Miskolc

Több évtizedes tevékeny életpályáján „megízlelte” a könyvtárosi hivatás valamennyi szépségét, a képesítés nélküli könyvtárosságtól a modern tiszaújvárosi könyvtár megépítésén át a több mint félmillió kötetet számláló megyei könyvtár igazgatásáig.

1954. február 14-én született Polgáron, édesanyja a Kosárfonó Háziipari Szövetkezet részlegvezetőjeként vonult nyugdíjba, édesapja a Költségvetési Üzem művezetője volt. Főleg az anyai ágon összetartó, nagy család révén sok szép nyarat töltött a rokonoknál. Különösen az újtikosi nyaralások maradtak meg emlékezetében, amelyek során megismerhette a falusi élet minden szépségét. Az iskolában egy kicsit magába zárkózó gyerekként az olvasást, a könyvek világát kedvelte.

A középiskolai tanulmányait matematika–fizika tagozaton végezte, ám már ekkor biztos volt abban, hogy olyan életpályát fog választani magának, ahol emberekkel foglalkozhat. Bár osztályfőnöke a biológuspálya felé orientálta, ő mégis a jogi pályát választotta. Az akkoriban „divatos”szakon óriási túljelentkezés miatt végül is nem folytathatta tanulmányait, ezért képesítés nélküli óvónőként kezdett el dolgozni, majd Hajdúsámsonban megüresedett egy könyvtári állás, s rábízták a közel húszezer kötetes állományt. Ez sorsdöntő fordulat volt. Idegen településen, új környezetben kellett helytállnia; de nagyszerű emberek közé került, és sok segítséget kapott a járási könyvtár munkatársaitól is. Hamarosan folytatta a tanulást, s a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelés–könyvtár szakán népköztársasági ösztöndíjasként vörös diplomával végzett. Bár tudományos diákköri tevékenysége során mindvégig könyvtári témával foglalkozott, végül az Alföldi Nyomda közművelődési előadója lett, ahol egy kis szakszervezeti könyvtár kezelése jelentette a kapcsolatot a könyvtárosi pályával. Különösen sokat tanult itt a cég szigorú igazgatójától, Benkő Istvántól.

1980-ban került Tiszaújvárosba, a Városi Könyvtárba, ahol közel negyedszázadot töltött. Végigjárta a „könyvtárosi ranglétrát”, és 1993-ban lett a könyvtár igazgatója, amely 2000-ig önálló intézményként működött. Nagyon jó csapatban dolgozott, sikerült felépíteniük egy modern könyvtárat, amelynek munkálatait 1996-ban kezdték, és az épületet 1998 januárjában adták át.

Az új könyvtár a korábbinál négyszer nagyobb alapterületű, számítógépes hálózattal, korszerű információs-kommunikációs technológiával ellátott modern intézmény, ahol 1996-tól a helytörténeti gyűjteményt is kezelték. Közben folyamatosan képezte magát: elvégezte a Debreceni Egyetem informatikus–könyvtár szakát, majd 2000-ben Pécsett közoktatás-vezetői képesítést szerzett; tanfolyamokon, továbbképzéseken vett részt. 2003-ban pályázat útján nyerte el a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgatói posztját. A nagy múltú intézmény, a több mint ötszázezer kötetes könyvtár, amelyet közel nyolcvanfős állományi létszám kezel, komoly szakmai kihívás számára. Az elmúlt két év alatt a meglévő alapokat felhasználva sikerült továbbfejlődniük.

„Ezen a pályán elengedhetetlen követelmény, hogy az ember szeresse munkáját, és szakmailag legyen felkészült – véli Venyigéné Makrányi Margit. – Itt elsősorban szakembernek kell lenni, hisz egy vezető csak ekkor tud megalapozott döntéseket hozni. Nem árt a jó emberismeret, a munkatársakkal kialakított jó kapcsolat sem. Az én irodám ajtaja ezért van többet nyitva, mint zárva. Ahhoz, hogy egy csapat jól dolgozzon, meg kell ismerni a kollégákat, hogy mindenki olyan helyre kerüljön, ahol a legtöbbet képes kihozni magából. Amikor az ember felvállal egy-egy komolyabb horderejű döntést, kell egy kis bátorság is. A legfontosabb talán mégis a koncepció, a jövő felvázolása, az elkövetkezendő lépések megtervezése.”

Korábban a Magyar Könyvtárosok Borsod Megyei Szervezetének elnöke, az Informatikai és Könyvtári Szövetség Borsod megyei tagozatának vezetője volt, és ezzel párhuzamosan a városi tagozatot képviselte az elnökségben. Eddigi tevékenységéért megkapta a „Tiszaújvárosért” díjat, 2000-ben pedig a „Népművelésért” kitüntetést vehette át az akkori művelődési minisztertől.

Venyige Tiborral, aki a TVK-ban automatizálási üzemmérnök, közel negyedszázada, 1981-ben kötött házasságot. Tamás fiuk a Miskolci Egyetem Jogi Karán tanul, Róbert, aki most érettségizett, ősztől a Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán kezdte egyetemi tanulmányait.

Szabad idejében elsősorban a közös családi utazások híve, főleg Magyarországot járták be eddig, de megfordultak több európai országban is. Még számtalan feladatot lát maga előtt: önmagának adós egy tisztességes nyelvismerettel, szakmai elképzelései pedig arra irányulnak, hogy a megyei könyvtár a megye „motorja” legyen könyvtári szempontból, valódi tudásközpont, hisz erre még soha nem volt olyan nagy szükség, mint napjainkban.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)