Jánvári Tibor

A város díszpolgára,

Nyírbátor

Tiszta, napfényes ég alatt 2011. február 6-án indult Jánvári Tibor utolsó útjára. Családtagjai, barátai, munkatársai és tisztelői jelentek meg a nyírbátori temetőben, a végtisztességen ott volt Tibor másik nagy családja, városa is.

Egyike volt azon városlakóknak, aki közel 50 év alatt eszményekkel teli életét szeretett városának, Nyírbátor szellemi erőforrásai gazdagításának, hagyományai felélesztésének és megőrzésének, a napok ünneppé tételének és nem utolsósorban pedagógus élethívatása színterének szentelte. Tudta, hogy aki e városhoz mélyen és őszintén kötődik, annak érdemes itt élni, dolgozni, családot alapítani és békében megöregedni.

Tibor Nyírbátor Díszpolgára, az egykori városvezető, címzetes iskolaigazgató, a Báthori István Múzeum Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Kölcsey Ferenc Társaság tagja így élte le életét.

Egyszer, beszélgetésünk alkalmával G. B. Shaw mély értelmű gondolata került szóba közöttünk: „Azt akarom, hogy teljes mértékben / Használódjak el, mire meghalok. / Mert minél keményebben dolgozom, / Annál többet élek.” Akkor szeme megvillant, és némán bólintott.

Igen, Jánvári Tibor mindig szívesen, felelősen és nagyfokú alázattal végezte hivatását, tette dolgát, akárhová is állította az élet. Olyan ritka ember volt, akinek a munka méltóság, személyes ügy volt. Olyan ember volt, aki alkotásra, értékteremtésre, a közösség szolgálatára, a példaadásra és -mutatásra, a nevelésre és tanításra rendeltetett. Törekvései becsületesek, célkitűzései értékesek voltak. Nemes ügyek harcosaként erről az útról sem a pillanatnyi, olykor csábító anyagi megfontolások, sem a különféle világnézeti áramlások eltéríteni soha nem tudták. Tisztaságát, értékrendjét családjából, Kisvárdából, a boldog szülői házból hozta. Ez a legdrágább útravaló, amit egy gyermek kaphat. A többi, az élet harcai, sikerei és kudarcai, melyek az élet minőségét adják, ebből táplálkoznak.

Jánvári Tibor élete három nagy állomását megidézve először a pedagógus tűnik fel, aki 1958 nyarán elhagyja szülővárosát, a Rétköz vidékét, és a Nyírségbe, a homok, a más emberek világába telepedik. Pilis és Terem iskoláiban rövid idő alatt azonosult az itt élőkkel. Nemcsak tanított. Nevelt, felvállalta a köznek művelését. Gyermek- és felnőtt amatőr csoportok előtt tárta fel az irodalom, a színház szépségeit, a közös élmények hangulatát. Mindeközben formálódott, alakult a második nagy hivatás, az iskolai osztályoknál jóval nagyobb közösség iránti szolgálat, a közélet szolgálata. A Nyírbátori Járási Hivatal Művelődési Osztály irányítójaként, majd a Városi Tanács elnökeként teljesedett ki városvezető munkássága. Neve elválaszthatatlanul egybefonódik a fiatal, a másodszor született város sikeres évtizedével. Figyelt Nyírbátor régi hangjaira s a város történelmi múltjára, csodálatos épített örökségére alapozva új perspektívát adott munkatársaival e településnek: a kulturális és történelmi kisváros előremutató, ma is élő valós vízióját. Fanatikus elkötelezettje Nyírbátor kulturális rendezvényeinek, oktatásügyének, általuk a város rangjának emelésének. Elismerésének egyik megnyilvánulása, hogy Nyírbátor Díszpolgáraként a köztudat örökre számon tartja. Az élet, a nagy rendező úgy alakította sorsát, hogy aktív életének utolsó évtizedét igazgatóként ismét a pedagóguspályán tölthette. Több évtizedes vezetői tudása, az önmagával szemben támasztott követelmények, gyermekszeretete, munkatársai iránt érzett nagyfokú felelősség tudata, és véleményükre irányuló figyelme igazi betetőzése hivatásbeli pályájának. A 2000. évi tanévzáró ünnepségen elmondott beszéde, a búcsúzó nyolcadikosoknak szánt intelmei, hitvallása szimbóluma életének. Az első: „Szeresd hazádat, és ne mondd!”; a második: „Van egy szó: köszönöm!”; a harmadik: „A megszerzett tudás hatalom, a megszerzett tudás öröm!”.

Nyugdíjba vonulása Nyírbátor közösségéért érzett szolgálatát nem érintette. A Báthori István Múzeum Baráti Kör városvédő-hagyományőrző és -teremtő munkáját elnökként tíz esztendőn át irányította. Közösségépítő programokkal aktívvá tette a tagságot, a tudományos ismeretterjesztéssel őrizte Nyírbátor elkötelezett hagyományait. Felújíttatta a város festőművészének, Farkas Eszternek a gazdag hagyatékát, elnöksége idején a Baráti Kör gondozásában elkészült a kétkötetes „Elődeinkre emlékezünk” Almanach is, melynek írásai több mint hatvan olyan, egykori nyírbátorira irányítják rá az itt élők figyelmét, akik valós értékekkel gazdagították a település szellemiségét, gyarapodását. Jánvári Tibor azok közé tartozik, akik eszményeik szolgálatában élnek az élet utolsó pillanatáig. Ezt nem törte meg a méltósággal viselt betegsége sem. Még végigsétált a város régi megvalósult álmán, a történelmi sétányon, bement a felújítás alatt álló középkori templomokba, és beszélgetett a jövőről. Szemében ott volt az örök érdeklődés, arcán a büszkeség, hogy szebb, látványaiban gazdagabb lesz városa. Próbáljunk meg úgy élni, ahogy Ő élt.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése