Levelek

Tősgyökeres Szatmár megyeinek vallja magát, annak ellenére, hogy Máramarosban, Técsőn született 1941-ben. Minden őse anyai és apai ágon itt élt, innen származott. Anyai nagyapjának, Papp Árpádnak és nagyanyjának, Madarassy Erzsébetnek Szatmárudvariban és Császlón volt birtokuk. Apja, dr. Kováts Béla, polgári családból származott.

A háború Técsőn érte a családot, ahonnan apját kérésére Csengerbe helyezték át. A határ lezárása után nagyszülei vagyona − a császlói föld és ház kivételével − Romániában maradt. Apját 1945-ben elbocsátották állásából és 1957-ig különböző alkalmi munkából tartotta fenn a családot.

Édesanyja, Papp Ilona, ötvenkettőben fiatalon meghalt, két testvérével, Noémivel és Máriával, árván maradtak. Kényszerhelyzetükben a császlói nagymama fogadta be őket harmadik családként.

Egy darabig még gazdálkodott a család, aztán „önként” felajánlották földjüket az államnak. Először csak apja és nagybátyja jár el dolgozni, aztán a többiek elköltöztek és a három gyerek egyedül maradt. Apjuk megtanította őket az önfenntartáshoz szükséges minden munkára. Kováts Csaba elemi iskoláit Csengerben kezdte, de Császlót tarja meghatározónak.

Ide ötödik osztályos korában került. Szerinte a megye egyik legjobb iskolája volt, mert a nyolcadik osztályt végzett hét gyerekből hat fő tovább tanult, és ebből öt egyetemet és főiskolát végzett. Örök hálával tartozik Buzgó Ferenc tanító úrnak, aki ismerte családi körülményeit, és az akkori módszereknek megfelelően pótolta az apai felügyeletet.

Apja jogászt szeretett volna egyetlen fiából, de mikor látta, hogy gyermeke nyulait kecskére cseréli, majd malacokat vesz, hízókat nevel és az iskolából elkéredzkedik a csengeri vásárra, csak mosolygott és annyit mondott: nagyapádra ütöttél, de azért tanulnod kell. Mátészalkára, a mezőgazdasági technikumba iratkozott be 1955-ben. Az iskola jó gyakorlati szakembereket nevelt, legkedvesebb emléke mégis Sillye László tornatanárához és kollégiumi vezetőjéhez fűződik, aki megtanította arra, mit jelent a csapatsport, és akinek felesége felismerte, hogy az anyai szeretet milyen nagyon hiányzik az életéből.

Érettségi után a Nyírlugos Állami Gazdaságban lett brigádvezető. Vezetőinek ösztönzésére jelentkezett Gödöllőre az Agrártudományi Egyetemre, ahol 1964-ben agrármérnöki diplomát szerzett. A nábrádi Békeharcos Tsz ösztöndíjasa lett, mert hazavágyott Szatmár megyébe. Nábrád befogadta. Hat hónap után főmezőgazdász lett. Felesége, Ásmány Éva nyírbátori születésű, kivel 1969-ben kötött házasságot. Itt élték meg fiatal házasként az 1970-es nagy árvizet.

Egy alkalommal a termelőszövetkezet elnökével történt szakmai nézeteltérése miatt egyszerre mondtak fel a főkönyvelővel és a jogásszal. Levelekre jött 1971 őszén főagronómusnak. A jó hírű téesz vezetőjét novemberben letartóztatták, és ő tetszik vagy nem tetszik elnökké lépett elő.

Ebben az időben a második gyereküket várták, és úgy döntöttek, hogy a szanálási hitel visszafizetéséig − három évig − Leveleken maradnak. Szakmai kihívás volt az 1972-ben a közel huszonnégymillió veszteséggel szanált szövetkezet gazdasági, szervezeti és morális talpra állítása.

Hamar rend lett. A lopásért feddés, a munkáért fizetés járt. Elnöki intézkedését csak egy cél vezérelte: hogyan lehet a gazdálkodás biztonságának megteremtése mellett, az állam korlátozó és elvonó bérpolitikája ellenére, az embereknek jobb megélhetési biztonságot nyújtani.

Munkáját egész életében szolgálatnak tekintette. Ennek jutalma az az öröm volt, amit az ember akkor érez, amikor egy év alatt nyolcvanöt szövetkezeti dolgozó épít új házat magának és olyan ember vezeti új autóját, akinek korábban kerékpárja sem volt. Ma, amikor a politikai akarat a szövetkezetek döntő többségét már szétverte, rádöbben arra, hogy az általuk alkalmazott módszer, amikor a téesztag másfél évtizedig annyi földön gazdálkodott, amennyit meg tudott magának művelni, tulajdonképpen a mai körülményekhez való alkalmazkodást segítette elő.

 Az anyagi biztonság a falu életét felpezsdítette. A háztájiból évente százhúszmillió forint ütötte a tagság markát ismétlődően. Például ez a biztonság adta lehetőségként, hogy a focicsapatuk NB III-ig eljutott és ugyanakkor mellette megalakították − elsőként a megyében − az első női focicsapatot is.

Három fiuk született. Gábor külker tanfolyamon szerzett ismereteket és a család kft.-jét vezeti. Csaba vendéglátásban jeleskedik, Zoltán tanárnak készül. A kitüntetéseit szerényen elhallgatja, de a Munkaérdemrend ezüst fokozatát azért említi, mert ezt a közösségért kapta. Kováts Csaba nyugalmazott tsz-elnök, ki Szatmár kemény kötött talaján nőt, ma a leveleki homokon éli megelégedetten nyugodt, kiegyensúlyozott életét családjával.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)