Nyírbéltek

A román határtól néhány kilométernyire fekvő kis falu szélén, erdőktől övezett helyen található az az ápoló-gondozó otthon, amit egy katonás megjelenésű, nyílt tekintetű, markáns arcú férfi, Tamáskó Sándor vezet. A már majd’ hatvanéves igazgató Miskolcon született Bodnár Irén háztartásbeli és Tamáskó Sándor cipészmester fiaként. Testvére, Ferenc, ezerkilencszázhetvenötben kitüntetéses diplomával végzett Leningrádban. Mihály nevű öccse az édesapától örökölt ezermesterségi hajlama miatt lakatos lett.

Tamáskó Sándor élete párja a debreceni származású Klein Regina, aki a dohánygyárban volt bérelszámolási csoportvezető. Idősebb gyermekük, Sándor József, gyógypedagógus. Zsolt, a fiatalabbik fiuk, a vezetékes távközlési technikusi szakmát tanulta, de jelenleg a Debreceni Közlekedési Vállalat ellenőre.

Az igazgató úr Mezőkövesden érettségizett ezerkilencszázhatvankettőben, olyan osztályban, ahol a reál tárgyak mellett német nyelvből is vizsgáztak. Egy év kemény fizikai munka után, amit az akkori Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat alkalmazottjaként végzett, felvételt nyert a Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia–földrajz tanári szakára. Miután mégsem akart igazán tanár lenni, így ezerkilencszázhatvanhatban a debreceni szociális otthonba került raktárosnak, később gazdasági vezető helyettes, majd anyaggazdálkodási csoportvezető lett.

Tizenkét évvel később Tamáskó Sándort már a Vakok Állami Intézetének vezetőjeként láthatjuk, egészen ezerkilencszáznyolcvanöt szilveszteréig. Ekkor ugyanis az országos hatáskörű intézmény integrációjára került sor, s ennek következményeként az utódlétesítmény, a szociális intézmény általános igazgatóhelyettese lett.

Becsülettel, emberséggel és tisztességgel végzett munkája ellenére a kilencvenes évek elején kényszerült búcsút venni attól a munkától, amit szeretett. Az akkori viszonyok eredményeként belekóstolt a munkanélküliség keserű kenyerébe, de nem adta fel. Így, néhány hónappal később egy kft. főkönyvelője lett, ahol ezerkilencszázkilencvenöt októberének végéig állt alkalmazásban. Miután a pályán maradt, sikerrel pályázhatott a nyírbélteki otthon helyettes vezetőjének, majd később első emberének a posztjára.

Az ápoló-gondozó otthon alapfeladata azon krónikus pszichiátriai betegek gondozása, akik az ellátás igénybevételének időpontjában nem veszélyeztető állapotúak, akut gyógyintézeti kezelést nem igényelnek, és egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt önmaguk ellátására sem képesek. Az ápoló-gondozó otthon biztosítja az ellátottak terápiás, képességfejlesztő és rehabilitációs napi rendszerességgel történő foglalkoztatását. Az alapító okiratban rögzített 130 személyes otthon helykihasználtsága 100 százalékos. Jelenleg 90 férfi és 40 nő lakó ellátásáról, ápolásáról gondoskodik a hatvanhét fős dolgozói állomány.

Az igazgató úr, a biztató próbálkozások ellenére hiányolja azokat a köztes intézményeket, amelyek segítségével a már gyógyult otthonlakók visszatérhetnének a mindennapi életbe, egykori családjuk, szeretteik közé. Ezek híján, miután a környezetük nehezen tolerálja az ilyen jellegű másságot, végleges megoldást csak a természet rendje ígér…

Tamáskó Sándor – képzett közgazdászként – megemlíti, hogy az éves költségvetésük nyolcvan százalékát teszik ki a személyi jellegű kiadások. A dologi kiadásra (működtetés) 20 százalék marad. Saját bevételre zömmel csak a személyi térítési díjakból számíthatnak. S a szinte folyamatosan emelkedő beszerzési árak csak tovább rontják az otthon amúgy sem rózsás anyagi helyzetét.

Az igazgató úr vezette intézmény – hasonlóan sok-sok társához – nyitott. Ami jó a látogatók és az ápoltak szempontjából, de abból nem, hogy a főbejárattól néhány méterre vezet egy forgalmas közút, s a szemben lévő benzinkútról sem ötvennel fordulnak ki esetenként a tankolást befejező gépjárművek.

Tamáskó Sándort láthatóan az emberi élet tisztelete vezérli minden gondolatában és intézkedésében. Nap mint nap azon töri a fejét, mivel tudná jobbá, elviselhetőbbé tenni hányatott sorsra ítéltetett embertársai életét.

Ennek, a már-már hitvallásává vált gondolatnak a jegyében szerveződött meg az arra alkalmas otthonlakók ipari jellegű foglalkoztatása, aminek az eredményeként azok pluszbevételhez jutnak a munkaterápia által, az otthon térítési díj bevétele pedig nő. A rendszeres munkavégzés így segíti az emberi értékek, a hasznosságtudat újbóli kialakulását és megmaradását azokban, akik ezt valamikor, valamiért egyszer már elveszítették.

A tervek között szerepel a foglakoztatási épület bővítése, amit pályázati pénzek segítségével szeretnének megvalósítani.

Az igazgató úr munkáját ezerkilencszáznyolcvanegyben miniszteri dicsérettel ismerték el.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)