Pázmány Gyula

Ófehértó,

Gazdálkodó, a Gazdakör elnöke

szszb28 Pázmány Gyula Ófehértó ncsé200 300.jpgUdvarára belépve megláthattam, milyen egy szorgalmas, rendszerető gazda portája. A pajtában a szerdiára rakott  Burleau dohányfüzérek tárulnak elém, a Sirokkó szárító pedig a zöld dohány, a Virginia szárítását végzi. Az MTZ  traktor készenlétben az udvaron, a többi gép is katonásan sorakozik a kerti tisztáson, itt minden, a gazdálkodáshoz szükséges masina megtalálható. Így volt ez a „tájkép” Pázmány Gyula szülei udvarán is, hiszen ők is földgazdálkodással foglalkoztak, 12 hektáron, amíg kényszerre be nem léptek a tsz-be. Pátroha településen volt ez a szülői ház és gazdaság, ahol Gyula 1946-ban első gyermekként világra jött. Innen hozta, itt tanulta már kisgyerek korától azokat a műveleteket, amiket a növények és állatok kellő fejlődése érdekében szeretettel kell elvégezni. Kapát, kaszát, villát,  minden kerti szerszámot jól tudott használni, egyszóval égett a keze alatt a munka. Jól menő tsz volt Pátrohán, ám szülei mégsem engedték, hogy földművelő legyen, nem nagyon volt ennek becsülete akkortájt, hiszen a „paraszt” az mindig az marad. Így tanult szakmája szerint kovács, majd szerkezetlakatos lett Budapesten. A Hídépítő Vállalatnál volt első munkahelye, az Erzsébet híd megépítése az ő keze munkáját is dicséri. Aztán mégis hazajött, a helyi tsz-ben kötött ki, és mondhatjuk, Gyula ezermester lett. A kovácsmunkán kívül  minden műszaki és szerelési munkát, anyagbeszerzést, teherautó- és traktorvezetést, árufuvarozást megtapasztalt és átélt, ami nem vált kárára. Hogy került mégis Ófehértóra? A katonaság akkor még kötelező volt minden ifjú férfi számára, Ligettanyára vezényelték, szolgált a Lőtéren is.

Katona-teherautóból, az utcán végigmenve látta meg először a neki tetsző lányt, Nagy Erzsébetet, aki ekkor otthon dolgozott szüleivel a ház körül és a földeken.

’68 márciusában esküdtek, immáron 44 éve élnek megértésben. Bár Gyula a Volánnál kapott munkát, mégis az ófehértói Búzakalász tsz-ben találta magát. Itt amolyan mindenes volt, nem volt olyan munka, amit el ne tudott volna végezni!

Hej, sokan visszasírják még azokat az időket, amikor a család apraja-nagyja a háztáji földeken dolgozott, amit akkor a tsz-tagok kaptak megművelésre!

A tsz ’92-ben megszűnt, helyette kettő lett, már magángazdálkodókkal.

Gyula a Földkiadó-, és Földrendező Bizottság elnökeként levezényelte a kárpótlási tulajdonért kapott és az aranykoronáért járó földterületek kiadását. Mindezt csupán társadalmi munkában, hiszen mint a helyi gazdakör elnökének, neki is fontos volt, hogy minden rendben menjen. Nincs is olyan földterület a faluban, amelyet ő ne ismerne.

92-ben, éppen 20 évvel ezelőtt indult családi vállalkozásuk, amelybe a felesége és a három gyermekük is besegített. Ma 60 hektáron gazdálkodnak, szántóföldi növényeket, de főleg kézimunka-igényes dohányt termesztenek. Gyula beszél a földgazdálkodással kapcsolatos gondokról, problémákról − mert ahogy minden ágazatban, itt is vannak bőven. A hivatali bürokrácia, a magas árszínvonalú input anyagok, ezzel szemben az alacsony felvásárlási árak. A piacvédelem hiánya, a gazdasági visszaélések, a kereskedői kartelek, a termelő kiszolgáltatottsága, stb. Ezeket megoldani, úgy látszik, lehetetlen.

Mégis boldog és büszke ember. A család a meghatározó, Erzsikéék nyolcan voltak testvérek. Nekik három gyerekük van, ha szép kis családjuk összejön, hat unokában gyönyörködhetnek. Lányuk, Kunné Pázmány Erzsébet, férje Árpád, Vaján élnek, két gyermekük van. Gergő 23 éves, a Nemzetvédelmi Egyetemen tanul, Budapesten, lányuk Gréta 20 éves, Debrecenben főiskolás, számítástechnikát tanul, és az NB I / B-ben kézilabdázik. Idősebb fiúk, Gyula Attila, 39 éves, villanyszerelő. Felesége Ildikó, Ófehértón élnek, szintén két gyermeket nevelnek. Attila, 18 éves, Nyíregyházán tanul a Bánkiban, Dávid 15 éves, ugyanott tanul. Erzsike és Gyula legfiatalabb, harmadik gyermekük Zoltán, akinek nem volt kérdéses a pálya, növénytermesztő gépész lett belőle. Ugyan Nyíregyházán él, de mindennapi munkája, a föld Ófehértóhoz köti.  Feleségével, Zsanettel ők is két gyermeket nevelnek. Milán 6, Panna 1 éves.

Nemrégiben az édesapa és két fia egy országos lap Apa-Fia sorozatának riportalanyai voltak, ahol szorgos, példaadó, követendő munkájukról tettek bizonyságot.

Gyula magánéletében mélyen vallásos keresztény ember, egy ökumenikus közösséget vezet, amely Zimányi József református lelkész evangelizációja nyomán jött létre. Havonta Hírlevelet szerkeszt, hetente összejönnek, a Bibliát tanulmányozzák, nyáron Berekfürdőn lelkigondozói heteket töltenek el, hitben megerősödve térnek haza, feleségével együtt aktív tagok. Vallják, mindent a jó Istennek köszönhetnek. A sors megadta nekik, sikerült három, életrevaló, szorgalmas, munkaszerető gyermeket felnevelniük, akik családjaikban majd tovább viszik a föld szeretetét. Amíg föld van, megélhetés is lesz. Az embereknek egy szemléletváltásra lenne szükségük, fenntartható gazdálkodásra kell áttérni, egészségesen élni. Gyula vallja: a föld Istentől való nagy adomány, amit szeretni, becsülni kell. Elégedett sorsával, ha még egyszer választani kellene, csak a földet választaná!

A kép házasságkötésükkor, 1968-ban készült.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló