Baktalórántháza

Hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, arra élő példa Tóth Pál élete, aki maga sem gondolta volna, hogy az 1998-as, számára nem kedvező kimenetelű önkormányzati választás után négy évvel később úgy fordul a kocka, hogy Baktalórántháza polgárai polgármesterükké választják. A kellő tapasztalattal és rálátással rendelkező szakember korábban, 1990-től 1998-ig alpolgármesterként tevékenykedett, főleg a műszaki irányítás és végrehajtás területén (gázberuházás, szennyvíz, utak).

1953. március 2-án született Baktalórántházán, kinek szülei földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Két nővére után, a legfiatalabb fiúgyermeknek örült a család. Az ügyes, mozgékony fiú mindenféle mezőgazdasági és házkörüli munkába beletanult.

– Megfejtem még a teheneket is, mire anyám hazajött – mondja lelkesen. – Arra gondoltam, bizony ezt már nem sok polgármester mondhatja el. Szintén nyílt szívvel mesél az akkori nehéz időkről, amikor a falusi gazdák valóban csak magukra számíthattak.

Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd szülei, annak reményében, hogy ő könnyebb munkával keresse kenyerét, taníttatták fiukat. Így felkerült Budapestre a közgazdasági szakközépiskolába. Akkoriban a fővárosban tanuló, vidéki fiúkat a Kulich Gyula ún. gyűjtőkollégiumba helyezték el. Itt negyven iskola hetven osztályából voltak diákok.

– Azok a pesti évek csodálatosak voltak, ami már soha nem jöhet vissza. Hogy pénzt keressünk, mindenféle munkát elvállaltunk. Soha nem felejtem, még a kormot is kipakoltuk a csepeli átrakóban – meséli nevetve. – Sárospataki tanár úr apánk helyett apánk volt, ma is példaként áll előttem.

1971-ben szakképzett középfokú közgazdász lett. Budapestről hazakerülve az első munkahelyét is a nyári szünidő szorgalmas munkájának köszönhette, aminek szintén története van.

– Meszet oltottunk éppen három-négy társammal, mikor egy vállalkozó odajött hozzánk és megkérdezte, nem lenne-e kedvem építkezésen dolgozni. Elvállaltam a munkát, mivel amúgy sem volt kedvem egy irodába beülni.

Így lett fiatalon az építőipar munkáinak, és a különböző építőanyagok szakértője, amit már néhány hónap múlva kamatoztatni tudott további munkája során. Ugyanis a baktalórántházi Tüzép árukiadója lett, később telepvezető-helyettes, majd 1977-ben telepvezető.

Közben különböző tanfolyamokon képezte magát. A munkahelyén ismerkedett meg Báki Katalinnal, a Tüzép-telep adminisztrátorával, és 1976-ban házasságot kötöttek. 1977-ben megszületett első fiuk, Palcsi – ahogy ők becézték –, aki már rendőrtisztként dolgozik Vásárosnaményban, és családot is alapított. 1982-ben jött Zoltán, aki jelenleg a Miskolci Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanul. ’85-ben a baktalórántházi Tüzépről Levelekre került.

– Két év alatt ötszörösére emeltem a Tüzép forgalmát – büszkélkedik.

Aztán az ÁFÉSZ tulajdonát képező telepet, az akkori divat szerint „gebinbe” akarták kiadni, amit ők azokkal a feltételekkel nem tudtak elvállalni. Így önálló kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységet nyitottak, ami ma is üzemel. 2002-ben mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. Jó szervező- és segítőkészségét bizonyítja, hogy a köz érdekében mindig vállalt, és tett is. Nélküle nem igen készült volna el ilyen gyorsan és gördülékenyen a görög katolikus parókia a református parókia és az öregek napközi otthona.

2002 októberétől – polgármesterré választása után – természetes, hogy még zsúfoltabb lett napi beosztása. A családban is át kellett szervezni a munkákat, és ő is a saját életét ehhez kellett, hogy igazítsa. Tisztában van vele, hogy beosztása nem nyolcórás munkaidő, így feleségére is több munka hárul. Igazságosan, tisztességesen akar irányítani, fontos az egyetértés, az összefogás, a város érdekében. Elsősorban minden egyes baktalórántházi polgár polgármestere kíván lenni, és a negyedik év végére látható eredményeket szeretne felmutatni.

Konkrét elképzeléseket említ a város fejlesztése ügyében. A 2003-as év mindenképpen a beruházási elképzelések gyűjtése, de aztán jöhetnek a munkák. Sürgető munka a városközpont rendezése, a piac helyzetének megoldása, az egészségügyi szolgáltatás színvonalának emelése, buszpályaudvar, szociális lakások építése, az egyházakkal való jó kapcsolattartás, a temető dolgának rendezése, a Dégenfeld-kastély és a strandfürdő hasznosítása, a társtelepülés, Flóratanya problémáinak megoldása.

A településen jövője lehet a fafeldolgozásnak Reméli az EU-csatlakozással lehetőség adódik a felzárkózásra, minél több nyerő pályázat készítése a cél. Oly sok mindent szeretne még, ami e sorokba nem fért bele, így jövőbeni elképzeléseit egy mondatban így zárja le:

– Az ember azért áll a teremtés legmagasabb fokán, hogy tenni akarásának látható nyomai és eredményei legyenek, és munkájával maradandót hagyjon hátra az utókor számára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)