Molnár Tibor

Körjegyző,

Ramocsaháza–Nyíribrony

szszb 26 szt Molnár Tibor.jpgHatározott, precíz, akár a négy­jegyű függvénytáblázat, csak éppen a legkevésbé sem unalmas. Nem véletlen, eredetileg ma­tematika–fizika szakos tanár volt Ra­mocsaháza ifjú jegyzője, Molnár Tibor. Nyíregyházán született 1975. január 29-én harmadik gyerekként. Édesapja, a központifűtés-szerelő Molnár Imre 1987-ben, ápolónő édesanyja, Hadobás Etelka 1994-ben, az érettségi előtt hunyt el, két bátyját, Attilát és Imrét is elveszítette. Tiborra fokozot­tan érvényes a mondás: ami nem öl meg, az megerősít.

A túlélésben sokat segítettek a 6. sz. általános iskola pedagógusai. Becsülték a gyerekeket, mindenkinek megpróbálták kompenzálni a hátrányait. Legszívesebben Dénes Györgyike osztályfőnökre emlékszik ezekből az időkből, és a végeláthatatlanul hosszú vándortáborokra, amikor szó szerint bejárták Tolnát, Baranyát, a Bakonyt, a somogyi tájakat. A térképolvasáson és turistajelzéseken túl megtanultak önellátóak lenni, egymásra figyelni és felelősséget érezni, közösségben létezni. A nyíregyházi Kölcseyben érettségizett le általános tagozaton. Korrekt, segítőkész tanárokra emlékszik, akikkel együtt hozták létre az első diákönkormányzatot. Diszkót csináltak a Buszacsában, előadásokat intéztek a Mandala Dalszínháznak, 24 órás megmozdulásaik voltak. Jó volt. Segített szárnyat bontogatni.

Érettségi után feleségül vette a gimnáziumban megismert Ferkó Ritát. Együtt jártak a nyíregyházi főiskolára, Tibor matek–fizika, Rita történelem–francia szakra. Kihasználták a fellendülő utazási hullámot, eljutottak Törökországba, Belgiumba, Franciaországba, majd négy napra az USA-ba. Mindezt meghatározó élményként tartja számon.

Tiszadobon kezdtek, Tibor negyedévesként taníthatott a gyermekváros szakiskolájában. Nehéz volt a gyerekekkel, mert olyan vasat kellett megmunkálni, ami már rég kihűlt, de egyben nagyon hálás is, hiszen ha kicsi volt is a siker lehetősége, annál édesebb. Innen egy évre Tiszasülyre vitt az út. Az egykori rizsföldek helyén a sívó homokot abban az évben érte el az árvíz, egész nyáron homokzsákokat pakoltak. 2001-ben visszaköltöztek Tiszadobra, hiszen az volt a nagy szerelem – a csodás természeti környezet, az ártéri tölgyesek, a horgászatok a holtágakban. Állást azonban csak Rita kapott, aki közben elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. Tibor sok mindent megpróbált, őt sem kerülte el az ügynökélet: az Olympos cég területi képviselője lett. Egy kicsit helyrejöttek anyagilag, s ő is jelentkezett az Államigazgatásira. 2002. augusztus 17-én megszületett Renáta lánya, felesége pedig állást kapott Kemecsén. Lakást vettek Nyíregyházán, Rita ingázott, Tibor pelenkázott, és hordta a lányát a bölcsődébe. Állást kapott a tiszadobi hivatalban, de a téli utazást már nehezen bírták. A család Kemecsére költözött, itt született 2008. május 5-én az „imádni való, jópofa, apa kedvence”, Tibike. 2005. augusztus 1-jén került Ra­mo­csa­házára. A szerencsés véletlen hozta a törekvő kistelepülésre. Jegyzői teendők is akadtak jócskán, de a fejlesztések, a beruházásokban való közreműködés volt a korábbi munkatapasztalatokkal összemérhető élmény. Teljesen új, városi méretnek megfelelő szociális ellátást kellett megvalósítani, melynek jogi-önkormányzati előkészítése, illetve helyi rendeleti hátterének megalkotása jelentett kihívást.

A következő nem kisközségre jellemző feladat a széles sávú internethálózat kiépítése, s ennek igazgatási lebonyolítása volt, melyben új társulást és a projekthez szükséges anyagi erőforrásokat kellett négy település részére megszervezni.

– Könnyű volt haladni, hiszen fiatalságom ellenére minden polgármester és önkormányzat maximálisan segítőkész volt – mondja.

Egy állandóság volt ezekben az években: a szüntelen változás. 2007. július 1-jén létrejött Nyíribrony és Ra­mo­csaháza közös körjegyzősége, melynek első körjegyzője Molnár Tibor lett. Az új hivatal kereteit az önkormányzatokkal közösen alakították ki. A mindkét faluban dolgozó kollégák sokat tettek azért, hogy ez a szívüknek nem feltétlenül tetsző folyamat a szakmaiságot csak növelje – de az elvárás sem volt kevesebb. Tibor számára jegyzőnek lenni egy beteljesült álom. Bár hiányzik a fizika, de nem tudna egy kutatóintézetben elméleti variánsokon agyalni. Ide a szaktudásnál is több kell: emberség. Itt a dinamizmus az értékmérő, a megnyert projekt, a valós, állandó munkahely. „Ha csökkenteni tudjuk a feszültséget, megcsináljuk a közösségi teret, és megtöltjük tartalommal, ha nem nő a kintlévőségünk, ha az intézkedésünk jogszerű, és erről az ügyfél is meg van győződve, nos, az a siker.” Akit a mozdony füstje egyszer megcsapott, s belekóstolt a tanításba, az nem szabadul többé. Tibor a legfontosabb leckét akarja megtanítani: mindenkinek meg kell tanulnia önmagáról gondoskodnia. Csak így teljesülhetnek be az álmok.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése