Nyíregyháza

Tettem azt, amit szerettem. Így kezdte beszélgetésünket a Megyei Kórház fül-orr-gége osztályának nyugalmazott osztályvezető főorvosa, aki majd’ négy évtizeddel ezelőtt döntött úgy, hogy nyugalmasabbra cseréli a fővárosi feszült mindennapokat. Választásában szerepet játszott az is, hogy akkori elődjének egészségi állapota meggyengült, s keresni kellett valakit a gyógyító munka folyamatosságának fenntartása végett. A politikai közélet irányítottsága miatt az emberek akkor az ő szemében „gyámoltalannak” tűntek, hisz’ mindennap szem előtt voltak, s bármilyen botlásukra hamar fény derült…

A megyében, de annak környékén is nagyon sokan éltek súlyos fül- és gégegyógyászati betegségekkel, de orvoshoz nem mentek volna semmi pénzért! Az orvosok és az ápolók feladata egyszerűnek látszott: csupán a súlyos betegségeket kísérő szövődmények kialakulását kellett megelőzniük és megakadályozniuk. Ehhez az orvosi létszám bővítésére, valamint technikai fejlesztésére volt szükség, amit sokan sokféleképpen igyekeztek megakadályozni. A nehézségek ellenére ő lett az első olyan főorvos, aki a saját nevelésű utódját hagyhatta az osztály élén nyugdíjba vonulása alkalmával.

Időközben a szakma is bonyolultabbá vált: különálló ággá lett az audiológia, az otoneurológia stb. A mára nagyon jól felszerelt osztály gyógyító-megelőző munkája kiállja az összehasonlítást az ország bármelyik kórházában működő, hasonló feladattal bíró szervezetével. A kor követelményeinek megfelelően létrehozott ellátócentrumokban végzik azokat a gyermek fül-, orr-, gégegyógyászati műveleteket, amiket eddig a megyei intézményekben tettek meg. A korábban ugyanott kezelt „hasadásos” nyúlszáj, farkastorok-betegségeket Budapesten, Debrecenben és Miskolcon látják el.

A már említett súlyos esetek közé tartoztak a krónikus középfül- és a csecsnyúlvány-gyulladások, amik „puskaporos hordók” voltak az érintettek számára, hisz’ bármikor kialakulhattak a könnyen végzetessé váló szövődményeik: az agytályog, illetve a beteg elvesztése. A sikeres megelőzés eredményeként ma ezek a betegségek már lényegesen ritkábban okoznak gondot a gyógyítóknak. A főorvos úr vezette osztály orvosai és ápolói nemcsak a megelőzéssel, hanem korszerű műtéti beavatkozásokkal tettek eleget esküjüknek. A gyakran alkalmazott tympanoplasztika és a fül-orr-gégészeti daganatos esetek műtéti gyógyítása nélkül a betegre a méltatlan halál várt csupán. A nagyszámú műtét eredményeként a nyolcvanas években egyedülálló tapasztalatot szereztek e területen. A gégedaganatos betegeket szinte az elsők között operálták együtt a nyaki nyirokcsomó-áttétekkel. Az alkalmazott beavatkozási mód helyességét mi sem igazolta jobban, mint az, hogy a tizenöt-húsz-harminc éve náluk járt emberek gyógyultan jönnek vissza az ország sok városából, Kárpátaljáról és Erdélyből köszönetet mondani orvosaiknak és ápolóiknak.

A főorvos úr megemlíti, hogy munkája során alkalmazhatta a világhírű Réti professzor műtéti eljárását a gégeszűkületes betegek gyógyítása során. A professzor úr útmutatásai alapján igyekeztek az operációt úgy végezni, hogy, ahol lehetett, megtartották a gége funkcióit. Az említett megoldás nagyszerűségét az is alátámasztja, hogy egy, a nyolcvanas évek derekán, Egerben tartott orvoskongresszuson az USA-ból érkezett szakorvosok is „dicsőítették” azt.

Dr. Szócska János Ádám népes családjából – vélhetően genetikusan  – hozta magával a másokon segíteni érzés fontosságát. Korán elhalálozott szülei maguk is, igaz más formában, de gyógyították a hozzájuk fordulókat. Nagyapja tanító, nagyanyja a gyógynövények szakértője volt. Felesége, Szócska Irén Mária nyugdíjas könnyűipari mérnök. Fiuk, János Attila 48 éves, informatikával és számítástechnikával foglalkozik. Leányuk, Irén Judit 46 éves, és a nyelvtudományok művelője. Családjaikkal Münchenben élnek. A három unoka: a 13 éves Yvonne Bernadett, a 11 éves Gáspár Jenő, valamint a két és fél éves Bence Tivadar így ritkábban láthatja nagyszüleit.

Tudományos tevékenysége nem merült ki a továbbképzések látogatásában, a szakvizsga megszerzésében. Számtalan új műtéti eljárást tanult meg és alkalmazott sikerrel a betegek gyógyítása és nem a szakmai hírnevének emelése végett. Hosszú évtizedeken át vezetőségi tagja volt a Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesületének még nyugdíjasként is. Munkássága során a küzdelem, az erőfeszítés mellett – megérdemelten – sokszor állhatott az elismerésben részesítettek között.

Gyógyító és nevelő munkájáért számtalan formában mondott neki köszönetet a kórház, a város, a megye. Amire mindmáig büszke, az a kilencvenes években kapott „Cseresnyés Sándor Emlékérem”.

Fiatalkorában aktív sportolóként vívott, teniszezett. Igazi hobbija mindig a munkája volt, s abból fakadóan, az egészséges életre nevelés.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)