Dr. Balázsy László

Igazgató főorvos, tisztifőorvos,

Nyírbátor

szszb 24 tk Balázsy László dr..jpgÚgy ment el, ahogy jött, szépen, csendben, minél kevesebb gondot hagyva szeretteinek. Dr. Balázsy Lászlót, az orvost, az embert, a barátot, a betegekért szenvedélyesen dolgozó orvost 84 évesen szólította magához a Teremtő. Földi maradványai mellett sógora, dr. Timis Sándor adventista püspök emlékezett. Ám amerre élete során az útja vezetett, hálás emberek sokasága rótta le kegyeletét Nyírbátorban, Debrecenben, de még jöttek szülővárosából, Kolozsvárról is. Megállt az idő, megkondultak a harangok, és generációk tagjai szembesültek barátjuk ravatalánál a múló idő visszahozhatatlan értékével. Egyetemi tanárok, professzorok, kollégák, testi, lelki jó barátok, családtagok zárták szívükbe az orvos, költő, festő, zenész emlékezetét.

Amikor özvegyével, dr. Balázsy Lászlóné, született Molnár Ilona védőnővel – egy héttel a temetés után – leülünk a példás rendben hagyott íróasztal, a két gyertyával és fehér liliommal díszített, mintegy házi oltár közelében, amelyet természetesen a családfő fényképe hitelesít, minden arról a negyedszázadról szól, amelyet ők békében, szeretetben leéltek.

Férj és feleség másodjára találta meg a másikban élete párját. A városi rendelőintézetet alapító főorvos és a diplomamunkáján dolgozó védőnő – akit Balázsy doktor mentorált – szerelmi házasságot kötött. Az összetartozás ezer apró jelét viseli magán az otthonuk, és őrzi lelkében Icuka.

A papi szolgálatot vállaló székely édesapa és az örmény nemzetiségű, gyógyszerész édesanya frigyéből 1924. január 7-én született Balázsy László. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon folytatta. Orvosegyetemre a háború vérzivataros forgataga miatt már Debrecenbe járt. Hiába vágyott haza, a határt már lezárták, és Szabolcs megyében, Baktalórántházán talált állást magának.

1977-ben került Nyírbátorba, és kitartott egyik alapértéke mellett: soha nem politizált. Politikai, társadalmi témájú versekben fejezte ki fájdalmát az átélt szörnyűségek miatt. Költeményeinek nagy része a háborúban odaveszett, ám a maradék is elég lett volna – a nevelőmama szavait idézve –, hogy azért felakasszák. A hazáját, nemzetét féltő és szerető ember alig vette észre, hogy Isten egy rárótt mozgáskorlátozottsággal mentette meg az életét a biztos haláltól. Az öt gyermeket nevelő szülői pár, három testvérrel együtt, Kolozsváron rekedt. Az adventista lelkipásztor édesapát munkatáborba hurcolták, és csak nemrégiben tudták meg szerettei, hogy Szibéria kietlen hómezein, Ufa városában halt meg 48 évesen. Édesanyja alig élte túl, ő Kolozsváron nyugszik. Balázsy doktor úgy ment el, hogy szüleivel a háború után már nem találkozhatott. Idősebbik húga – zongoratanári és karmesteri végzettséggel –, a marosvásárhelyi Magyar Színház szervezőtitkára Budapesten halt meg. Öccse hazánkba szökött, nyugdíjas orvos. Tercsi húga szintén orvos, ő is nyugdíjas. Kolozsváron már csak a középső húga él, és Erdélyben egyedül ő képviseli a Balázsy családot.

Orvosként nagyra becsülték nemcsak a betegek, hanem Nyírbátor önkormányzata is Balázsy doktort. A polihisztornak is beillő, gazdag szakmai életút egyes állomásain ma is sokan őrzik gyógyításának, törődésének, szervezői munkájának eredményeit. Például azt, hogy Nyírbátorban – mivel kórház nem volt – szükségesnek látta egy minél több feladatot ellátó rendelőintézet létrehozását.

Nemcsak elgondolta, hanem meg is valósította, és az egyesített egészségügyi intézmények névre keresztelt komplexumot igazgató főorvosként irányította hosszú éveken át. Itt gyógyították a csecsemőket, a tüdőbetegeket, kapott helyet itt körzeti orvos, Balázsy doktor látta el még a városi tisztifőorvos feladatait is.

A gyógyító hivatás mindennapi fáradalmait a versírással, a zenéléssel, a festéssel pihente ki. Baráti társaságuk miden egyes tagját számon tartották. Nem véletlenül adják egymásnak ma a kilincset Icukánál orvosok, igazgatók, tanárok, hivatalnokok. Most derül ki az özvegy számára is, hányan gondolnak szeretettel a férjére, és igyekeznek egyengetni az utat neki, hogy feldolgozza a feldolgozhatatlant. Közös gyermekük nem született, de a tágabb családdal Icuka már a kezdetektől szorosra fonta az együvé tartozás szálait. Olyan védőháló ez, amelynek a hasznát csak ezekben a vészterhes időkben tapasztalja meg igazán.

Balázsy doktor – talán indíttatásától eredően – nem a földi hívságokra vágyott. Nem zavarta, hogy nem tűztek magas kitüntetést a zakójára. Ő olyan elismerésért szolgált, amelyet a sors, a Teremtő szabott feladatul. Az orosz hadikórházban folytatott, önfeláldozó munkájáért Zsukov marsall írta alá a hadi kitüntetését. Békeidőben pedig a betegek szolgálata, az ő jóllétük, gyógyulásuk előmozdítása vezérelte pályáján. Icuka úgy fogalmaz: az Á-ról nem hagyta a vesszőt levenni, ha egyszer valamit eldöntött, annak szellemében tevékenykedett.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló