Miskolc

Kiemelkedő tárgyi tudásával, széles látókörével, helyenként színes anekdotákkal tarkított előadásmódjával lenyűgözi a hallgatót. Mindig minden érdekelte, mindig az ember és a tárgyak kapcsolata izgatta, mégis talán az indíttatás, a szülői ház, meg Patak adta indulásához a legtöbbet.

Édesapja, Újszászy Kálmán, akit egyszerűen csak „Mr. Sárospataknak” neveztek, a Teológiai Akadémián tanított, majd az államosítások után egyházkerületi főgondnok, a gyűjtemények vezetője volt. Édesanyja a Tiszán Inneni Református Tudományos Gyűjtemények Múzeumának igazgatójaként dolgozott. A szülők „nyitott háztartást” vezettek (pedig volt idő, amikor édesapja nem kapott fizetést), megfordult itt Németh Lászlótól Illyés Gyuláig mindenki, aki Patakra betette a lábát. Így a családi miliő mély nyomot hagyott benne, meghatározta gondolkodását, világlátását.

Hasonló szellemben nevelkedtek testvérei is, bátyja kutató vegyész, nővére restaurátori műhely vezetője, húga tanárnő Amerikában. Szinte minden Sárospatakhoz köti, itt telt gyermekkora. Dancs tanító bácsi, az Erdélyből idevetődött pedagógus tanította a betűvetésre ötven társával egyetemben, máig fülébe cseng a terem zsongása. Később a középiskola négy éve hagyott benne mély nyomokat, szívesen emlékezik vissza a matematikus osztályfőnökre és a biológiatanárra.

1961-ben az érettségi után régi álmát valósította meg, amikor Debrecenben az orvostudományi egyetemen felvételizett. Ám hiába a maximális pontszám, elutasításban volt része, egy évig dolgozott, rakodómunkás, segédmunkás volt. Az egyetemei évek sok gonddal, nehézséggel indultak. Bár kitűnő tanuló volt, nem kapott egy évig ösztöndíjat, kollégiumot. Másodévtől a biológia intézetben volt diákkörös, harmadik évtől már részt vett a fiatalabbak oktatásában. Sok neves professzor tanította, talán Petrányi professzor mindenképpen említést érdemel a belgyógyászatról. Ha ideje engedte és jó előadások voltak, átjárt a Kossuth-egyetemre is, hallgatta Haraszti profot, és Papp Istvánt. Számtalan éjszakába nyúló beszélgetésen vett részt a szökőkút környékén, amely az egyetemisták központi helyének minősült akkoriban. Bár szeretett volna a biológia intézetben maradni, hogy régi álmát megvalósítva kutatóorvos legyen, ám ez – pestiesen mondva – nem jött össze.

A nyolc állásajánlat közül végül Miskolcot választotta, a megyei kórházba került. A választást legalább három dolog motiválta: belgyógyász szeretett volna lenni, az egykori pataki diák vezető főorvosnak már híre volt, és végül nem akart kiszakadni a tájból.

Dr. Prónay Gábor osztályvezető főorvos nagy emberséggel irányította a túl közvetlen, gyorsan gondolkodó, néha nagyszájú fiatal kollégáját, nem véletlen hát, hogy vele együtt egy rendkívül jó társaság nőtt fel a keze alatt. Újszászy professzor úr több mint negyedszázadot töltött a megyei kórházban, 1994-ben került a Semmelweis-kórházba, ahol osztályvezető főorvos lett, a gyomor- és bélrendszeri problémákkal foglalkozik legintenzívebben.

Időközben a nagyobb tudásért járó plusz energiaráfordítás eredményeként egyre több sikert aratott a szakmában. 1971-ben jelent meg az első tudományos közleménye, számuk ma már meghaladja a kétszázat, tizenegy könyvbe írt fejezetet, négy könyvet szerkesztett, az ötödiken most dolgozik. A német után megtanult angolul is, 1988-ban kandidátusi címet szerzett. Egy év múlva Kanadában és az USA-ban töltött fél évet ösztöndíjjal, azóta is barátságot ápol néhány ottani kollégájával. Itt tanulta meg:

– Különbséget kell tenni az alkalom és az alkalom között, vannak olyan hétköznapi események, amelyeknek a színe megváltozik, ha ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket.

Tevékenykedik a Miskolci Akadémiai Bizottságban, amelynek évek óta a tudományos titkára, a vastagbélbetegségekkel foglakozó orvosi bizottság elnöke, a Gyomor-bélbetegségek Társasága vezetőségi tagja. Miniszteri dicséretet kapott 1992-ben egy kiemelt feladatért, Batthyány Strattmann László-díjat két évvel ezelőtt, de megkapta a Miskolci Városszépítő Egyesület-emlékérmet és a Comenius-emlékérmet is. Ősztől az egészségügyi főiskolán induló képzésben tanszékvezető lesz, de részt vesz a graduális oktatásban a debreceni egyetemen is. Most az épülő belgyógyászati tömb köti le minden figyelmét, lelki szemeivel már látja az udvaron magasodó toronydarut. A nyolcmilliárdos beruházás eredményeként száznyolcvan kórházi ágyon biztosítanak majd speciális fekvőbeteg ellátást.

Felesége is orvos, harmincegy éves fia a Gallup Intézet munkatársa, huszonhét éves lánya nemzetközi jogász. Sok minden érdekli ma is, de különösen szereti az üveget. Az üveggel kapcsolatban oly mértékben tájékozott, hogy nyugodtan nevezhetjük szakértőnek, jelentős népi üveggyűjteménye van. Elégedett eddigi életével, amelyről úgy gondolja:– Mint a bibliai csónakos, háttal megyünk a jövőnek, velünk szemben a múlt áll!

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)