Ófehértó

Takaros portájuk szinte az erdőig ér. Baktalórántháza felől Ófehértóra érkezve, át az enyhet adó, zöld sátras erdei úton, a szélső házak egyike az övék. Itt lakik Tóth Sándor, a Sirokkó Szövetkezet elnöke és felesége, no meg a tizenegy éves lányuk, Enikő. A negyvenkét éves családfő igen jól érzi magát a világnak eme szegletében. A kiegyensúlyozott családi háttér mellett, Ófehértón a természet iránti szeretetét is kiélheti, és ami nem mellékes: itt örömet jelentő munkára, biztos megélhetésre talált.

A szomszéd faluban, Nyírgyulajon jött a világra 1958. szeptember 19-én. A szülők a gyulaji téeszben dolgoztak, és négy gyermeket neveltek fel. A három nővér után érkező fiú a család és a dohányosság folytatását jelentette, amely errefelé nemzedékek életformájává vált. Az édesapja, sajnos 1994-ben elköltözött az árnyékvilágból, ám a gyerekek az édesanyjukat nem hagyták magukra, gyakorta meglátogatják. Tóth Sándor egyik lánytestvére Nyírgyulajon lakik, a másik Nyíregyházán, a harmadik már távolabb került, a fővároshoz közeli Nagykovácsiban él családjával. Ő maga pedig legalább hetente beugrik a szülői házba.

A szülői házba, ahol igen hamar megtanulta, mi is az a fekete zsír, a dohányzsír, amely annyira a kézre ragadt. Ám a dohány szeretete, a vele való foglalatosság élménye ellene volt mindenféle finnyáskodásnak.

– Jól is néztünk volna ki, ha elkezdünk pipiskedni! – mondja nevetve. Mi másféle leckét kaptunk otthon, amit a mai napig csak megköszönni tudok.

A nyírgyulaji általános iskola befejezése után a nagyvárosban találja magát. Nem csak találja, de fel is találja magát a debreceni Irinyi János Dohányipari Szakközépiskolában, az ott oly gyorsan elfutó évekre máig jó szívvel emlékszik. Nemcsak amiatt, mert a diákok kétharmada lány volt, hanem mert azt tanulhatta, ami valójában vonzotta, ami pluszt jelentett az addigi tudásához.

– Érdekelt, hogy az iskolában tanultakból, és a hajdúsámsoni gyakorlati oktatásból mit tudok otthon hasznosítani – mondja.

Mert, mint tudjuk, volt már némi ismerete azt megelőzően is a méregzöld színű, nagy levelű növényről.

Az érettségit követően az első munkahelye a nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat nyírbátori beváltó üzeme volt. A két év szakmai gyakorlat után újabb oklevelet szerzett egykori középiskolájában: és már technikusként dolgozhatott.

– E pályán aztán további intézményesített tanulásra nincs is lehetőség, a többi tudást a gyakorlat, az állandó nyitottság, az újra fogékonyság hozza meg, no meg, én inkább benne lenni, csinálni szerettem – mondja. Ezek a sovány, alig nyolc–tíz aranykoronás földek más növényt nem nagyon tűrnek meg, csak a dohányt, amely viszont haszonnal termeszthető.

A körzetfelügyelőséget 1980. január 1-jén a neki jobban tetsző termesztéssel cserélte fel: ekkor került ugyanis az ófehértói Búzakalász Termelőszövetkezethez. Előbb a dohányágazat helyettes vezetője volt, majd két év múltán már az ágazat vezetőjeként tevékenykedett.

A százötven hektáron termesztett Virgínia fajta biztosan jövedelmezett a szövetkezetnek, mondhatni: a legjobban a dohány hozta a dohányt a növénytermesztési főágazatban. Tóth Sándor viszont azt vette észre, hogy a fizetését nem ennek arányában kapja, fizetésnap után bizony nem kellett a zsebét soha visszavarrni.

Emiatt lett vállalkozó másodállásban. A munkahelyétől nem tudott elegendő területet bérelni, ezért a harmadik falu határában termelte meg a vállalkozásához szükséges dohányt. A rendszerváltozás szele Ófehértót sem kerülte el. A szövetkezet elnöke lemondott, a közgyűlés vezető nélkül maradt. A legfőbb testületi ülést aztán a volt főkönyvelő és Tóth Sándor vezették le. Az anyaszövetkezetből többen kiváltak, hasonlóképpen döntött a dohányágazat is, létrehozva az új típusú szövetkezeti formát. Sirokkó Szövetkezet néven jegyezték be, az elnöke pedig Tóth Sándor lett. Mindez 1992-ben történt.

– Az elején – tréfásan – sírok(ó)-nak neveztük, aztán a siránkozásról hamar letettünk, s keményen dolgozva haladtunk előre. A Nyidofer Rt.-ben megvolt a bizalmunk, amely be is váltotta reményeinket. A dohánytermesztés ’95–96-os mélypontja után már jobb esztendők következtek. A legkorszerűbb (bakhátas, öntözéses) művelődési módot produkálva lettünk a technológia referenciaüzeme, és évi bemutatók helyszíne. A szövetkezet a kerek esztendő elején, élve a törvényi lehetőséggel, a kft.-vé alakulását tervezi – mondja az elnök.

Tóth Sándornak a dohány a munkája és a hobbija. Egyébként nem dohányzik, az ófehértói önkormányzat képviselője. Kevés szabad idejét a szabadban tölti: a helyi vadásztársaság vadászmestere, a vadgazdálkodást irányítja. A puskát nem szereti, sokkal inkább a kis videokamerát: ő azzal céloz a fácánra, őzre. Erdőszéli lakásában így lel még inkább otthonra a természet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)