Nyíregyháza

Tizenhárom évig a Kemecsei Általános Iskola tanára, 13 éven keresztül a Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola kollégiumi vezetője s végül nyolc évig az iskola igazgatóhelyettese Szikszai Gyuláné, született Németh Anna. Munkája számos elismerést kapott, melyek közül a legkiemelkedőbbek: a Kiváló Tanár cím és a Nyíregyháza Kiváló Pedagógusa kitüntetés.

Szikszai Gyuláné Kemecsén született 1942. szeptember 23-án. Édesanyja, Tamás Anna háztartásbeliként élt, az a típusú asszony volt, aki nem csupán a gyerekek nevelését látta el, hanem az egész kertet ő gondozta, az egész családot összefogta. Édesapja, Németh Mihály mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozott. Testvérei közül sem öccse, sem bátyja nem él már. Férje, Szikszai Gyula, a SZÁÉV-nél építész technikusi állást töltött be, majd 1989-től Fémszerkezet-építő -szerelő Kft.-t működtetett hét társával együtt 2003-ig nyugdíjba vonulásáig. Kapcsolatukból egy gyermek született Tibor már nős, feleségével együtt a városi ügyészségen jogászként dolgoznak.

Ancika néni általános iskoláját Kemecsén végezte el, majd a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban Román Ilona osztályfőnök vezetésével 1961-ben reáltagozaton kitűnő eredménnyel érettségizett. Tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–orosz szakán folytatta, ahol hamar kiderült, hogy jó pedagógusi vénával rendelkezik. 1963–64-es tanévben, régi iskolájában kezdte tanári pályafutását. Elmondása szerint életének meghatározó szakasza volt ez, hiszen olyan családias és szeretetteljes légkörben kezdhetett, ahol azok a tanárok lettek kollégái, akik őt is tanították. Büszke arra, hogy már az első pillanattól bizalmat szavaztak neki és megvalósíthatta ötleteit. Ezek a már-már barátivá vált kapcsolatok máig megmaradtak.

Ez idő tájt Ancika néni és férje szolgálati lakásban laktak az iskola udvarán. A fiatal pár már nagyon vágyott egy saját lakásra, így kerültek föl 1975-ben Nyíregyházára, ahol egy öröklakást kaptak. Az akkori Kereskedelmi Oktatási Központ állást hirdetett könyvtárosi munkakörbe, az újonnan épült kereskedelmi szakközépiskolába, ezt az állást pályázta meg és el is nyerte. Kollégiumvezetői állást ajánlottak fel neki. Feladata az volt, hogy az új 130 fős üres kollégiumot berendezze és a tanulókat felvegye. A továbbiakban az intézmény életének irányítása és vezetése is hozzátartozott. Színes szakköri világot alakítottak ki, ezek között szerepelt kézimunka-, varrószakkör, csecsemőgondozó foglalkozás is. A kollégium házi múzeumának alapjait is vezetése alatt tették le. Számos eredményt értek el. A kollégium kórusa dr. L. Nagy Katalin irányításával elnyerte Az ország legjobb női kórusa címet. Számos zenei tábort szerveztek KPVDSZ Művelődési Ház támogatásával, ezzel támogatták a tanulók ének-zenei képzését. Ancika néni kitűnő igazgatása révén a kollégium elnyerte az oktatási minisztérium és a KISZ KB kiváló kollégiumi címét.

1988-ban az iskola igazgatóhelyettesi állását pályázta meg, amit meg is kapott, s ez a posztot 1996-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Először oktatási helyettesként tevékenykedett. Feladatai közé a tantárgyfelosztás, órarendkészítés, tanórán kívüli tevékenység megszervezése és az iskolai statisztika elkészítése tartozott. Később irányítása alá került a kulturális programok szervezése, osztályfőnöki munkaközösség szakmai irányítása és hagyományos iskolai ünnepségek megszervezése is. Kiemelkedő fontosságúnak tartotta az iskolai könyvtár fejlesztését, ahol a diákok nemcsak tanulmányaikhoz szükséges anyagot, hanem szórakoztató lemezeket, könyveket, kiadványokat is találhattak.

Az, hogy a kereskedelmi, vendéglátó-ipari, idegenforgalmi szakközépiskola és szakiskola Sipkay Barna nevét viseli szintén Anci néni és a kiváló tantestület fáradhatatlan munkájának gyümölcse. Névtáblát avattak, Sipkay-szobor készült, könyvet adtak ki névadójuk munkásságáról, Sipkai Barna Baráti Társaság alakult, az iskolában az egyhetes kulturális hétnek már hagyománya van, ez a Sipkai-hét. Mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy legyen saját osztálya, úgy gondolta vezetői munkája akkor lehet teljes a nagy közösségen belül, ha van egy kis csoport, akiket csak a sajátjainak tekinthet, akikkel oldott és közvetlen kapcsolatot tud kialakítani.

A ma már nyugdíjas Ancika néni továbbra is igen aktív életet él. Férjével fiatalkori szenvedélyük az utazás, már bejárták Európát és újabb felfedező útra indulnak. Ezenkívül a számítógép- és internet használatát gyakorolja, nyelvet tanul, mégpedig angolt, amit utazási szenvedélye inspirált. Az iskolát s az ott eltöltött csodálatos éveket mai napig nem tudja elfelejteni. Iskolája eredményeit – más iskolákkal együtt – folyamatosan figyelemmel kíséri, azoknak szívből örül.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)