Szikszó, Miskolc

Életének első harmada az ország nyugati részéhez, a Kisalföldhöz kötődik. Értelmiségi szülők gyermekeként (édesapja tanár, édesanyja könyvtáros volt, ma már mindketten nyugdíjasok) 1948. szeptember 22-én született Mosonmagyaróváron. Két testvére közül Csaba a Pécsi Egyetem docense, szociológiát tanít, a pedagógus végzettségű István pedig vállalkozóként keresi kenyerét.

Gyermekkorát szülővárosában, pontosabban egy városszéli majorban töltötte, amely egykor Albrecht főherceg birtokát, egy jól felszerelt uradalmat jelentett. E major osztatlan iskolájának felső tagozatát tanította édesapja, így a természet közelségében nőhetett fel. Valószínűleg ezért is lett kedvenc tárgya a biológia és a fizika a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban, ahol középiskolai tanulmányait folytatta, ahol igen jó osztályközösségbe került.

Érettségi után egy rövid kitérőt tett a Kühne gyárban, majd egy egészségügyi szűrőállomás (MEF) munkatársa lett segédasszisztensként. Az akkoriban  „divatos” sokszoros túljelentkezés miatt második nekifutásra sikerült felvételije a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Kollégistaként két évet a Naphegyen lakott, majd bekerült az egyetem legjobb kollégiumának számító Rezső téri épületbe.

Harmadéves korától tudományos diákköri tevékenységet folytatott a biokémiai intézetben egészen szigorló koráig. Belgyógyászati szigorló gyakorlatát az Országos Kardiológiai Intézetben töltötte, ahol dr. Lengyel Mária keze alatt önállóan dolgozhatott. Itt döntötte el, hogy belgyógyász lesz.

Az egyetemen a tanulás egyébként mindvégig jól ment, 1974-ben „Summa cum laude” minősítéssel végzett. A végzés évében megnősült, felesége barátnője hívására választotta első munkahelyéül a székesfehérvári kórház belgyógyászatát. Innen mentek át másfél év múlva Miskolcra, ahol a Semmelweis Kórházban nemcsak állást, hanem egy garzonlakást is kínáltak, ami indulásnak elfogadható megoldásnak tűnt.

A II. belgyógyászati osztályon segédorvosként Berkessy Sándor osztályvezető főorvosnál kezdett, s mint később kiderült, ez igen jó iskolának bizonyult számára. (Dr. Berkessy Sándor kiváló képességű orvos, aki magas szinten foglalkozott a hematológiával, hematológiai iskolát teremtett Borsodban.)

Rák és Lövey professzorok előtt 1979-ben jeles eredménnyel szakvizsgázott a II. számú belgyógyászati klinikán Debrecenben. A szakmai ranglétrán is haladt, 1983-ban adjunktus, majd 1989-ben főorvos lett. Az általános belgyógyászati betegek ellátása mellett a hematológiában is nagy gyakorlati ismeretre tett szert. 1993-ban került Szikszóra a II. Rákóczi Ferenc Kórházba, ahol 1995 óta irányítja a belgyógyászati osztály gyógyító tevékenységét. Az 59 ágyas osztályon évente kétezer körüli a betegforgalmuk, 55–60 000 lakos ellátása a feladatuk.

Időközben szakmai felkészültségét is tovább gyarapította, 1993-ban hematológiai szakvizsgát tett. Eddigi tevékenységét Miniszteri Dicsérettel ismerték el.

A kórházban a tudományos bizottság elnöke, e minőségében a tudományos ülések és az orvosok rendszeres továbbképzésének szervezése a feladata. Az „Abaúji Orvosnap” című tudományos ülést már több mint tíz alkalommal rendezték meg.

Immár második ciklusban az Abaúji Orvosi Kamara elnöke. Alapító tagja az öt éve újjászervezett miskolci Rotary Klubnak, jelenleg a kincstárnoki tisztet tölti be.

„A háziorvosok mellett a belgyógyász az, aki a beteget egész emberként szemléli – mondja dr. Pauker Zsolt –, hisz mára az orvostudomány teljesen specializálódott. Nem szerveket, szervrendszereket kell gyógyítani, hanem az embert kell, akinek lelke van. Ehhez kell megtalálni az utat, amihez nagyon széles látókörűnek kell lenni. A nálunk megforduló szegény, beteg emberekkel való foglalkozás sokszor nemcsak a szigorúan vett orvosi ellátás.”

Dorogi Gabriella gyógyszerésszel, aki Ongán az Arkangyal Gyógyszertárat irányítja, 1974-ben kötöttek házasságot. Zita lányuk két évvel később született, ő édesanyja nyomdokain haladva gyógyszerész és gyógyszerészközgazdász végzettségű, gyógyszertörzskönyvezéssel foglalkozik Budapesten. A két évvel fiatalabb Dóra környezetvédelmi mérnök lett, ő Székesfehérváron dolgozik.

A családias jellegű sorházban – édesapjától örökölt képességei alapján – szívesen barkácsol szabadidejében, elsősorban fával szeret dolgozni. A barkácsolás mellett másik szenvedélye a fotózás. Hagyományos gépe mellett újabban egy digitális Olympusszal örökíti meg a természet szépségeit, a családi kirándulások legszebb pillanatait.

Túl nagy álmokat, terveket már nem szövöget. Három most pályakezdő kollégájából szeretne jó szakorvost nevelni, és tovább növelni az osztály szakmai színvonalát, míg magánéletében leginkább unokái jövetelét várja.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)