Miskolc

Ki tervezte? Kérdezik. A Bo­do­nyi! Csak így, egyszerűen, mint egy díszítő jelző. Bodonyi! Felsorolni mindazt, amit tervezett, túllépné e portré terjedelmi határait. Kezdetben inkább arról írnék, hogyan lehet eljutni egy Bódortanyai iskolából a Príma-Primissima díjkiosztó dobogójára. Mit jelent háborúban születni, menekülésben, félelemben, nélkülözésben élni, származási hátránnyal indulni, majd mindezen felülkerekedni, hogy végül győzzön az elnyomhatatlan tehetség. A család történetét tekintve felmenői között papok, bírók, tanárok, jogászok voltak, nagyapja református papként debreceni gyülekezetének két templomot is épített.

Édesanyja hatgyermekes református lelkész lánya, tanító, majd tanár, aki iskolaigazgatóként vonult nyugdíjba. Az energikus, kreatív, vidám, erős akaratú asszony munkaszeretetet, tudásszomjat és némi közéleti érdeklődést örökített fiára. Édesapja egy parasztcsalád tizenkettedik gyermekeként – egyedül tanulhatott – érettségi után sorkatona, majd kiváló szellemi és fizikai adottságai miatt katonatiszt lett. 1945 után nehéz idők következtek, állástalanság, mellőzöttség – végül 1957-ben könyvelő lett, és főkönyvelőként dolgozta végig egy helyen aktív éveit.

Tőle természet-, sport- és emberszeretetet, becsületet és fegyelmet kapott „útravalóként”. Tegyük hozzá, életútja a bizonyíték, milyen jól sáfárkodott a genetikai adományaikkal.

Visszakanyarodva a kezdetekhez, a Nyírség, Hajdúság határában, tanyán töltött gyermekévek meghatározóak voltak számára. „Ma már tudom, soha nem voltam olyan közel a kozmikus léthez, mint ott. Nagyon szegények, nagyon boldogok és függetlenek voltunk.”

Általános iskoláit kitűnő eredménnyel végezte. A sors megengedte, hogy debreceni diákként a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanulhasson, ott, ahol a nagyapa pap tanárként még édesapját is tanította. A szülők Miskolcra költöztek, így a híresen jó reáloktatású Földes Ferenc gimnáziumba került, ahol negyedik év végén Imreh Zsigmond ábrázoló geometria tanára hatására döntött végleg az építészpálya mellett. Származása miatt csak magas pontszámmal volt esélye, de elsőre felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. A szakmai tárgyak közül eleinte a statika, később a tervezés vonzotta. Diplomatervének témája a prágai UIA-kongresszusra kiírt pályázat volt, 1000 fős településre.

„Az egyetemi évekre visszaemlékezve azt tartanám jó építészképzésnek, ahol az oktatás (a zenéhez hasonlóan) váltott mesterek mellett, személyes műhelymunka keretében folyna, ahol a tervező, kivitelező szak egy idő után szétválik és specializálódik, ahol az építészet, s az építészettörténet összegző alaptantárgy.”

Ezt a szemléletet érezte meg, amikor a Magyar Építőművészek Szövetségének kétéves posztgraduális képzésére jelentkezett, ahol a Mester – Plesz Antal – tanítványául fogadta. A Mesterrel együtt töltött két év lett elindítója a miskolci Építészeti Műhelynek 1977-től 88-ig. Húsz fiatal egyetemista közös elhatározásból Miskolcra települt, a város befogadóként felépített számukra egy sajátos életformára épülő Kollektív Házat, s ez unikális jelenségnek számított. Vitézy László és Osskó Judit tévéfilmet is forgatott róla. A fiatal építészek közül – akiknek most már Bodonyi Csaba lett a Mester – többen Pro Architectura és Ybl-díjasok lettek. 1987-től az akkori városvezetés hívására Tokaj főépítésze lett a mai napig. Az eltelt 20 év alatt Tokaj Hild-érmes, Kós Károly-díjas, és a Világörökség része lett, Bodonyi Csaba pedig 2003-ban az Év főépítésze. Természetesen mindez nem valósulhatott volna meg Májer János, Tokaj polgármestere ambíciói és együttműködése nélkül. Bodonyi Csaba közel 20 évet dolgozott az Északtervnél, volt műteremvezető, főépítész és főmérnök. Elsőként alakított kft.-t (Interplán) néhány kiváló munkatársával, majd 1990-ben saját céget, melynek tulajdonosa és egyedüli felelőse.

„30 éve ugyanazon a rajztáblámon jóval több mint 100 terv készült, melynek fele megvalósult. Az aránnyal akár elégedett is lehetek, főleg mert már egy megvalósult épület is megtisztelő örömet jelentene számomra.”

A teljesség igénye nélkül felsorolva Bodonyi Csabának köszönhetjük az Európa-hírű Barlangfürdő teljes bővítését, a Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház felújítását, a Technika Házát, Ózd, Encs, Alsózsolca templomait, a Művészetek Házát, számtalan szép magán- és középületet, hazai és nemzetközi településtervezési pályázatot Tiszaszentimrétől Maniláig. 2006 decemberében egy egész ország közérdeklődésétől kísérve az Ybl- és Széchényi-díjas, kétszeres Pro Urbe címet elnyert, címzetes egyetemi tanár, Bodonyi Csaba Príma-díjat kapott munkásságáért. Credo! Az építészet számomra nem az önmegvalósításról, homlokzatról, nem pénzről, politikáról, hatalomról, divatról, technológiákról, bürokráciáról szól.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

*** 

 (Kiegészítve: 2012. október 4-én.)