Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Horváth Ferenc
Asztalosmester,
Nyírbátor
Keze munkájával a világ számos részén találkozhat az éppen arra tévedő magyar, de itthon is nagyon sok helyen mondják el neki: Igen, ezt a bútort, polcot, ajtót az a mesterember készítette. Ott, messze Budapesttől, egy kisvárosban, Nyírbátorban. Ott, ahol ő a háború közepén meglátta a napvilágot. Ott, ahol édesanyja, Varga Mária meghalt a nélkülözés közben szerzett tüdőbajban, s ahol édesapja, Horváth Lajos, a cipészmester más megrendelés híján földművelésből tudta csak a kis családját eltartani. A testvérei közül Istvánnal tartja a kapcsolatot. Ő néhány éve a BÓNI-ból ment nyugdíjba. Bátyjuk, Lajos hatvanegy éves korában elhunyt.
A mindig tervezetten, pontosan dolgozó mesterember szűkebb családjában is a természetes rend szerint mennek a dolgok. Felesége, Bégányi Julianna vezeti a háztartást, s neveli a gyerekeket: Ferencet és Erikát, akik már életkorukat tekintve túl vannak a klasszikus gyerekkoron. A fiuk már mestervizsgát is tett, s beletanult a vállalkozás önálló irányításába. Így minden bizonnyal ő lesz az, aki átveszi édesapjától a stafétabotot. Az ő felesége Tamás Tünde, a határőrségnél dolgozik. Második műszakként neveli két gyermeküket: a 17 éves Ferencet, és a 13 éves Tündét. Erika férje szintén vállalkozó. Szikvízgyártó-üzemet és pálinkafőzőt működtet. A mindennapi munkája mellett segít feleségének a 15 éves Dóra és a 13 éves Péter sorsának irányításában.
Horváth Ferenc szülővárosában járta ki a faipari szakmunkásképzőt, pedig soha nem akart asztalos lenni. A fával csupán annyira szeretett volna kapcsolatba kerülni, mint egy erdész, aki elülteti a kis magoncot, gondozza, öntözgeti, nyesegeti, ha kell, ápolgatja, óvja, s legvégül erdőt nevel belőle mindenki örömére. A sors azonban mégis más irányba vitte. Pedig titkos vágya, az autó-motor szerelés megtanulása is majdnem sikerült. De az ember, aki minden jóval hitegette, félrevezette, s így ez az álma szertefoszlott, mint a délibáb…
Amikor a szakmai bizottság előtt letette asztalosi mestervizsgáját, 1973. július 24-én, a fával akkor jegyezte el örökre magát. Kezdetben a szomszédok megrendeléseire támaszkodott. Készített bútort, ajtót, s ha kellett, ablakot javított. Merész, vállalkozó szellemű ember lévén napellenzőket exportált az egykori Szovjetunió számos területére. Mindezek mellett a festősködéssel is megpróbálkozott, de abban nem volt pénz, csak sok munka és még több dologi kiadás. Így az lassan-lassan kimaradt az életéből. Komolyabban, a saját lábára állva, egy szalagfűrésszel és egy gyalugéppel kezdett dolgozni. Az akkoriban divatos kerítéselemekhez, valamint a parkettagyártáshoz szükséges gépeket is önerőből szerezte be. Teljesen egyéni vállalkozó lett, és szembe kellett néznie a folyamatosan változó szigorú adózási előírásokkal is. A keresett termékek akkoriban a lambériaelemek, a hajópadló és a már említett kerítéselemek voltak.
A hagyományos parkettagyártás erősen visszaesett, így a talpon maradás érdekében bérfűrészelést is be kellett, hogy vállaljon. Nem titkolja, nem egy órásüzem vezetője, csak egy családi vállalkozásé. Ő mindössze öt embernek ad folyamatos munkát, akiktől megköveteli a munka által elvárt fegyelmet és odafigyelést. Sok válságos időszakot élt át, de soha nem gondolt arra, hogy az engedélyét visszaadja. Nem akarta cserbenhagyni azokat, akik benne bíztak.
Horváth Ferenc nyírbátori asztalosmester büszkén beszél arról, hogy józan ésszel mennyi pénzt spórolhatott meg a családra, az új gépekre, s nem utolsósorban minőségi alapanyagra.
„Én nem reklámozom magam, nem hirdetek. Ha jól dogoztam, annak bizton híre megy. Akkor meg minek a kidobott pénz. A megrendelőim, a vevőim sorban állnak most is.” Mondja úgy félig komolyan. A hosszú évek alatt felépített sikeres vállalkozást fia, Ferenc viszi majd tovább a kor keménységével, határozottságával s egészséges rámenősségével ötvözötten. Miközben informatikát a jövő tudományát tanulja nem feledkezik meg az évszázadok alatt kialakult értékrendről sem. Már tudja, hogy mindig a megrendelőnek van igaza.
„Énekel a keze alatt a fa. A munka, amit végez, a hozzáértők fülében zene”– mondják az elégedett vásárlói. S nem csak azért, hogy legközelebb soron kívül szolgálják ki őket. Az emberi közösség elismerését semmi sem pótolhatja.
Egy olyan embert, mint Horváth Ferenc, nem hatnak meg a szólamok, a jelszavak. Az az egyszerű iparosmester, akit mindenki tisztel, egyenes járásáról, határozott, férfiasan kemény kézfogásáról könnyen felismerhető az ismeretlen számára is. Igen becsülni való tulajdonsága az, hogy amikor a másik emberhez beszél, a szemébe néz. Minden bizonnyal a mindenki által elismert jó tulajdonságainak köszönhetően, s a városi közéletben végzett munkájáért kapta meg 2006-ban a Nyírbátorért emlékplakettet. Pihenni csak éjjel szokott, de kérdés: akkor hogyan hódol kedvenc hobbijának, a vadászatnak?
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Hasonló
Dr. Marozsán Károly és Maro...
Dr. Szabó Sándor
Jánvári Tibor
Tamás Ferenc
Kaliba András
Dr. Szabó Sándor
Dr. Balázsy László
Nagy Sándor
Balla Istvánné
Dr. Szabó Sarolta PhD
Nyitrai Lászlóné
Csillám Mária
Hamza Józsefné
Sipos Sándor
Dr. Szabó Éva
Csordás Ferenc
Gönczöl Mihály
Kertes Zoltánné
Németh Attila
Bánhegyi Jánosné
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése