Levelek

Riportalanyunk egyéniségét leginkább, a kellemesebbnél kellemesebb színekben pompázó ősz varázsához hasonlíthatjuk. Egész lényéből egy utánozhatatlan kedvesség, ugyanakkor kiismerhető határozottság, a mindennapi gondok megértése sugárzik. Olyan emberek áldott adománya ez, akikkel szemben állva mindenki belátja, itt nincs értelme a képmutatásnak, a mellébeszélésnek.

Terbócs Lászlónét, született Szenes Máriát, 1954. június 23-án anyakönyvezték Leveleken, Rózsa Mária és Szenes József gyermekeként. Testvérei közül Anna Nyíregyházán óvónő. Katalin húga Leveleken angol–történelem szakos tanár. Öccse, József vállalkozóként a helyi varrodát vezeti. A körjegyző asszony férje, Terbócs László, vállalkozó. Több szakma avatott értőjeként dolgozik a faluban. Idősebb leányuk, Tímea, pedagógus. A megyeszékhelyen található Petőfi Sándor Általános Iskola magyar–történelem szakos tanára. Máig a család egyetlen unokájának, az egyéves Balázsnak az édesanyja. Testvérhúga Ildikó, 23 éves. A baktalórántházi munkaügyi hivatalban dolgozik. A szegedi tudomány egyetem harmadéves jogász hallhatója másoddiplomásként.

Terbócs Lászlóné érettségi vizsgakötelezettségeinek Nyíregyházán, a kereskedelmi szakközépiskolában tett eleget, majd Apagy község akkori hivatalában kezdett dolgozni mint adóügyi előadó. Tízévi szorgalmas tevékenykedés után, 1983-ban visszatért szülőfalujába, Levelekre. Itt szintén az államigazgatást választotta munkájául. Előbb igazgatási előadóként, majd később pénzügyi csoportvezetőként hasznosította tudását. Bátran mondhatja el magáról azt, hogy immár három évtizede folyamatosan, megszakítás nélkül dolgozik a közigazgatásban.

A növekvő szakmai követelmények és elvárások teljesítése, valamint a saját lelkiismerete megnyugtatására 1993-ban mérlegképes könyvelői, majd ezt követően három évvel később államigazgatási diplomát szerezve bizonyítja elhivatottságát, tenni akarását. Ez irányú törekvését szakmai vezetői a megfelelőképpen értékelik, és 1997-ben a két község, Levelek és Besenyőd, körjegyzői feladatainak az ellátásával bízzák meg. A tőle elvárható fejlődés érdekében 2001-ben közigazgatási szakvizsgázik, eleget téve a vonatkozó törvényi előírásoknak.

Pályája kezdetére visszaemlékezően a körjegyző asszony annyit mond: kevesebb, könnyebben értelmezhető jogszabály között eligazodva kellett megoldania a lényegesen egyszerűbb ügyeket. Az ügyfelek száma is sokkal kevesebb volt akkoriban. Az egyes szakmai területek jól érzékelhetően különváltak. A ma már sokkal bonyolultabb. Nagyon sok, esetenként egymásnak is ellentmondó jogszabály határolja be az ő mozgásterét is egy-egy ügy intézése során. A hivatalban egyre több és több az ügyes-bajos dolgával ott megforduló ember, aki segítséget vár el az ott dolgozóktól, nem pedig – a másutt gyakran tapasztalható – lelketlen, bürokratikus kioktatást. Hitvallása szerint feladatuk a segítségnyújtás az adott jogszabályi keretek között.

Mint mondja, legfőbb gondjuk a szegénységből fakad. A faluban a munkanélküliség aránya harmincszázalékos. Ez a mezőgazdasági idénymunkák során valamelyest csökkenő tendenciát mutat. Terbócs Lászlóné szól arról is, hogy 1990 és 1997 között a faluban alig építettek új házat. A megszűnt ipari munkahelyekkel együtt csökkent a lakosság fizetőképessége is. A fiatalok inkább másutt próbáltak boldogulni.

Örömmel említi az eltelt három évben tapasztalt fejlődés jeleit. A falu földrajzi fekvéséből és körzetközpontúságból eredően megpezsdült a gazdasági élet is. Ma közel 170 vállalkozás működik a majd háromezres lélekszámú településen. Az érezhető fejlődést segítik az alacsonynak mondható ingatlanárak is. Jellemző, hogy az ide érkezők, egy már régebben épült házat újítanak fel, tesznek komfortosabbá, emberibbé. Jót tett a falunak a köztisztviselők lakásvásárlására vonatkozó jogszabályi rendelkezés is.

A körjegyző asszony kérdésünkre elmondja, hogy az évente közel négyezer ügy legtöbbje szociális indíttatású, alapvetően kérelem. Sokat tudnak segíteni az érintetteken a közhasznú, és a közérdekű munka intézményével, mert nem mindegy: segélyt, avagy fizetést visz-e haza valaki. A községben havonta átlagosan 15-20 főt alkalmaznak ilyen formában, segítve ezzel magukon és a családokon is. A környéken folyó mezőgazdasági termelés eredményei változók, nagyban függenek az időjárási viszonyoktól és a piaci körülményektől is. A leveleki víztározó turisztikai hasznosításának kiterjesztésével tervezik a falu fizetési mérlegének és az itt élő emberek életkörülményeinek a javítását.

Terbócs Lászlóné büszkén mutatja a II. János Pál pápa által, 1991. április 10-én, Rómában megáldott nemzeti zászlót, amit a falu volt polgármestere hozott haza olaszországi látogatásáról. Szabadidejében rengeteget olvas, de leginkább a családjával és az unokájával foglalkozik.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)