedett. Falusi gyermekéveiben szabad, de boldog környezetben, hitben való növekedése alakította élethivatását.

A föld munkájából élő apja, aki a tsz-ben maradt, miután a földjüket elvették, az édesanya, aki varrónőként pótolt a családi bevételhez, hogy gyermekeiket – nővérét Ilonát és őt – taníttatni tudják, becsületes szülői példakép volt számára.

A kaszát-kapát jól ismerő és forgató Sándor már ifjú korától részese volt a mezei munkáknak. Így hát hová is mehetett volna más helyre tanulni az általános iskola befejezése után, mint a biztos megélhetést ígérő, mezőgazdasági szakmát adó, nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskolába. De a harmadik-negyedik osztályra megfogalmazódott a humán irányultság, s lehetett sejteni, nem fog kikötni a mezőgazdaság mellett. Ezerkilencszáznyolcvanötben az érettségi után a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre vitt útja, ahol 1990-ig tanult, sőt még egy évet maradt, mint Senior, a diákok vezetője.

Hálásan emlékezik Bütösi János egykori tanárára, aki megerősítette őt szolgálatának irányultságában. Itt ismerkedett meg évfolyamtársával – egy lelkészi család leányával – Victor Eszterrel. Miután Eszter az USA-beli ösztöndíjas tanulmányáról hazakerült, 1991-ben életre szóló szövetséget kötöttek. Így már, mint házastársak, közös ösztöndíjjal utazhattak Hollandiába, Kampen városába.

Ramocsaháza virágos, rendezett falucska. Kanyargós főutcája közepén a református templom mellett találom a nemrégiben épült lelkészi lakást.

Itt él családjával Gaál Sándor. Ő maga éppen befejezi a gyülekezeti ház épületében a hittanórát, de megérkezik felesége is, aki az ötödik gyermekükkel várandós, májusra várják a baba születését. A többi apróság sorra, mint az orgonasípok: Eszter tízéves, Sándor nyolc-, Benedek öt-, Anna hároméves az iskolában, óvodában okosodnak éppen, azon túl, hogy otthon is az értelmi és érzelmi nevelés testi és lélekformáló ereje alakítja őket. A lelkészházaspárokban mindig megfogott engem az a tiszteletteljes beszédmodor, ahogyan egymással és gyermekeikkel kommunikálnak. Az esküvői ige közös életük alapja, a család igéje: „…minden a tiétek. Ti viszont a Krisztuséi, Krisztus pedig Istené!” (1 Korintus 3:21,23).

A nyugalom, a szeretet szigete mindez, s az is, amibe ők belefognak, amin munkálkodnak, s ahogyan az emberekkel érintkeznek, 1991 óta Ramocsaházán és a szomszédos Nyíribrony községben. Sándor és Eszter felbuzdulva a Hollandiában tapasztalt mozgalmas lelki életen, sokrétű feladatot látnak el. Van itt ifjú házasok köre, Biblia-kör, hétvégi extra programok gyermekeknek, gyermek és felnőtt istentisztelet, öregek számára foglalkozás a helyi idősek klubjában, kismamakör, ifjúsági csoport, nyári gyermektáborok, ifjúsági kerékpártúrák és énekkar is.

De él a hollandiai testvérvárosi kapcsolat is, s lelki épülésükre szolgálnak az ökumenikus imaestek. Akik nem keresik ezeket a programokat, családlátogatások alkalmával próbálnak megnyerni, küzdve a hitetlenség ellen. Merthogy Sándor hiszi, hogy az Isten ellen fordulás nem maradandó, hanem megváltoztatható a hitetlen emberek hitre segítésével. A falu életében korszakalkotó kezdeményezésnek számít a gyülekezet, de az egész falu által létrehozott és támogatott alapítvány, amely „A Harmadik Évezredben Ramocsaházáért” nevet viseli.

A tizenkét év alatt megtapasztalták nyitottságát, s egyre többen igényelték segítségét, sokszor magánügyeikben is. Közösségi szerepe 2002 októberében, az önkormányzati választások óta csúcsosodott ki, amikor is képviselővé választották. Ekkor ő Angliában tartózkodott, de a presbitérium jóváhagyásával a református lelkészként sokak biztatására alapos megfontolás után elvállalta a közéleti szereplést.

A kulturális bizottság tagjaként érzékeli és tapasztalja a faluban meglévő szükségleteket. Sándor a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója is, ahol a Missziós Felekezettudományi Tanszék adjunktusa. Budapesten a Protestáns Missziós Tanulmányi Intézet Kuratóriumának tagja, s a Nyírségi Egyházmegye misszió előadója. Missziológiából folytatott tanulmányai egy magasabb szintű tudományos munkában látnak majd napvilágot, mint doktori disszertáció. Mindezek mellett ezt mondja: „Lelkész vagyok, Ramocsaháza lelkipásztora.” Szolgálatát hitének és elkötelezettségének veti alá; Jézus parancsának:

„Ha egy mérföldre hívnak, menj el kettőre! Imádkozzál ellenségeidért! A gonoszt jóval győzd meg!” – ez vezérli őt, s arra tette fel életét, hogy az embereket Krisztushoz vezesse!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)