Horváth Ferenc

Asztalosmester,

Nyírbátor

Keze munkájával a világ számos részén találkozhat az éppen arra tévedő magyar, de itthon is nagyon sok helyen mondják el neki: Igen, ezt a bútort, polcot, ajtót az a mesterember készítette. Ott, messze Budapesttől, egy kisvárosban, Nyírbátorban. Ott, ahol ő a háború közepén meglátta a napvilágot. Ott, ahol édesanyja, Varga Mária meghalt a nélkülözés közben szerzett tüdőbajban, s ahol édesapja, Horváth Lajos, a cipészmester más megrendelés híján földművelésből tudta csak a kis családját eltartani. A testvérei közül Istvánnal tartja a kapcsolatot. Ő néhány éve a BÓNI-ból ment nyugdíjba. Bátyjuk, Lajos hatvanegy éves korában elhunyt.

A mindig tervezetten, pontosan dolgozó mesterember szűkebb családjában is a természetes rend szerint mennek a dolgok. Felesége, Bégányi Julianna vezeti a háztartást, s neveli a gyerekeket: Ferencet és Erikát, akik már életkorukat tekintve túl vannak a klasszikus gyerekkoron. A fiuk már mestervizsgát is tett, s beletanult a vállalkozás önálló irányításába. Így minden bizonnyal ő lesz az, aki átveszi édesapjától a stafétabotot. Az ő felesége Tamás Tünde, a határőrségnél dolgozik. Második műszakként neveli két gyermeküket: a 17 éves Ferencet, és a 13 éves Tündét. Erika férje szintén vállalkozó. Szikvízgyártó-üzemet és pálinkafőzőt működtet. A mindennapi munkája mellett segít feleségének a 15 éves Dóra és a 13 éves Péter sorsának irányításában.

Horváth Ferenc szülővárosában járta ki a faipari szakmunkásképzőt, pedig soha nem akart asztalos lenni. A fával csupán annyira szeretett volna kapcsolatba kerülni, mint egy erdész, aki elülteti a kis magoncot, gondozza, öntözgeti, nyesegeti, ha kell, ápolgatja, óvja, s legvégül erdőt nevel belőle mindenki örömére. A sors azonban mégis más irányba vitte. Pedig titkos vágya, az autó-motor szerelés megtanulása is majdnem sikerült. De az ember, aki minden jóval hitegette, félrevezette, s így ez az álma szertefoszlott, mint a délibáb…

Amikor a szakmai bizottság előtt letette asztalosi mestervizsgáját, 1973. július 24-én, a fával akkor jegyezte el örökre magát. Kezdetben a szomszédok megrendeléseire támaszkodott. Készített bútort, ajtót, s ha kellett, ablakot javított. Merész, vállalkozó szellemű ember lévén napellenzőket exportált az egykori Szovjetunió számos területére. Mindezek mellett a festősködéssel is megpróbálkozott, de abban nem volt pénz, csak sok munka és még több dologi kiadás. Így az lassan-lassan kimaradt az életéből. Komolyabban, a saját lábára állva, egy szalagfűrésszel és egy gyalugéppel kezdett dolgozni. Az akkoriban divatos kerítéselemekhez, valamint a parkettagyártáshoz szükséges gépeket is önerőből szerezte be. Teljesen egyéni vállalkozó lett, és szembe kellett néznie a folyamatosan változó szigorú adózási előírásokkal is. A keresett termékek akkoriban a lambériaelemek, a hajópadló és a már említett kerítéselemek voltak.

A hagyományos parkettagyártás erősen visszaesett, így a talpon maradás érdekében bérfűrészelést is be kellett, hogy vállaljon. Nem titkolja, nem egy órásüzem vezetője, csak egy családi vállalkozásé. Ő mindössze öt embernek ad folyamatos munkát, akiktől megköveteli a munka által elvárt fegyelmet és odafigyelést. Sok válságos időszakot élt át, de soha nem gondolt arra, hogy az engedélyét visszaadja. Nem akarta cserbenhagyni azokat, akik benne bíztak.

Horváth Ferenc nyírbátori asztalosmester büszkén beszél arról, hogy józan ésszel mennyi pénzt spórolhatott meg a családra, az új gépekre, s nem utolsósorban minőségi alapanyagra.

„Én nem reklámozom magam, nem hirdetek. Ha jól dogoztam, annak bizton híre megy. Akkor meg minek a kidobott pénz. A megrendelőim, a vevőim sorban állnak most is.” Mondja úgy félig komolyan. A hosszú évek alatt felépített sikeres vállalkozást fia, Ferenc viszi majd tovább a kor keménységével, határozottságával s egészséges rámenősségével ötvözötten. Miközben informatikát a jövő tudományát tanulja nem feledkezik meg az évszázadok alatt kialakult értékrendről sem. Már tudja, hogy mindig a megrendelőnek van igaza.

„Énekel a keze alatt a fa. A munka, amit végez, a hozzáértők fülében zene”– mondják az elégedett vásárlói. S nem csak azért, hogy legközelebb soron kívül szolgálják ki őket. Az emberi közösség elismerését semmi sem pótolhatja.

Egy olyan embert, mint Horváth Ferenc, nem hatnak meg a szólamok, a jelszavak. Az az egyszerű iparosmester, akit mindenki tisztel, egyenes járásáról, határozott, férfiasan kemény kézfogásáról könnyen felismerhető az ismeretlen számára is. Igen becsülni való tulajdonsága az, hogy amikor a másik emberhez beszél, a szemébe néz. Minden bizonnyal a mindenki által elismert jó tulajdonságainak köszönhetően, s a városi közéletben végzett munkájáért kapta meg 2006-ban a Nyírbátorért emlékplakettet. Pihenni csak éjjel szokott, de kérdés: akkor hogyan hódol kedvenc hobbijának, a vadászatnak?

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése