Jánvári Tibor

A város díszpolgára,

Nyírbátor

Tiszta, napfényes ég alatt 2011. február 6-án indult Jánvári Tibor utolsó útjára. Családtagjai, barátai, munkatársai és tisztelői jelentek meg a nyírbátori temetőben, a végtisztességen ott volt Tibor másik nagy családja, városa is.

Egyike volt azon városlakóknak, aki közel 50 év alatt eszményekkel teli életét szeretett városának, Nyírbátor szellemi erőforrásai gazdagításának, hagyományai felélesztésének és megőrzésének, a napok ünneppé tételének és nem utolsósorban pedagógus élethívatása színterének szentelte. Tudta, hogy aki e városhoz mélyen és őszintén kötődik, annak érdemes itt élni, dolgozni, családot alapítani és békében megöregedni.

Tibor Nyírbátor Díszpolgára, az egykori városvezető, címzetes iskolaigazgató, a Báthori István Múzeum Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Kölcsey Ferenc Társaság tagja így élte le életét.

Egyszer, beszélgetésünk alkalmával G. B. Shaw mély értelmű gondolata került szóba közöttünk: „Azt akarom, hogy teljes mértékben / Használódjak el, mire meghalok. / Mert minél keményebben dolgozom, / Annál többet élek.” Akkor szeme megvillant, és némán bólintott.

Igen, Jánvári Tibor mindig szívesen, felelősen és nagyfokú alázattal végezte hivatását, tette dolgát, akárhová is állította az élet. Olyan ritka ember volt, akinek a munka méltóság, személyes ügy volt. Olyan ember volt, aki alkotásra, értékteremtésre, a közösség szolgálatára, a példaadásra és -mutatásra, a nevelésre és tanításra rendeltetett. Törekvései becsületesek, célkitűzései értékesek voltak. Nemes ügyek harcosaként erről az útról sem a pillanatnyi, olykor csábító anyagi megfontolások, sem a különféle világnézeti áramlások eltéríteni soha nem tudták. Tisztaságát, értékrendjét családjából, Kisvárdából, a boldog szülői házból hozta. Ez a legdrágább útravaló, amit egy gyermek kaphat. A többi, az élet harcai, sikerei és kudarcai, melyek az élet minőségét adják, ebből táplálkoznak.

Jánvári Tibor élete három nagy állomását megidézve először a pedagógus tűnik fel, aki 1958 nyarán elhagyja szülővárosát, a Rétköz vidékét, és a Nyírségbe, a homok, a más emberek világába telepedik. Pilis és Terem iskoláiban rövid idő alatt azonosult az itt élőkkel. Nemcsak tanított. Nevelt, felvállalta a köznek művelését. Gyermek- és felnőtt amatőr csoportok előtt tárta fel az irodalom, a színház szépségeit, a közös élmények hangulatát. Mindeközben formálódott, alakult a második nagy hivatás, az iskolai osztályoknál jóval nagyobb közösség iránti szolgálat, a közélet szolgálata. A Nyírbátori Járási Hivatal Művelődési Osztály irányítójaként, majd a Városi Tanács elnökeként teljesedett ki városvezető munkássága. Neve elválaszthatatlanul egybefonódik a fiatal, a másodszor született város sikeres évtizedével. Figyelt Nyírbátor régi hangjaira s a város történelmi múltjára, csodálatos épített örökségére alapozva új perspektívát adott munkatársaival e településnek: a kulturális és történelmi kisváros előremutató, ma is élő valós vízióját. Fanatikus elkötelezettje Nyírbátor kulturális rendezvényeinek, oktatásügyének, általuk a város rangjának emelésének. Elismerésének egyik megnyilvánulása, hogy Nyírbátor Díszpolgáraként a köztudat örökre számon tartja. Az élet, a nagy rendező úgy alakította sorsát, hogy aktív életének utolsó évtizedét igazgatóként ismét a pedagóguspályán tölthette. Több évtizedes vezetői tudása, az önmagával szemben támasztott követelmények, gyermekszeretete, munkatársai iránt érzett nagyfokú felelősség tudata, és véleményükre irányuló figyelme igazi betetőzése hivatásbeli pályájának. A 2000. évi tanévzáró ünnepségen elmondott beszéde, a búcsúzó nyolcadikosoknak szánt intelmei, hitvallása szimbóluma életének. Az első: „Szeresd hazádat, és ne mondd!”; a második: „Van egy szó: köszönöm!”; a harmadik: „A megszerzett tudás hatalom, a megszerzett tudás öröm!”.

Nyugdíjba vonulása Nyírbátor közösségéért érzett szolgálatát nem érintette. A Báthori István Múzeum Baráti Kör városvédő-hagyományőrző és -teremtő munkáját elnökként tíz esztendőn át irányította. Közösségépítő programokkal aktívvá tette a tagságot, a tudományos ismeretterjesztéssel őrizte Nyírbátor elkötelezett hagyományait. Felújíttatta a város festőművészének, Farkas Eszternek a gazdag hagyatékát, elnöksége idején a Baráti Kör gondozásában elkészült a kétkötetes „Elődeinkre emlékezünk” Almanach is, melynek írásai több mint hatvan olyan, egykori nyírbátorira irányítják rá az itt élők figyelmét, akik valós értékekkel gazdagították a település szellemiségét, gyarapodását. Jánvári Tibor azok közé tartozik, akik eszményeik szolgálatában élnek az élet utolsó pillanatáig. Ezt nem törte meg a méltósággal viselt betegsége sem. Még végigsétált a város régi megvalósult álmán, a történelmi sétányon, bement a felújítás alatt álló középkori templomokba, és beszélgetett a jövőről. Szemében ott volt az örök érdeklődés, arcán a büszkeség, hogy szebb, látványaiban gazdagabb lesz városa. Próbáljunk meg úgy élni, ahogy Ő élt.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése