Levelek

A közösség és az egyén egymásra hatása csodálatosan megfigyelhető Szanyi Lászlóné, született Székely Mária leveleki polgármester életútjában. Mai eredményeit az ötgyermekes nagycsaládban, elvált anya irányításával úgy érhette el, hogy véd- és dacszövetséget kötve a testvérekkel és a mamával, foggal, körömmel harcoltak nem pusztán a fennmaradásért, hanem az egyéni boldogulásért. Mint mondták, a név kötelez, nem engedhetik meg maguknak a lemaradás, a magukba fordulás luxusát. Ez a hajtóerő és a rendkívül erős, közösségért érzett felelősség tettrekészséggel párosult, s innen nyílegyenes út vezetett a polgármesteri székig. A többi már történelem.

Szanyiné 1958. május elsején született Leveleken. Édesanyja lánykori nevén Papp Mária. Itt dolgozott a községházán. A helybeliek megbízható, a többiekért dolgozó asszonynak ismerték. Sokan hasonlítják össze anyát és lányát, még a természetük is majdnem ugyanaz. Öt testvér várta az édesanya segítségét odahaza. Anna mérlegképes könyvelői tanfolyamot végzett, afféle pótanyaként szeretgette ifjabb testvéreit. Sándor mezőgazdasági vállalkozó lett, a Roxy Kft.-nél van. Sarolta a megyei illetékhivatalnál dolgozik, Mária a negyedik, János Szarvason végzett, üzemmérnök, a helyi Virginia Kft.-ben kamatoztatja ismereteit. Sarolta kivételével a szülőfaluban keresik a boldogulás útját. Sándor eddig is, és ma is sokat segít szemléletének átadásával egy vállalkozás, egy gazdaság irányításában a polgármester húgának. Saját családjában is ezek az értékek jelentik az alapot. Férje, Szanyi László melegszívű, közösségkedvelő, a nyelveket szerető ember. Két lányuk született, Katalin a Zrínyi Ilona Gimnáziumban most végezte az első osztályt a francia tagozaton, Mária nyolcadikos a leveleki iskolában. Míg Kati a humán tárgyak iránt vonzódik, Marika jó szervezőkészségével, vállalkozói, gazdasági érdeklődésével készíti elő a leendő életpályáját. Az édesanya nagyon büszke a gyermekkori és a felnőttként alapított családjára egyaránt.

Marika Baktalórántházán érettségizett 1976-ban. Segédnővér, majd orvosírnok lett, 1977-től pedig az akkori tanácson helyezkedett el. A szociális szakterületen került először kapcsolatba az emberek problémáival. Végtelenül örült, amikor valakinek segíthetett. Ezt a jó érzést azóta folyamatosan élete részének tudhatja. Mint mondja, ez olyan hajtóerő számára, amely semmi mással nem pótolható.

A közösségben mindig is központi szerepet vállalt. Korábban KISZ-titkárként tevékenykedett. Amikor a lányai megszülettek, az óvodában szervezte a szülők közösségi munkáját, később a szülői munkaközösségben tevékenykedett. A lakosság felkérésére függetlenként elindult 1998-ban a polgármester-választáson. Hét jelölt közül egymaga több voksot szerzett, mint a többiek együtt.

A győzelem csak a belépő volt ebbe a szobába. Az igazi útravalót évtizedekig gyűjtögette azzal a számos segítséggel, amelyet munkája során a falubeliekért tett. Ám polgármesterként másfajta feladatokkal is szembesülnie kellett. Neki esik rosszul, ha nem tud segíteni egy ügyfél szociális helyzetén, de azt is tudja, hogy vég nélkül nem lehet mindenkit kihúzni az anyagi kátyúból. Néznie kell a tágabb közösség érdekeit is, ha azt akarja, hogy Levelek előbbre jusson. Az pedig külön érdekessége a történetének, hogy jó negyvenévesen lett polgármester, nő, és a saját falujában kell megmutatnia, mennyiben tudja előmozdítani a település életét.

Igyekezett sokat tanulni, hogy megfeleljen a szerteágazó feladatoknak. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szociális munkás szakán szerzett oklevelet. Szakdolgozatában „Levelek önkormányzatának szociálpolitikája az ezredfordulón” című témát kutatta. Ma polgármesterként hasznosítja ezeket az információkat. Például megtanulta a rendszerváltással összefüggő szociálpolitikai kérdések megoldását, a pályázatírást.

Most is irathalmaz az asztalán, pályázatokhoz adathalmaz, hogy a falubeliek minőségi, városi szintű szolgáltatásokhoz jussanak. Az átmenő forgalmát tekintve fontos helyen fekszik Levelek, a 41-es út mentén. Tranzitfalu, még a letelepedett ukrán, román állampolgárok is szívesen laknak itt. Így viszont kevésbé érvényesül egy zártabb közösségben kialakuló értékrendszer.

Szanyiné levizsgázott anyakönyvvezetésből és sikerrel tette le a közigazgatásban nemrégiben kötelezővé tett egységes szakvizsgát. Tanulmányaiból elméletben és tapasztalataiból a gyakorlatban tudja: 20 évre fogalmazhatnak meg terveket, annyi a tennivaló. Az egykori termelőszövetkezetben jól működött a háztáji, erre alapozzák a mezőgazdasági feldolgozást. A falu halastava ma már idegenforgalmi vonzerő, a kempinget nemrég létesítették és a turizmust sokkal olcsóbban szervezhetik itt a kispénzű nyaralóknak, mint másutt. Kellene egy szociális konyha, szükséges a belső utak kiépítése, hisz ma már családonként akár több autó is található.

Az internet kiépítése szintén napi szükséglet. A háromezer lelkes falu igazi közösséggé kovácsolása az egyik legnagyobb érték, amit a fiatal polgármesternő elért.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)