Nyíregyháza

Sokat tett a megyeszékhely, sőt az egész megye építése és szépítése érdekében. Szépen, szerényen fogalmazta meg életútját, papírra vetette mindazt, amit mondani akar az olvasóknak, az utókornak. Íme a visszaemlékezése:

− Hatvan év távlatából egy aktív életpálya végéhez közeledve az ember életének történetéből sok epizód jelentőségét veszíti, mint ahogy kirajzolódnak a fontosabb momentumok is. A nyíregyházi gyermekkor, az általános, majd a középiskola − a hajdan híres KEFE −, ma már sablonos kellékeként tűnnek az élet indításának.

A borbányai szülői ház szelleme, a környezet azonban magában hordozza a tisztességet, az egyszerű emberek szeretetét és megbecsülését, a mindennapi küzdelmet. A nehéz paraszti sorsot megért szülőkben ott motivált a gyermekük jobb sorsáért érzett felelősség, a taníttatás igénye. Így került sor az egyetemi tanulmányokra a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen.

A szülőföld kapcsolata a tanulmányok elvégzése után azonban erősnek bizonyult, és a nagy népvándorlás kínálta lehetőségek helyett a hazatérést választva megpróbáltam próféta lenni saját hazámban. Ehhez az időponthoz kapcsolódik máig is tartó boldog, kiegyensúlyozott családi hátteret biztosító házasságkötésem.

Először az akkori megyei tanácson kaptam munkahelyet, ahol tervezési, munkaerő-gazdálkodási kérdésekkel foglalkoztam. Ma is kedves emlékeim közé tartozik, hogy részese lehettem a faluvillamosításnak. Az ember ma már felfogni sem tudja mit jelentett Kölcsey, Móricz földje népének az egyik alapvető infrastruktúra megteremtése. A megfelelő foglalkozás hiánya ezen az országrész elmaradottsága abban az időben nagyon sok helyi erőfeszítést motivált, és talán nem véletlenül ösztönzött engem is ezen gondolatok megfogalmazására, ebből született egyetemi doktori disszertációm témája: a területfejlesztés megyei feladatainak megfogalmazása.

Tizenkét év után más munkaterületre, a Megyei Tervező Iroda gazdasági igazgatói munkakörébe kerültem. Ez lehetőséget nyújtott betekintenem egy másik, reálisan alkotóbb folyamatba, a műszaki tervezésbe, az építészeti alkotás, a várostervezés folyamatába. Ma is szívesen emlékszem rá, hogy az itteni szakmai műhelyek, a benne részt vevő személyek hogyan változtatták felfogásomat, segítették valóságlátásomat.

Az itt eltöltött hét év jó előiskola volt ahhoz a feladathoz, amit Nyíregyháza város általános tanácselnök-helyetteseként rám bíztak. Csaknem tíz éven át volt alkalmam irányítani a város építését, fejlődését, gazdálkodását. Ebben az időszakban (1978-87) lelassult a város extenzív fejlődése és előtérbe kerültek a minőségi tényezők. A házgyári lakótelepek építése helyett előtérbe került a városrekonstrukció, elkészült az új művelődési ház, a piaccsarnok, kezdetét vette a sportcsarnok építése, bekapcsolódott a város ellátásába az új vízbázis.

Szakmai vitákkal és gazdasági erőfeszítésekkel megépült a belső kiskörút csaknem háromnegyede. Az Országzászló tér a sétálóutca, az Október 23-a tér létrehozásával járműforgalom-mentes belváros alakult ki. Szomorúsággal tölt el, hogy az utódok ennek a koncepciónak a folytatását feladták, jóvátehetetlen bűnt követtek el a Kiskörút nyomvonalának soha meg nem építhető módon történő megváltoztatásával és a Szent István utca-Luther utca sarkának beépítésével megakadályozták, hogy reálisabb városvezetés a koncepciót valaha is folytathassa.

Nem kis erőfeszítést jelentett abban az időben sem megküzdeni a kisszerűséggel: a magánérdeket háttérbe szorítani a közösségi érdekkel szemben.

Fordulatot jelentett, amikor megválasztottak a jelenlegi munkahelyem jogelődje, a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat igazgatójának. Ekkor vette kezdetét a vállalati önkormányzatok kialakítása. Évről évre eredményesen gazdálkodtunk, sikerült egységet teremteni a munkatársak között.

1990-91-ben elkövetkezett a privatizáció időszaka, a vállalat stabil szervezettel, kiépített piaci pozíciókkal, elegendő erőforrással rendelkezett ahhoz, hogy fontos nyugat-európai cégek érdekkörébe kerüljön. Tőkeemeléssel így hoztuk létre – az egyik legnagyobb osztrák cég – a Bau Holding többségi tulajdonával a Nyírbau Útépítő Kft.-t, mint a megye legjelentősebb építőipari szervezetét.

A befektető által a vállalkozásba behozott szellemi tőke, szervezési eljárás, szemléletmód a korábbi adottságokkal szerencsésen párosult, így a termelékenységet tovább fokozva, a személyi és tárgyi feltételeket javítva a termelést megtöbbszöröztük. További előnyt jelentett az a termelési, eszközfinanszírozási és irányítási koordináció, amit a Bau Holding többi magyarországi érdekeltségével kialakítottunk.

Az átalakulás magával hozta munkatársaink egyéni felemelkedését is, ami egy vezető számára jóleső megelégedettségre adhat okot.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)