Miskolc

Komoly feladatot vállal magára krónikás, ha Kele Andrásról, a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyetteséről akar írni. Kit mutasson be valójában? Az irodalomtanárt, aki hatalmas olvasottsága révén nagyszerű órákat tart diákjainak. Vagy a nyelvtanárt, akinek keze alól eddig közel félszáz diák vált a német nyelv oktatójává.

A zenetudót, aki évtizedeken át maga is a komolyzene művelője volt, vagy a világutazót, aki feleségével módszeresen járja be Európát, hogy minél többet megismerjen annak történelméből, múltjából. Pedig édesapja, az egyszerű karcagi munkásember, aki kétkezi munkával kereste kenyerét vagy édesanyja, aki a négy gyermeket – a ma már nyugdíjas két húgát és a bútoriparban dolgozó vegyész technikus öccsét nevelte – nemigen gondolhatta, hogy András nevű legidősebb fiúgyermekük az ismeretek ilyen gazdag tárházára tesz szert. 1939. november 7-én született Karcagon, ahol nagyon harmonikus gyermekkorát töltötte, sok szeretetben volt része. Kedvenc időtöltése a zene, a komolyzene volt. Csak egy hajszálon múlott, hogy nem zenei pályát választott, hegedűtanár szeretett volna lenni, végül mégis a magyar–német szak mellett döntött. Máig hangverseny-látogató, lemezgyűjtő. Nagy szerepet játszott ebben a kvartett, amelynek első hegedűse volt, és ahol a barátja másodhegedűs volt, egy nagy tekintélyű gyógyszerész játszott a (bariton hangú) violán és a hasonló elismerésnek örvendő orvos volt a csellós. Tőlük nagyon sokat tanult emberszeretetből, viselkedésből, kultúrából, zeneismeretből.

1958-ban érettségizett Karcagon a Gábor Áron Gimnáziumban és első nekifutásra felvették a KLTE magyar-német szakára. Ezen az „emberszintű” egyetemen Gárdonyi Sándor, a német nyelv professzora gyakorolt rá nagy hatást, és Némedi Lajos professzor tanított neki irodalomszemléletet, irányította tanítványait a helyes útra. Itt az egyetemen ismerkedett meg feleségével, Takács Mártával, aki csoporttársa volt, együtt végeztek 1963-ban, majd esztendő múltával össze is házasodtak, azóta tart élete „nagy kalandja”.

Felesége hosszú időn szakfelügyelő volt, majd a miskolci Avasi Gimnázium alapító igazgatójaként írta be nevét a város „történelemkönyvébe”, ma már nyugdíjasként tanít egykori iskolájában.

– Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek – vallja be az igazgatóhelyettes úr – nélküle nem lehettem volna az, aki vagyok.

Kele András szakmai pályafutása a Herman Ottó Gimnáziumban kezdődött, ahol egy évtizedet töltött. Közel három évtizede, 1973-ban került a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolába, ahol ma már a nyugdíj felé közeledve mindenki által elismert, köztiszteletben álló személyiség.

– Nagyon sok embert megtanítottam németül – mondja. – Ez nagyon fontos, mert az idegen nyelv tudása olyan eszköz, ami mindig nélkülözhetetlen volt, ma pedig egyre fontosabb. Az idegen nyelv mindig ott van veled, segít rajtad, rendelkezésedre áll. Kosztolányit idézve: „Néma gyermek minden kis magyar!” Ezért én a tanítványaimat szellemi gyermekeimnek tekintem, akiknek igyekeztem átadni mindazt a sok élményt, tapasztalatot, amit eseményekben gazdag életem során gyűjtöttem.

Kele tanár úr élete során sok elismerést kapott. Közülük talán mégis egy német kitüntetésre, a Népek Barátsága Aranytűre a legbüszkébb, amit a két nép barátságának ápolásáért kapott. Szabadidejében sokféle dologgal foglalkozik, nemigen tud közöttük sorrendet felállítani. A klasszikusok (Mozart, Beethoven) és a barokk zene (Bach, Handel, Vivaldi, Corelli) hallgatása mellett szóba jöhet egy kis dzsessz is.

– Számomra csak jó zene vagy nem jó zene létezik, mindegy, hogy mikor írták!

Ma már a legtöbb könyvet német nyelven olvassa, az olvasás gyermekkora óta szenvedélye:

– Fő foglalkozásom az olvasás! – mondja nevetve. – Az a tanár, aki nem olvas, az nem tökéletes tanár. Én a tanítványaimnak is rendszeresen olvasok.

A harmadik elmaradhatatlan dolog az utazás. Feleségével évtizedek óta utaznak, legtöbbet a német nyelvterületre, kedvenc helyük Usedom szigete, ahová kocsival utaznak, és ahol minden nyáron 3–4 hetet töltenek. Útközben meglátogatják barátaikat Kölnben és megcsodálják az Alpoktól északra legnagyobb gótikus építményt, a Kölni Dómot. A tavaszi szünetben a mediterrán országok: Spanyolország, Olaszország, Franciaország jelentik az úti célt, máig lenyűgözi őket a Pireneusok kopár, komor szépsége. Az őszi kiruccanások célpontja főleg az arany Prága, meg Krakkó, mind a két várost csodálatosan szépnek tartják. Kele András igazgatóhelyettes gazdag életútját végiggondolva azt vallja, hogy ha még egyszer születhetne, ugyanezt az életet választaná társával együtt.

– Nem gyűjtöttem diplomákat. A tanár nem a diplomák számától lesz jobb tanár, hanem attól, hogy tudásából, olvasottságából, élményeiből mit tud átadni diákjainak!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)