Nyíregyháza

Füle Erzsébet Budapesten született 1942-ben. Az ifjúsága a fővároshoz köti, most mégis azt mondja, hogy igazán már itt érzi magát otthon. Megszerette a megyét, az embereket, a Tisza selymes partjait, helyenkénti érintetlen romantikáját. A feladatok a legtöbbször egy meghatározott helyhez kötik az embert, s ha kedves számára a kihívás, nem elegendő a nagyváros csábítása, a tágasabb lehetőségek, mindennek ellenére ott marad, ahol a feladatok, az önmegvalósítás beteljesülésének ígérete várja.

Erzsébet édesanyja a háztartásban dolgozott, édesapja bútorasztalosként saját műhellyel rendelkezett. Jött a háború. A családfő ezerkilencszázharminckilencben bevonult, s csak a hadifogság (orosz majd angol) esztendei után negyvenhétben tért haza. Nem kapta vissza a műhelyét, ráadásul a testvérei Csehszlovákiába kerültek, mivel a Csallóközben születtek.

Nagyon megviselte, hogy csak sokára kapott útlevelet, évek múlva látogathatta meg őket. Őt Magyarországhoz kötötte a család és a szakma. Két gyermek született a házasságban, az öccse és Erzsébet.

Erzsébet minden iskoláját Budapesten végezte. A SOTE-n ezerkilencszázhatvannyolcban kapta meg az orvosi diplomáját. Az István kórházba került segédorvosnak, de akkoriban rosszak voltak az álláslehetőségek. Ő is csak a szakvizsga letételéig maradhatott volna a kórházban, utána ki kellett volna menni egy szakrendelőbe. Ehhez pedig nem volt kedve.

Akkoriban ott dolgozott dr. Szócska János is, aki megpályázta a nyíregyházi kórház fül-orr-gége osztályának vezetői posztját. Elnyerte az osztályvezető orvosi megbízatást, és eljött a kórházból.

Füle Erzsébet szerette volna igazán megtanulni a szakmát, ezért engedett dr. Szócska János hívásának, s ezerkilencszázhatvankilencben Nyíregyházára jött. Évekig az orvosszállóban lakott, de nem érezte magát rosszul, mert fiatal orvosgárda dolgozott az osztályon, akiket Szócska főorvos úr szakmai lelkesedése magával ragadott. Olyan közösség alakult ki, amelyben nem létezett munkaidő, mindig a feladatok szabták meg a kórházban töltött időt. Egyre több műtéttípust ismert meg, az osztály is szépen fejlődött, az elmúlt években már nyolcvan ággyal rendelkeztek. A mostani ágyszámcsökkentéssel hatvannyolc maradt.

1972-ben szakvizsgázott Debrecenben, tíz év múlva gyermek fül-orr-gégészetből is letette a szakvizsgát. 1989-től a gyermek fül-orr-gégészet részlegvezető főorvosa lett, majd − mivel dr. Szócska János 1995-ben nyugdíjba vonult − megpályázta a főorvosi állást. Sikerült átjutnia a különböző szűrőkön, így jelenleg ő vezeti az osztályt.

Nem tervezi, hogy alapjaiban átalakítja az osztályt, hisz erre semmi szükség nincsen. A legfontosabb feladatának azt tartja, hogy folytassa mindazt, amit Szócska János felépített. Az elmúlt évtizedekben mindig betegcentrikus volt az osztály, nem lesz ez másképpen ezután sem. Annak ellenére, hogy a főorvos úr meghatározó személyiség volt, senki nem érezte magát árnyékban mellette. Mindenkinek lehetősége volt arra, hogy a szakmában előrejusson. Erre törekszik Füle Erzsébet is, lehetőséget szeretne adni a fiataloknak, hogy kipróbálhassák magukat.

Egyedül maradt, de sohasem érezte magát magányosnak. Amíg a szülei éltek, minden héten hazament Pestre meglátogatni őket. Mióta nincsenek, ritkábban utazik Pestre. Fontos volt számára a közösség is, ebből pedig itt, Nyíregyházán nem volt hiány.

Amikor azt kérdezik tőle, hogy miért éppen a fül-orr-gége, azt válaszolja: nagyon nehéz terület, bonyolult az anatómiája és az élettana, szerteágazóak a műtéti eljárások. A kisgyerekkortól a felnőttkor végső határáig van lehetőség a betegekkel való foglalkozásra.

Amikor a megyébe érkezett, nagyon sok problémával szembesült ő is, a kollégái is. Azóta nagy fejlődésen ment át a térség. Ettől függetlenül nagyon magas a betegek száma, sok a tumoros beteg. Az okok között jelentékeny helyet foglal el az alkoholizmus és a nikotin. Sok a daganatos beteg, a fej-nyak területén, a szájüregi daganatok megtöbbszöröződtek.

Nem érzi, hogy ma Magyarországon a legfőbb érték az ember lenne. Az egészségügy átalakítása szükséges és halaszthatatlan, de az a baj, hogy ez kampányszerűen folyik. Amikor átvesszük egy fejlettebb ország egészségügyi modelljét, figyelembe kellene venni a Magyarországon meglévő és működőképes értékeket.

Az egészségügyi dolgozók is rossz helyzetben vannak. Az elvárások maximálisak: képzettség, empátia és sok minden egyéb tekintetében, a bérek viszont nagyon alacsonyak. Nem véletlen, hogy a nővérek hagyják el a leggyakrabban a pályát. Pesten már kórházbezárás is fenyeget. A megyében erre egy ideig még nem kerül sor, hiszen nagyon kevés munkahely áll rendelkezésre, nem nagyon lehet válogatni.

Dr. Füle Erzsébet minderről csak azért beszél, mert úgy gondolja: ezek is hozzátartoznak a munkához, mindaddig, amíg ezek a gondok nem oldódnak meg, nem lehet teljes odaadással a legfontosabb feladat, a gyógyítás felé fordulni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)