Sajószentpéter-Miskolc

A humánumot, a gyermek- és emberszeretetet pedagógus édesanyjától, a kitartást, a kemény, következetes munkavégzés fontosságát a keleti fronton maradandó, súlyos sérülést szerzett édesapjától tanulta, aki iskolaigazgatóságig jutott a tanári pályán.

Testvére, László Hatvanban él családjával, Zsuzsanna húga pedig szülővárosában szintén pedagógusként dolgozott. A Rétköz központjának számító történelmi kisvárosban, Kisvárdán született 1947. május 14-én. Általános és középiskolai tanulmányait is itt folytatta. A Bessenyei György Gimnáziumban nagyszerű tanáregyéniségek gondoskodtak arról, hogy megfelelő tudással vértezzék fel.

Érettségi után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1971-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Első munkahelye a 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Miskolcon, ahol mérnök tanárként elsősorban vasipari szakmai tárgyakat oktatott. Egy év híján három évtizede került Sajószentpéterre, a Pattantyús-Ábrahám Géza Szakképző Iskolába, ahol előbb mérnök tanárként műszaki tárgyakat tanított. 1986-ban nevezték ki az intézmény igazgatóhelyettesévé, majd újabb öt év elteltével rábízták az iskola irányítását, amit immár 15 éve old meg sikeresen. Tevékenysége eredményeként a piaci viszonyokhoz igazodva átalakult az iskola szakmastruktúrája, felépült egy építőipari tanműhely, kialakították a szociálisgondozó-képzést szolgáló oktatókabinetet.

Az eredetileg vasipari szakmák oktatásával foglalkozó iskola több mint ötvenéves múltra tekint vissza, több tízezer diák tanult falai között. Az egykori tanítványok közül van, aki tanonciskolának, más vájárképzőnek, és van, aki a 103-asnak nevezi. Az 1990-es években bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások gyökeres átalakulást vontak maguk után az intézmény képzési struktúrájában is. Ma közel négyszáz, elsősorban hátrányos helyzetű, nehéz szociális körülmények között élő diák talál otthonra a jól felszerelt intézményben, akik a kőműves, szobafestő-mázoló-tapétázó, valamint szociális gondozó és ápoló szakmát, újabban pedig szociális asszisztens szakmát tanulhatnak iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésben. 45 dolgozó, köztük 33 pedagógus és szakoktató, egy nagyon lelkes és rendkívül nyitott csapat gondoskodik arról, hogy diákjaik a lehető legjobb képzésben részesüljenek. A tanári kar közös munkájának eredményeként pályáztak a Szakiskolai Fejlesztési Programra, amelyen részt venni siker, és ugyancsak sikeresek a HEFOP uniós pályázaton, amely a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását és tevékenységét segíti.

Tóth Ottóné mindig fontosnak érezte önmaga képzését is: 1975-ben a BME mérnök tanári, 2000-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közoktatás-vezetői képesítést szerzett. Közben ellátott megyei pedagógiai szakfelügyeletet, minisztériumi megbízás alapján három alkalommal dolgozott ki a Miskolci Egyetem műszaki szakoktatói szakának tantárgyi tematikát, ugyanitt óraadó tanár, és az ÁVB tagja. 1994-től a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán óraadó tanár, 2001-től a B.-A-Z. megyei igazgatók munkaközösségének tagja. Több mint egy évtizedig az iskolai vöröskeresztes alapszervezet tanár elnöke volt. Négyszer országos első és második helyezést értek el az általa felkészített csapatok elsősegélynyújtó-versenyen. Pedagógiai munkájáért „Kiváló Munkáért”, tanórán kívüli tevékenységéért „Vöröskeresztes Munkáért” és „Kiváló Egészségnevelő Munkáért” kitüntetésben részesült.

„A sikeres igazgatói tevékenység fontos feltétele a szakmai felkészültség, határozottság, jó szervező- és kapcsolatteremtő képesség. A mai világban olykor kockázatot, néha kellemetlen szituációkat is fel kell vállalni. Elengedhetetlen a kollégákkal szembeni humánum, a jó emberi kapcsolat. A pedagógiai gyakorlatom folyamán adódó nehézségeken minden alkalommal átsegített az ifjúság szeretete, mely egész tantestületünkre jellemző. Nekünk sikerült megvalósítanunk Diósi Ágnes szavait:

 – Olyan iskolára van szükségünk, ahol szeretik, s nem elviselik őket, ahol fontosak, ahol segítik az előmenetelüket. Ha ez megvan, a többi részletkérdés. Ha ez nincs meg, hiába van meg akármi” – vallja Tóth Ottóné.

1967-ben kötött házasságot Tóth Ottóval, aki a Miskolci Egyetemen tanított, ma már nyugdíjas. Gabriella lányuk német–orosz szakos tanárként végzett, már több mint tíz éve Németországban él, férje a ZDF Televízió történelmi osztályának vezetője. Andrea Pécsett végzett építészmérnök-műszaki tanár, férje is építészmérnök.

Szeret utazni, többször járt az USA-ban, gyakran megfordult Nyugat-Európa több országában is.

Elégedett és boldog ember, mert mindig kiegyensúlyozott családi háttér segítette szakmai munkáját, és elérte azt, amit az ember a családban és a munkában elérhet.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)