Rohod

Meteorológiai megközelítésből a felkelő nap megyéjének is nevezhetnénk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. Van, akinek a nyírségi homokon termő burgonya, van, akinek Szabolcs aranya, az alma, s van, akinek a futóhomokra telepített akác, az erdő kovácsolta a szerencséjét. Ez utóbbinak köszönheti Péterfi László is az újrakezdést, amikor 1991-ben teljesen a nulláról indulva élete egy jobb kerékvágásba került.

Az 1952-ben Rohodon született fiú nagycsaládban nevelkedett, s nehéz gyermekkort élt az öt testvér. Apjuk a vasas szakmában kereste a betevő falatot, míg édesanyjuk háztartásbeliként. A ház körül a kertben, a föld munkájából próbáltak mellékkeresethez jutni. Voltak napszámosok, de tehenészgyerekek is a ’60-as években. Az élet volt az ő igazi iskolája! Igaz, az iskolapadot a nyolc általános elvégzése után még három évig koptatta, mígnem ’69-ben vájár szakmunkás lett. Az élet tanította a miskolci Erenyő bányában, amely emberfeszítően nehéz munkát követelt. Így három év után a főváros levegőjét szívta, helyesebben a földalattit, mert a metróépítkezésnél KESZON-munkásként 2,5 atmoszférában dolgozott. Akkor építették a Kálvin tér, a Nagyvárad tér és a Klinikák állomásokat. Öt év alatt Budapest szépségével telhetett be, és tizenkét évig a dunántúli Sárvárhoz kötődött élete. Dolgozott tehenészetben, de Pécsen az uránbányában is.

’83-ban ismét Budapesten találta magát, sem szakadt el a földtől, s a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál terep- és mérőmunkákat végzett, háromszögelési pontokat épített. Mint egy teljesen képzett szakember, olyan tudományosan magyarázza a térképek készítésének poligon rendszerét, a tengerszint feletti magasságok jelölését. A geodéziai magasságpontok sok-sok háromszögmérés összegzési pontjai, melyek fix pontokat jelölnek. Aztán a prizmákat, a teodolitokat, a GPS-műszerek, a műholdak váltották fel, tornyokra sem volt már szükség, és legkevésbé a dolgozóra.

A ’91-es rendszerváltás szülőfalujában érte. Egy erdei séta során isteni szikra pattant ki az agyából. Elkezdte gyűjteni a kidőlt fa leváló kérgét, amelyet az akkor induló vásárosnaményi forgácslapgyárban értékesített jó áron. Kevesen tudták még akkor, hogy a faforgács ledarálva, préselve, értékes, hasznos bútorlapot, az iparág új típusú alapanyagát adja. Erdőtisztogatásokat vállalt faforgácsért cserébe. Egy kis brigádot hozott össze, és ettől kezdve az erdőművelés munkáihoz szükséges gépek, mint a láncfűrész, a traktor, a rönkfogó és a gyökérszaggató lett a munkaeszköze.

„Az erdőgazdálkodás és a faipar jövedelmező ágazat, látok fantáziát benne. Az erdőtelepítés is jó vállalkozás, csak az a baj, hogy a hozzá való gépek méregdrágák. Szerencse, hogy a gépjavításhoz is értek. Amikor a fakitermelés eredményeként a rönkfákat sorba rakva látom, az a legnagyobb öröm számomra!”

Pár száz hektár erdő telepítése az ő keze munkáját dicséri. A negyvenegy hektár saját erdő nagy része akác, csak kevés nyárfa van benne. Az alacsony aranykorona értékű nyírségi homok jó megkötője az akác, amelyet az állam is támogat környezetvédelmi programjában, azon túl a gazdákat erdőművelési támogatással is segíti. „Aki fát ültet, a jövőért tesz valamit – mondja –, kár hogy nálunk nincs elég értéke a fának, nyugaton jobban megfizetik.”

Ezeket ő mint az erdőgazdálkodási társulás vezetője, közös képviselője pontosan tudja, pénzügyekben is járatos, s elmondja, hogyan lehetne fokozni az emberek erdőtelepítési kedvét.

Munkáról a családra terelődik a szó annál is inkább, mivel szép nagycsaládban él. Gabriella lánya harmincéves, önálló életet él itt a faluban. László fia huszonnyolc éves, aki szintén családos, felesége Anikó, két szép kislányuk Kata és Mariann a nagypapa kedvencei. Barbara lánya tizennyolc éves, főiskolás, francia nyelvet tanul, Anikó lánya a baktalórántházi gimnáziumban francia és angol nyelvet tanul. Velük lakik még a kilenc éve hű társa Marika, ő a család összefogója, mindent észben tart, mindenre gondol, szervez, besegít az adminisztrációs munkában. Marika két leánya Mária és Klaudia. Mária gimnazista, Klaudia a nyolcadikból ballag, pályaválasztás előtt áll. Otthonosan belakják az emeletes, modern lakás minden helyiségét.

László büszkén említi, hogy gyermekeiket igyekszenek segíteni az otthonteremtésben, a házépítésben, de büszke arra is, hogy a falunapi szépségversenyen Klaudia és Anikó az első és második helyezést érték el. Szeretnek kirándulni, de csak ritkán jut idejük két-három napos kikapcsolódásra, például a romániai Kárpátokba vagy Szlovákiába. László a kalandregények kedvelője, de a horgászat is a szenvedélye.

„Én nem tudom miért, de első akartam lenni a munkában! Az adott dicsőséget, ha az elsők között tudhattam magam.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)