Tamás Ferenc

Parancsnok,

Nyírbátor

Tamás Ferenc szszb 27 tgy.jpgTamás Ferenc egy olyan szakmának a jeles képviselője a megyében, melynek tagjait a magyar társadalom a felmérések alapján a legmegbízhatóbbak közé sorolja. A tűzoltók feladatköre, munkája egyre színesebb, változatosabb, ám respektjük állandó. Ezért is ülhet büszkén egyenruhájában a térség egyik legmodernebb laktanyájában.

1966 májusában született. Pócspetriben nőtt fel, ahol az édesapja megbecsült személyiség volt. Alapvetően építőipari művezető volt, de sok mindent megélt a segédmunkásléttől a község első embere posztig. S ami a fő: a helyi önkéntes tűzoltó egyesület elnökeként is presztízst szerzett. Nem csoda, hogy kis Ferenc részese volt az akkor nagyon pezsgő „lánglovag”-életnek: számos járási, megyei versenyen volt jelen. Mégsem erre a pályára készült, hanem a nyíregyházi ÉVISZ-be jelentkezett. De csak azért sem az édesapai építős vonulatot választotta, hanem  „vizes” lett. Közben énekelt az akkoriban népszerű iskolazenekarukban, az Anthillben, párhuzamosan a ma már republikos, akkor a kisvárdai Cipőfűző zenekar frontemberének, Cipőnek az indulásával.

Első munkahelye a SZAVICSAV volt, Nyírbátorban foglalkozott a település vízellátási kérdéseivel. A katonaság közben azonban törte a fejét a jövőn. Egykori iskolájának igazgatója hívta tanítani, s noha nem volt még képesítése, hagyta magát „rábeszélni” 21 esztendősen. Az élete azonban más, a gyermekkorból ismert irányt vett. Ebben szerepet játszott az, hogy nem vették fel a tanárképző főiskolára, és az is, hogy közben családot alapított: nősült, gyermeke született, építkezni kezdett. Belátta, hogy így még nehezebb lenne a tanulás.

Nyírbátorban ekkoriban lett önálló, hivatásos tűzoltóság, s 1992-ben a létszámfejlesztés következtében ő is ott volt a hetven jelentkező közül a hétben, akik egyenruhát ölthettek. Az elkötelezettség azóta is tart, és a tanulás, önfejlesztés sem maradt el. Először a szakmunkásképzésben vett részt, majd technikusi oklevelet szerzett. Ezért a család is komoly áldozatot hozott, hiszen az egyéves, budapesti, bentlakásos tanulmányok elvonták a családfőt az otthoni mindennapokból. Később a Pécsi Egyetem Pollack Mihály Főiskoláján műszaki szakoktató területen végzett, tűzvédelmi szakiránnyal. Kitüntetéses diplomájának átvétele során a büszkesége és az öröme azonban nem volt teljes, hiszen édesapját, akinek mindig is bizonyítani akart, néhány héttel korábban elveszítette. A képesítésekkel és a kiválóan végzett munkával párhuzamosan ívelt felfelé a karrier is.

Kezdetben, öt éven keresztül beosztottként vett részt a vonulásokban. Ott volt a megye egyik legnagyobb tűzeseténél, amikor a CEREOL maghéjtározóját több napon keresztül oltották. Mint mondja, a baleseteket, a haláleseteket volt talán a legnehezebb megszoknia. Ami viszont előnyös volt: a 24–48-as, mai szemmel nézve nyugalmas munkabeosztás. A Tűzmegelőzési Osztály előadójaként is folyamatosan tanulta a szakmát. Itt később főelőadó, majd osztályvezető lett, távolabb a zajló tűzesetektől, de a kollektíva aktív, szerves részeként, inkább a szakhatósági feladatokra koncentrálva. 1999-ben lett hadnagy a ma már őrnagy parancsnok, ezt a beosztást 2011 februárjában pályázta meg. Tegyük hozzá: egyedüliként, sokak biztatására, hiszen korban, rangban odaért, és az előtte lévők a nyugdíjat választották. Legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy tartsák a szakmai színvonalat a nehezebb gazdasági körülmények közepette is. S emellett szeretné kivívni, illetve megőrizni a kollégák tiszteletét ebben a beosztásában is.

Nagy szeretettel beszél a szakmájáról, melyben szerinte az ember egy kicsit „hőssé” is válhat. Ma már nem a tűz adja számukra a legtöbb munkát. Ott vannak a baleseteknél, műszaki mentéseknél, természeti csapásoknál egyaránt.

A 2010-es nagy viharok idején pár nap alatt több száz vonulásuk volt, háromszor több, mint valaha. De a megvadult méhekhez is őket hívják – bizalommal. Emellett továbbra is dolgozik tűzvizsgálóként, ami egy izgalmas, kicsit „nyomozói” munka, ahol kevés nyom alapján kell szakvéleményt alkotni.

Fia, Bálint, az apa példáját követve szintén az ÉVISZ-be jár, de a nagyapai vonalat követve az építőszekcióban, míg lánya, Eszter, az egészségügyi főiskolán végzett védőnő. Felesége, Rita, gyógypedagógiai asszisztens, és Kislétán az Ápoló-gondozó Otthonban a Foglalkoztató Ház vezetője. S tegyük hozzá: türelmes asszony, amire szüksége is van a családban.

A ranggal együtt jár ugyanis egyre több megkívánt jelenlét a társadalmi eseményeken, és a telefon természetesen állandóan bekapcsolva. A komolyabb mentéseket ő irányítja, napszaktól függetlenül. Bizony, kevesebb idő marad a családdal való kirándulásra, otthoni kertészkedésre. De a visszaigazolás sem marad el: többször léptették elő soron kívül kiváló munkájáért, s nemrégiben a Megyei Közgyűlés Bronz Emlékérmét vehette át.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése