Keresztessy Attiláné

Aranydiplomás tanító

Ófehértó

Férjével, Keresztessy Attilával házasságkötésükkor 300 .jpgKell-e annál nagyobb elismerés és öröm egy tanítónak, ha előre köszönnek neki az emberek? Ha megállítják az utcán tanácsot kérni, ha megkérdezik, hogy van? A falu nyugdíjas tanítójának, Keresztessy Attilánénak ez tisztelet, egyben természetes dolog, hiszen minden embert ismer, minden házban tudja, hol, ki lakik. Ő az, aki a mai gyermekek szüleinek a szüleit is tanította. Köztiszteletben álló személy, e sorok írója is büszke arra, hogy őt is e tanító tanította a betűvetésre. Geszten Piroska 1940-ben, Nyíregyházán született, Geszten Mihály és Kiss Piroska lányaként, a két fiú, Mihály és András között. Szüleik szerényen, de nagy szeretetben nevelték őket. Édesanyjuk háztartásbeli, édesapjuk volt cipész, de volt ktsz-elnök is. Erejükhöz mérten taníttatták a gyerekeket, Mihályból agrármérnök, Andrásból építésvezető lett. Mára Piroska egyedül van a nagy szülői házban, szülei sajnos elhaláloztak. Erősen kötődik ide, innen járt iskolába, ahol kiváló tanároktól szívta magába a tudást, mint Orbán Margit, Faragó Júlia, Borbély Gabriella, Mátyus Istvánné. Aztán a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Leány Gimnáziumba került, 1959-ben érettségizett. A Nyíregyházi Tanítóképző Intézet hallgatójaként 62-ben tanítói diplomát szerzett. Hálásan emlékszik Lengvári Józsefné, Porzsolt István, és Papp János tanáraira, akik egyengették útjait.

Ez év őszén, szeptember 8-án, örömteli esemény részese volt. A Nyiregyházi  Főiskolán  Aranydiplomát vehetett át, amely 50 éves tanítói munkájának elismerése. A bársonykötésű okmányon ez áll:  „..szerzett oklevele alapján megbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, elismerésül ezt az oklevelet kapta.…”  A  Fehértói Krónikát is a kezembe adja, amelyben büszkén mutatja a fényképen a dokumentumot. Ez most vissza nem térő alkalom arra, hogy felidézze az ötven évvel ezelőtti eseményeket, amikor tanítani kezdett a kis faluban. A felelevenítés annyira jól sikerül, hogy én magam is odaképzelem magam az olajospadlós kis tanterembe, ahová jártam, ahová a nagy kályhába reggelenként néhány fahasábot is vittünk a hónunk alatt. De hogyan is lett tanító? „Igazából védőnő szerettem volna lenni, de ahogy az orvos egy sebet ápolt le éppen, rosszul lettem a látványától.„ meséli. Majd elmondja azt az igaz-mesét, ami eldöntötte, van keresnivalója a pályán. „Amikor a felvételin a gyermekekkel egy mesét kellett megtanítanom, oly annyira jól sikerült, hogy fel is vettek”, emlékezik.

„Már 1961 őszén elkezdtem tanítani, mint gyakorlóéves, Kocsis Irénnel és Geszten Júliával együtt.” Voltak olyan tanárai, akik kartársai lettek. Úr Gyula igazgatósága alatt jó kollektíva volt a 60-as években. Skalszky Ede, a Kocsis- , a Mátyus- , a Csiha – házaspár, Csiha András, Csordás Ferenc, Báródi Mihály.

„Szerettem a gyermekeket!” Ezt úgy mondta, hogy ebben minden benne van. Nemcsak a tanítás, a törődés, a nevelés, de az időigényes családlátogatások is. Analfabéta szülőket tanított írni, olvasni, de táncot is okított. Semmi sem volt fárasztó, mély hivatástudatból tette a dolgát, csendben, szerényen. A szemével, a tekintetével fegyelmezett. Büszke sok diákjára, akik a továbbtanulás során megállták helyüket.

Keresztessy Attilával ’79szeptemberében kötöttek házasságot. A szakolyi születésű református lelkész Hajdúböszörményből került a faluba. Magas kvalifikáltsága, idegen- nyelvismerete folytán az iskolában is tanított. Nyugdíjas korában mintegy 100 cikke jelent meg egyházi és világi lapokban. Gyermeknevelési tanácsadóként és szakíróként országszerte ismerték. Nyelvművelő volt, Deme Lászlóval és Lőrincze Lajossal egy rádiós műsorban, a „Beszélni nehéz”- nyelvi programban önkéntes munkatársként működött közre. Nyelvi értékeket gyűjtött, közmondásokat, tájszólásokat, elavulóban lévő szavakat kutatott. 29 közös évet adott nekik a jó Isten, majd a betegség után a férje is elhalálozott, 2009-ben.

Piroska élete megpróbáltatásokkal volt tele, a saját betegsége, a szülei, a férj ápolása. Most, betegsége, és kora ellenére is aktív életet él. Kántor híján a templomban is segít énekelni. Van egy nagyon jó közösség, amelyre mindig számíthat, ahová örömmel jár. 1996 óta működik a református bibliakör, amely Zimányi József kezdeményezésére jött létre. „Tudok segíteni másokon, látogatom a tőlem is idősebbeket, az otthonaikban, az idősek otthonában is felkeresem őket, énekelünk, imádkozunk. 16 éve már, hogy vannak, akik várnak rám, ez engem örömmel és boldogsággal tölt el!” – mondja csillogó szemmel. Bár a jó Isten saját gyermekkel nem ajándékozta meg, de ott volt neki az egész falu gyermeke. Testvérei gyermekeiben is kiélheti szeretetét, Mihálynak és Andrásnak a két-két gyermekétől már 9 unoka is van. Szabadidejében olvasgat, tévét néz, még rádiót is hallgat. Mit is kívánhatna ezekhez? Gyógyulást szeretne, hogy még sokáig tudjon segíteni, és hasznukra tudjon lenni a tőle is betegebb embereknek!

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló