Miskolc

Nincs érdekesebb egy tudós életútjánál, amelyben választ kapunk a honnan-hová juthatunk izgalmas kérdésére, a szorgalom és kitartás fogalmán át a szellemi teljesítőképesség határtalanságának értelmezéséig.

Lássuk be, anakronisztikus, ha manapság egy nagy ívű tudományos pályát befutó sikeres és világlátott ember a talmi dolgokat kézlegyintéssel elintézi. Valaki, akit a szerzés öröme nem hajtott, de felnőttként megtanult három nyelvet. Tudományos fokozatai szinte „fokozhatatlanok”, a lassan immáron 40 éve kutató ember, akinek a publikációi meghaladják az ötszázat, és pályája kezdetétől oktatja a jövő műszaki értelmiségét – a legmagasabb fokon. Ha már oktatás, legyen szabad megjegyeznem, hogy a beszélgetés során feltett, finoman szólva is laikus kérdéseimre olyan válaszokat kaptam, melyek után minden világosabb lett a Napnál. Mindentudása egyfajta olyan  „alázattal” párosul, melynek okán hallgatósága semmiféle frusztrációt nem érez. Kitüntetései a teljesség igénye nélkül: Mérnökök a Békéért és az Egyetemes Kultúráért, Széchenyi Professzori ösztöndíj, Honorary professzor a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Szlovák Tudományos Akadémia és a Sziléziai Egyetem kitüntetése, Gábor Dénes-díj az innovációért, Kitüntető Tudományos díj MTA, Pro Urbe Miskolc.

Debrecenben született 1946-ban, tisztes szegénységben élő család legnagyobb gyermekeként. Sosem volt eminens tanuló, de az igazi hajrákban képes volt a maximális tudásra, és ez egész életét jellemezte. Műszaki érdeklődése egészen korán egyértelművé tette iskolaválasztását. Az erős alapokat nyújtó, Mechwart András Gépipari Technikumban érettségizett. Az iskola egyetemi tanárokat, akadémikusokat adott a tudomány világának. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának elvégzése után már 1969-től tanított, mint ösztöndíjas, majd tagja lett az akadémiai kutatócsoportnak. 37 éves oktatói pályafutása alatt körülötte nevelődtek ki egyetemi tanárok és docensek. l996-ban egyidejűleg kapott felkérést a Debreceni Egyetem Műszaki Karának főigazgatói megbízatására és a Pungor Ernő akadémikus által elindított Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány miskolci intézetébe. Az izgalmas feladat megtalálta a kiválasztott embert.

„Itt mi a piacról szerzett bevételekből élünk, és ezért nagyon keményen kell dolgozni. Új szakmai területet hoztam létre elsőként az országban az ún. szerkezetintegritási osztályt, amely az anyagok törési folyamatainak, anyagszerkezeti változásainak, károsodásának vizsgálatával foglalkozik. Gyakorlatilag a mi vizsgálataink döntik el egy bármilyen szerkezetről, hogy üzemelhet-e vagy sem. Gondoljunk csak egyszerűen egy híd teherbírásának korlátaira, vagy egy létfontosságú fémszerkezet rejtett hibájának felismerésére. Mindig az egyediségre törekedtem – arra, ami hazánkban csak itt van –, és ez sokat nyomott a latba a különböző pályázatok elbírálásánál.

Laboratóriumunkban műszeres keménységvizsgálatokkal az anyagok válaszát mérjük, röntgenfilmeket digitalizálunk, szinte az örökkévalóságnak megőrizve azokat. Vízsugaras vágási eljárásainkkal implantátumok és protézisek tekintetében a gyógyászatot szolgáltuk. Mindent a kreativitás visz előre és természetesen egy hasonló akaratú és képességű csapat – mert egyedül nem megy.”

A professzor úr munkássága során kiterjedt nemzetközi kapcsolatokra tett szert, úgy is lehetne mondani: a szakma diplomatája. Kérdésemre alig tud felsorolni néhány országot, ahol akár résztvevőként, akár előadóként, kongresszusok kapcsán ne járt volna. A világon mindenütt ismerik nevét és eredményeit Németországtól Dél Afrikán át. Volt vendégprofesszor Franciaországban, rendezett NATO finanszírozású szemináriumot Albániában és Bulgáriában.

2008-ban kilencévi igazgatói tevékenysége után nyugdíjba vonult, ne­gyedállásban még most is az intézetben dolgozik, a Miskolci Egyetemen oktat, miközben főállásban már a Debreceni Egyetem professzoraként áll a katedrán. Megtisztelő felkérésnek eleget téve elvállalta egy doktori iskola megszervezését és vezetését is.

„Igazából hazajöttem; oda, ahol mindig nagyon szerettem élni, ahová minden szép emlékem köt, a testvéreimhez, akik kitűnő mérnökökként itt dolgoznak. Örülök annak, ahogyan ez a mindig is szép és jó szellemű város fejlődik, gazdagodik.”

Dr. Tóth László egészen gyermekkorától a sport szerelmese, ezen belül is a vízi sportok kedvelője és gyakorlója. Miskolcon 30 éve szervezett vízilabda­csapatot, és volt a B.-A.-Z megyei Vízilabda Szövetség elnöke is. Sokat harcolt az egyetemi uszoda megépítéséért, amely most megvalósulni látszik. Szabad idejében is, az aktivitást szeretve, bükkszentkereszti nyaralójában kertészkedik, és rengeteget olvas, főleg tudománytörténeti könyveket. Fia közgazdászként egy budapesti bank szakembere, kilencéves kislánya pedig még a jövő reménysége.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)