Tóth Györgyné

Katica óvó néni,

Nyíribrony

A település egyik nagyon szép, új épülete előtt álltunk meg.

– Ez a mi gyönyörű óvodánk, az épület mögött kis tóval. Ideális környezetben kezdhetik el önállósuló életüket óvodásaink – büszkélkedik Vitális Ferencné polgármester asszony. Mikor beléptünk, gyerekek vidám zsibongása hallatszott a játékszobából. Az apróságok önfeledten játszanak. Kilépett közülük egy szőke, mosolygós, elegánsan öltözött, rendkívül fiatalos hölgy, Katica óvó néni, mert így hívják a gyerekek. Bevezet az irodájába, és már meséli is: 40 gyerek jár ide, de hamarosan érkezik még kettő. Sikeresen beilleszkedtek a falu közösségébe, az óvodába az ideérkező hátrányos helyzetű gyerekek.

– Nagyon jó a szülő-gyerek, a szülő-óvó néni kapcsolat, mindent meg lehet velük beszélni, mert érzik, hogy partnereknek tekintjük őket – kezdi a beszélgetést Katica óvó néni, és idézi egymás után a szép élményeket, történeteket, szinte kérdezés nélkül.

– Persze volt itt is probléma – komolyodik el egy pillanatra. A szabályok betartása mindenki számára kötelező. Ennek elfogadtatása okozott nehézségeket, de emberi módon meg tudtuk oldani. Az integráció példaértékűen valósult meg – elégedetten nyugtázza.

– A maximális odafigyelés előhozza a jó képességeket a gyerekekből – mondja sugárzó arccal. – Nagyon szeretem ezt a települést – mosolyog, és büszkén folytatja – itt születtem Nyíribronyban, 1949. október másodikán.

– Nyugodtan letagadhatna pár évet – jegyzem meg.

– A gyerekek fiatalon tartanak, minden játékban benne vagyok, nincs időm megöregedni. Örömmel jövök az óvodásaink közé, mert sok szeretetet, őszinteséget kapok tőlük, látom a munkánk eredményét. Itt jártam általános iskolába, majd a Debreceni Református Kollégiumba kerültem – kanyarodunk vissza fiatalabb éveihez. – Szigorú és kemény évek voltak, de köszönöm a szüleimnek, mert felkészítettek az életre.

Kétéves ramocsaházai kitérő után Nyíribronyban kezdtem dolgozni óvodavezetőként és élelmezésvezetőként, közben továbbtanultam a Szarvasi Óvónőképző Főiskolán, és – nevetve teszi hozzá – engem is utolért a szerelem.
’73-ban volt az esküvőnk. A kiváló focista, Tóth György felesége lettem. Általa ízelítőt kaptam a focistafeleségek életéből.

Hat évet dolgoztam a Baktalórántházi Községi Óvoda és Nevelőotthonban. 1980-ban Miniszteri Dicséretet kaptam a képesítés nélküli óvónők főiskolára való felkészítéséért. ’81-ben megszületett György fiam. Ő vendéglátással foglalkozik. Hajdúszoboszlón van egy parasztházunk, és korábban nyaraltatással foglalkoztunk. Valószínű, abból az időből ered az érdeklődése. Hamarosan nősül, a párja óvónőképzőben tanul. Egy évig Jándon sérült, 13–16 év közötti gyerekekkel foglalkoztam – folytatja élettörténetét.

– Mély nyomot hagyott bennem ez az időszak, és büszkeséggel tölt el, mi mindent megtanítottam azoknak a fiataloknak. Emlékszem, azzal motiváltam őket, hogy ha elvégzik a feladatot, elviszem őket a játszótérre a falu másik végébe. Akkoriban volt egy Trabantom, és kellett néhányszor fordulni ahhoz, hogy mindegyik gyereket el tudjam szállítani. Megkérdezték az utcán, miért autózok annyit. Először meglepődtek a válaszon, aztán elismerően nyugtázták azt. Olyan szeretettel beszél munkájáról, mindennek a jó oldalát keresi, igazi példakép az óvodásai számára.

– Optimista ember vagyok – teszi hozzá. Pedig súlyos periódusa is volt az életének, de pozitív gondolkodása, hite átsegítette a megpróbáltatásokon. Az alternatív gyógyászat híve.

Nagyon szeretett sportolni, futott, úszott, és a mai napig szívesen vesz részt mindenféle mozgásban a gyerekekkel. Elmerengett egy rövid időre Katica óvó néni, látszott, hogy leperegnek előtte élete filmkockái.

– Jelentős szerepet játszik életemben a zene is. Ezt édesapámtól örököltem, aki egy rendkívül muzikális és nagyon bölcs ember volt. Saját citera zenekart is alakított, és soha nem fogyott ki a népmesékből. Igyekszem átadni a zene, a tánc, az éneklés szeretetét a gyerekeknek. Megismertetem őket az igazi népmesékkel, amelyeket élvezettel hallgatnak, fogékonyak rá.

Gyakran lépnek fel óvodásaink a falunapi rendezvényeken, énekelnek, néptáncolnak, mindig nagy sikert aratva. Szeretem a kihívásokat, a nehéz dolgokat, soha nem adom fel – mondja magáról –, az életfilozófiám: Soha ne mondd, hogy soha! Tegyük jobbá életünket! – És emlékei újra életre kelnek.

– Nagyon szeretem az állatokat. Sokszor csapódik hozzám az úton egy kutya, egy cica, és követnek hazáig. Akkor már nincs szívem elküldeni őket.

– Ezen nem csodálkozom – vágok közbe –, hiszen az állat is megérzi, ki a jó ember.

– Boldog az életem, mert érzem a gyerekek szeretetét, az irántam táplált bizalmukat, aminek nap mint nap meg kell felelni. Ez azért is fontos, mert ebbe az óvodába olyan gyerekek járnak, akiknek már a szülei is itt voltak gyerekek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Molnár Tibor

Vitális Ferencné

Anda Pálné

Petró Tiborné

Szikszainé Dobronyi Erzsébet

Nagyné Papp Ibolya

Papp Béla

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!