Dr. Szabó Sándor

Jogász, nyugdíjas rendőrezredes,

Nyírbátor

Rá aztán nem lehet azt mondani, mint a legtöbb pályatársára, hogy „tejfelesszájúként” ment nyugdíjba a rendőrségtől. Betöltötte a 62. életévét, és azt mondta, eljött a pihenés ideje. Természetesen, mint mások, ő is kacérkodott a gondolattal, hogy hamarabb szegre akasztja az egyenruhát. Ötvenhét évesen volt először ez a pillanat, de a felkészült szakembert – Mátészalka város rendőrkapitánya volt – marasztalták, és úgy gondolta, két év szolgálat még belefér. Ebből a két esztendőből aztán öt lett. – Arra mindenképpen jó volt a hosszú kifutás, hogy megtervezhettem a nyugdíjaséveimet – mondta a beszélgetésünk elején.

– Több verziót is felállítottam. Első helyen állt a jogi pályára való állás, hiszen ügyvédi vizsgám is van, a több évtizedes rendőri vezetői múltammal talán sikeres is lehettem volna. Aztán jött a realitásérzék, dolgoztam én már eleget, sokszor voltam távol a családtól, éppen ideje ebből is bepótolni valamicskét. Arról nem is szólva, hogy gyermekeim élete rendezett, és már unokák is vannak.

Mindezt természetesen Borbála asszonnyal – negyven éve élnek boldog, kiegyensúlyozott házasságban – beszélték meg nyírbátori otthonukban. Volt még egy nyomós érv, ez pedig a gazdaság, hiszen a tanyán – sertéstelep és tyúkfarm is van – szükség van a rendszeres jelenlétére, felügyeletére. Nem tanulta ezt a szakmát, de gyermekkorától volt az udvarukon disznó, sőt a Károlyi-birtokon már dédapja ezekkel az intelligens állatokkal foglalkozott. Nem tehet róla, kicsiny gyermekkora óta fontos számára a sertéstartás. Azt hallotta a családjában, ha disznó van az ólban, akkor van mit enni, és bizony voltak évek, amikor ezek a mondatok valóban a megélhetést jelentették, mert értékesíteni tudták, illetve a zsírosbödönben a mangalicazsír az étkezés alapját képezte. Szóval, ha most kevesebb is a kocaállomány, azért van mire felügyelni. A családi neveltetés és tradíció ellenére a környéken is ismeretlen szakmát választott, öntész vagy martinász, azaz kohóipari szakember vált belőle. Nyírbátorban és környékén nem sokat mondott az embereknek ez a szakma, meg a jó fejű fiatalember egyre többet foglalkozott azzal a gondolattal, hogy jogot akar tanulni. Szegedre jelentkezett, kitartóan, mert tudta, hogy három a magyar igazság. Amikor már a  „Lófara” kocsmába bejáratos lett – minden szegedi joghallgató ismeri ezt az intézményt –, simán vette az akadályokat, és megszerezte jogi diplomáját, amelyet évtizedeken át a rendőrség kötelékében hasznosított. Ennyi kitérő után visszakanyarodtunk a jelen állapotokhoz, hiszen a nyugdíjasévek egyik meghatározó elfoglaltságának tervezte az unokákkal való együttlétet. Egy fiú és a két lány – Dávid, Mia és Márta  – jelenti számára a teljes kikapcsolódást, a nyiladozó értelmükre való rácsodálkozást.

– Különleges ajándéka az életnek, hogy amit gyermekeinknél nem figyelhettünk meg, mert másra kellett koncentrálni, azt most az unokáimtól megkapom. Biztosan ilyenek voltak ők is, hiszen Éva követte édesapját, jogász lett, Sanya pedig – Sándort így szólítják a családban – állatorvos.

Azt férfiasan bevallotta, minderről nem beszélhetne, ha nincs mellette, mögötte, gondolataival sokszor előtte felesége, Borbála. Szokták mondani, minden diplomában ott a része, azaz ő „háromdiplomás” családanya. A nyugdíjaséveknek más szépsége is van. Igen, vette a „lapot”, és máris a vadászatnál tartunk. Évtizedek óta járja szűkebb hazája tájait. Otthon van a Ligetalján, Bockerekben, Zemplénben és az ország más híres vadászterületein. Mint korábban, most is a hazai tájak jelentik neki a kikapcsolódást a vadászbarátokkal való kellemes beszélgetés, poharazgatás közben. Nekem is megmutatta gím- és dámszarvastrófeáit, a vaddisznóagyarokat az őzagancsokkal együtt. „Ma már csak a kellemes időtöltés miatt is kimegyek a természetbe, mivel egészségesnek érzem magam, igyekszem okosan, jól és szépen élni.” Akár végszó is lehetne, de megsértődnének a horgászok, ha nem beszélnénk erről a hobbiról.

– Valóban így van, Nyírbátor szerencsére a horgászvizek városa is, s az összeszokott baráti körünk rendszeresen áztatja zsinórját. Lehet, hogy fontos a fogás, de ha nem úgy sikerül, akkor sem bánkódunk.

Nem akarok senkinek sem tanácsot adni, de fontos, hogy készüljünk rá, tervezzünk ésszerű, hasznos elfoglaltságot, és hagyjunk magunknak szabadidőt, amit saját szórakoztatásunkra fordítunk. Talán ennyi, de ehhez társulni kell az egészséges életvitelnek is. Az életpálya néhány fontos állomása: 1948. 09. 17-én született. Jogi diplomát szerzett Szegeden a József Attila Tudományegyetemen 1982-ben. A Rendőrtiszti Főiskolán diplomázott – bűnügyi szakon – 1985-ben. A BM Akadémia vezetőképzőn végzett 1988-ban, és jogi szakvizsgát tett 1992-ben. 1984–1991 között Nyírbátorban kapitányságvezető, ezt követően a Sz.-Sz.-B. Megyei Rendőr-főkapitányságon alosztály majd osztályvezető több területen 1991–1996 között. 2010. 09. 17-ig Mátészalkán városi rendőrkapitányság-vezető.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése