Dr. Beregvári Zoltán

Osztályvezető-főorvos,

Nyíregyháza

szszb 23 tk Beregvári Zoltán dr..jpgAz orvoslás egyik legnehezebb szakterületét irányítja dr. Beregvári Zoltán, a Jósa András Oktató Kórház Szeptikus Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. Hozzájuk már azok a legsúlyosabb betegek kerülnek, akik a sebészeten, ortopédián, baleseti sebészeten, az idegsebészeten, esetleg az intenzív osztályon álltak kezelés alatt. Lehangoló a kép, ha az osztályt végignézzük, önkéntelenül az jut eszünkbe: tájkép csata után.

Zömében 70–75 éves elesett, rossz szociális állapotú betegeket próbálnak még itt tartani az élők sorában. Élők? Nehéz lenne azt mondani a másfél-két éve mozdulatlanul fekvő, kómában lévő betegre, hogy az emberi élet kritériumainak megfelel. A kilátástalanság ellenére tartani kell a lelket a hozzátartozóban, aki naponta érdeklődik családtagja állapota felől. Hihetetlenül nehéz ápolási feladatokat kell megoldani az ilyen esetekben.

Szkafanderben mehetnek be az orvosok és az ápolók is abba a hatágyas– mit számít itt már – koedukált részlegbe, amelyben azok a súlyos betegek fekszenek, akiknek a szervezetében csaknem minden antibiotikumnak ellenálló, MRSA-baktériumok tenyésznek ki. A fertőzés veszélye óriási. Ugyancsak ezen az osztályon ápolják a súlyos koponyasérülés után az idegsebészeten megoperált, majd gépi lélegeztetésen és monitorizáláson átesett, de még kómában lévő betegeket. Az pedig teljesen megszokott, hogy az ortopédiai vagy a baleseti sebészeti műtét után idekerülnek azok a betegek, akiknek a lágyrészek, a csontok, az ízületek gennyes vagy gyulladásos folyamataival is meg kell birkózni.

A negyvenágyas szeptikus rehabilitációs sebészeti osztály betegeinek nagy csoportját alkotják a diabéteszesek. A cukorbetegség számos szövődménye közül a keringészavar vagy végtag-gangréna miatt amputált csonk gyógyulása nem mindig zökkenőmentes. Ez az osztály teszi képessé az amputált beteget arra, hogy majd egykor művégtagot is tudjon használni. Ugyancsak nagy csoportot tesz ki a betegek közt azon érszűkületesek kezelése, akiknek az érelváltozása miatt érhelyreállító műtéti megoldás már nem jöhet szóba. Talán kevéssé közismert, de az erek elmeszesedése nemcsak az agyban és a szívben, hanem a végtagokban is bekövetkezhet. Az igen súlyos állapotok gyakorisága miatt az osztályon a halálozási ráta 15 százalék.

Egyedül kevesen vagyok – állapította meg saját magáról dr. Beregvári Zoltán.

Nemcsak a közvéleményben, de még szakmai berkekben sem ismerik el heroikus küzdelmüket úgy, ahogy kellene. A leendő orvosok nem ezt a szakterületet választják elsődlegesen. Beregvári doktor nagy előnynek tartja, hogy a mostohának tartott szeptikus sebészet gyakorlói és művelői között olyan orvosegyéniségekkel dolgozhatott, akik meghatározó hatást gyakoroltak pályája alakulására. Ilyen volt dr. Fábián Sándor főorvos, aki országos elismertségre tett szert a csontsebészet és a krónikus végtagsebészet terén. Dr. Dohanics Sándor olyan szakmai és emberi mércét mutatott neki, amely az örökös megfelelésre késztette. Amikor dr. Farkas Benjámin önálló osztályként vezette a szeptikus sebészetet, akkor Beregvári doktor még jobban kiigazodhatott az elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalatok útvesztőjében. 2000-ben tőle vette át az osztály vezetését. Sebészeti és baleseti sebészeti szakvizsgája után az igazgatás megbízásából hamarosan rehabilitációs szakvizsgát is tesz.

Nyíregyházán, 1952. július 24-én született néhai Kizmann Kornélia (63) tanítónő, és néhai Beregvári Zoltán (53) általános mérnök fiaként. Testvére, Péter gépészmérnök. Neje, Nyári Ildikó tanár, gyógypedagógus. Házasságukból két fiú született: Zoltán (28) informatikus és közgazdász, Tamás (26) közgazdász.

A DOTE-n 1976. szeptember 11-én doktorrá fogadták az ambíciózus fiatalembert, aki az akkor alakuló II. Sebészeti Osztályon töltötte el pályája első hét évét. 1981-ben általános sebészetből szakvizsgázott, majd ’83-tól átkérte magát a Traumatológiai Osztályra, 1986-ban letette a baleseti sebészeti szakvizsgát is. 1991-ben kinevezték adjunktusnak, 1998-ban főorvosnak. Meghatározó egyénisége a Jósa András Oktató Kórház kollektívájának. Bizonyára azért lett jó követő, mert annak idején sokat tanult a nagy tekintélyű és tudású orvosoktól.

Istenáldotta képessége, hogy még akkor is tud biztató szóval vigaszt nyújtani – betegnek és hozzátartozónak egyaránt –, amikor már csak a csodában bízhatnak. Csendesen idézi az ismert mondást: A remény hal meg utoljára… A kórház Jósa András-emlékéremmel ismerte el átlagon felüli odaadását.

Ő lesz az ötödik a megyében, aki rehabilitációs szakvizsgával rendelkezik majd. Készül az országos rehabilitációs program, és Beregvári főorvos nagyon pontosan tudja, hogy sokan várnak rá. Betegeket gyógyítania, ifjú kollégákat tanítania kell, legalább úgy, ahogy teszi ezt 30 éve…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló