Harsány

Azt mondjuk rájuk: összefogják a közösséget. Máskor, kissé választékosabban, úgy szólunk róluk, kisebb vagy nagyobb közösségekre vonatkoztatva: integráló személyiségek. Papp Dezsőre, Harsány polgármesterére mindkettő illik, egyéniségét jellemzi az a kifejezés, hogy összekapcsol, egyesít, összefog, együttműködik. Tény, megfelel rá a leírás, mely azt mondja el: képviseli a falu lakóinak az érdekeit. Az már külön, finomabb vonásait adná portréjának – ahogyan teszi ezt.

Az ilyesfajta, érdekegyesítő emberek tevékenységéhez szívesen akasztgatnak misztikus jelzőket, ám, ha valaki látta őt diskurálni, mondjuk egy harsányi majálison, a fő protokollvendégtől, a falusi nyugdíjas tsz-tagig bárkivel, azt mondja, nincs ebben semmi különös, hacsak a beszéd stílusa nem. Az, ahogyan mindenkivel szót ért. Mi a titok nyitja? Talán a nyíltság. Talán ez az a vonás, amely magyarázatát adja annak is, hogy immár negyedik választási ciklusban polgármestere a településnek.

– Egy nagyváros szomszédságában látszólag egyszerűbb a falu első emberének lenni. Látszólag. Ám, Miskolc gondjai éppúgy kihatnak a közeli Harsányra, mint bármelyik peremkerületére. Egyszerre városiak és falusiak az itt élők. Keverednek bennük a kétféle lét igényei és elvárásai, ugyanakkor a nagyvárosi emberek elidegenedettségével szemben érdeklődőek és nyitottabbak egymás iránt, s őszintébbek is. Közösséget adnak, amiért érdemes összefogni.

Vallja ezt Papp Dezső, aki a középiskolát Miskolcon végezte el, gépipari technikumban tanult, előtte a lakatos szakma fogásait sajátította el. Egyszerű emberek közösségében kezdett felnőtté válni, ami ugyanolyan hatással volt rá, mint a katonaság. A határőrségbe úgy válogatták az embereket, hogy csak anya neveltje legyen a katona, mert akkor nem disszidál, a kötődés miatt.

Mire kényszeríti a raktáros szakma az embert – amelyet Papp Dezső a későbbiekben gyakorolt? Arra, hogy csiszolja memóriáját, és tanulja meg az élet apró tételeinek gondozását. Arra, hogy az egyszerű részleteket ugyanúgy számon kell tartani, mint a bonyolultabbakat, a polcokon lévő cikkekhez, anyagokhoz, darabokéhoz hasonlóan. Papp Dezsőnek ez megy, szinte reflexszerűen hív elő tényeket, korábban elhangzott mondatok, levelekben leírtakat, észrevételeket az érveléshez. Minden munkahely iskola is valahol, kiváltképp az ember pályájának kezdetén. Az LKM-be lakatosnak ment, azután tanult, így lett belőle kompresszorok jó ismerője, következő munkahelyén a Magyar Hűtőipar miskolci gyárában már csúcstechnológiát kellet működtetni. Innen került az Élvegy, más néven Füszért vállalathoz. Első kapcsolódási pontja a közigazgatással az 1. Sz. Ipari Szakközépiskolában kelteződött, ezt követte a városi önkormányzat művelődési osztályának központi raktárosi megbízatása.

A harsányi MDF szervezetében Nagy László ráérzett arra, hogy hozzászólásaiban szakértelem van. Két hónapig járt agitálni mellette, érte a helyhatósági választások előtt. Oldalakon át lehetne sorolni a polgármesteri tevékenységével kapcsolatos harsányi „tételeket”. A sikeresen megvalósultakat, a nehezen, gonddal, bajjal megoldottakat, a problémás helyzeteket, amelyek elé az önkormányzat, a polgármester és a falu lakossága került. A gázberuházás megvalósításától kezdve a közvilágítás korszerűsítésén át, a szennyvízcsatorna megépítésén keresztül, a háziorvosi ellátás vagy az iskola, a művelődési ház működése feltételeinek megteremtéséig. Ezek közül a legutolsó, amely igencsak nagy horderejű  – 300 milliós beruházás, melynek gesztoraként Harsány koordinálja majd három falu ivóvízellátásának minőségi és mennyiségi projektjét.

A harsányiak büszkék az aldersbachi német testvérvárosi kapcsolatukra. Majdnem másfél évtizedre nyúlik vissza ez a testvértelepülési kötelék. Rendszeresen vendégül látják a német falucska képviselőit, ápolják a harsány területén 2. világháborúban elesett katonák sírjait, és a harsányiak is gyakorta vendégeskednek náluk.

Büszke erre az együttműködésre a polgármester is, mondja, van mit eltanulni tőlük. Az ember óhatatlanul figyeli, külföldön is mit, hogyan oldanak meg. Családi kapcsolatok révén többször volt már Svédországban. „Nem tudom levenni ezt a polgármesteri szemüveget” – jegyzi meg. Az ember figyel a közigazgatástól a külhoni település legkülönbözőbb dolgaira, a maga sajátos szemszögéből.

A család a visszavonulás hátországa, a ház a visszavonulás terepe, ahol lehet  – immáron csak saját maguk számára  – feleleveníteni fogásokat, használni a nem gyakorolt szakma ismereteit. Felesége szakközépiskolai varroda szakoktatója, keze alól kerülnek ki az ügyes tűforgató lányok. A két fiú nagy már: egyetemista az egyik, agrármérnök lesz, a másik már dolgozó ember. Egy valamit biztosan örökölhettek édesapjuktól, a nyílt beszédet, az őszinte szót.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)