Miskolc

Addig válogatott a szakmákban, amíg megtalálta a számára is megfelelőt. Katasztrófavédelmi vezetőként letette névjegyét Északkelet-Magyarország négy megyéjében, miközben hivatása miatt sokat volt távol családjától, vagy éppen együtt vándoroltak. Egyre azonban ügyelt Rétközi Ferenc: Szabolcs megyei házát meghagyta biztos háttérnek, ahová bármikor visszatérhetett.

– Nyíregyházán születtem 1954. július 2-án. Az általános iskola elvégzése után ipari tanulónak jelentkeztem, és vasesztergályos szakmunkás-bizonyítványt szereztem. Akkoriban indult el az úgynevezett 3+3-as emelt szintű rendszer, ami azt jelentette, hogy az ipari iskolában heti lebontásban három napon át elméleti, a másik három nap pedig gyakorlati oktatás zajlott.

A tanárok leadták a gimnázium 1-2. évének anyagát, így a szakmunkásvizsga után felvételi nélkül átjelentkezhettünk a középiskola harmadik évfolyamára. Tanulási sorozatom talán innen datálható, melyet csak a két év sorkatonai szolgálat szakított meg.

tűzoltó 

Érettségi után négy évig még esztergályosként dolgoztam, majd úgy éreztem, váltanom kell. A Társadalombiztosítási Igazgatóság üzemellenőre lettem, ahol szintén négy évig dolgoztam. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, és mivel nem voltam híve a közös munkahelynek, illetve a fizetésemmel sem voltam elégedett, ismét váltottam. Ekkor 1979-et írtunk, s a nyíregyházi tűzoltóságra nyertem felvételt, ahol őrmesterként vonulós szolgálatot láttam el. Kívülállónak talán furcsa, de imádtam vonulni, mert az mindig tartogatott valami újat, izgalmasat a számomra.

A jó munkához persze kellett a jó kollektíva is, mivel a tűzoltó szakmá­ban nagyon fontos szempont a jó csapatszellem. Akkori elöljáróim inspirálására aztán 1981–83 között következett a tisztképző. Fiatal hadnagyként a Szabolcs-Szatmár Megyei Tűz­oltóparancsnokság állományába kerültem, tűzmegelőzési főelőadó beosztásba. Munkakörömbe tartozott a megyei jogkörű tűzvizsgálatok végzése is.

A következő években, 1996. október 31-ig több beosztásban is dolgoztam a megyei parancsnokságon, voltam kiemelt főelőadó és csoportvezető.

Közben persze folyamatosan ment a tanulás: tűzvédelmi mérnöki diplomát szereztem, majd másoddiploma a GATE számítástechnikai szakmérnöki szakán. Ezután felvételt nyertem az igazságügyi szakértők táborába, ahol kirendelések, felkérések alapján több esetben segítettem az igazságszolgáltatás munkáját a tűzvédelmi területen. Következett 1996. november elseje, ekkor kaptam megbízást a megyei tűzoltó-parancsnoki beosztásra, melyet tulajdonképpen 1999. augusztus 1-jéig láttam el. Onnan a szomszédos Hajdú-Bihar Megyei Tűzoltó-parancsnokságra helyeztek elsőszámú vezetőnek.

2000. január elseje sok tűzoltó és polgárivédelmi dolgozó életében jelentett fordulópontot, ugyanis a katasztrófavédelmi törvény megjelenésével, a Megyei Tűzoltó-parancsnokságból és a Megyei Polgárivédelmi Parancsnokságból létrehozták az új szervezetet, a Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, illetve országos szinten a főigazgatóságot. Mivel Hajdú-Biharba naponta ingáztam, szerettem volna visszakerülni a megyémbe.

A telepátia, úgy tűnik, működött, és felajánlották számomra az új szervezet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóhelyettesi beosztását. Gondolkodás nélkül, örömmel mondtam igent. Nem sokáig örülhettem az új lehetőségnek, mivel személyzeti problémák miatt a Nógrád Megyei Igazgatóság vezetés nélkül maradt, és újra előkerült a nevem.

Így 2000. december elsejével ismét költözni kellett a családnak, ezúttal már távolabbra, Salgótarjánba. Mint megyei igazgató 2004. december 31-ig teljesítettem itt szolgálatot. Újabb változást hozott 2005. január. elseje, amikor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság vezetésére kaptam megbízást, és azóta Miskolcon van a munkahelyem.

A családom toleránsan kezelte a vezénylésekkel tarkított pályafutásomat, és kijelenthetem: feleségem és gyermekeim támogatása nélkül nem tudtam volna sem tanulni, sem ezt a kétlaki életet élni, ugyanis a Szabolcs megyei családi házam mindvégig megmaradt. Úgy gondoltam, hogy köszönetként igazán megérdemlik a külön sorokat. Ma már gyakorló nagyapaként dolgozom két leány, és egy fiúunoka mellett, s a távollét alatt talán ők hiányoznak legjobban.

Egy biztos: nyugdíjasként sem fogok tétlenkedni, a szabad időmet lekötik majd az unokák, és a szakértői tevékenységet sem adom fel, sőt időközben – már ötven felett – építés-, tűzvizsgálat- és iparibaleset-megelőzés szakterületből szereztem szakértői jogosítványt.

És még egy fontos dolog: megszerettem Borsod megyét, és azon fáradozom, hogy a Zempléni-hegyekben egy kis telekre, pihenőházra tegyek szert. Eddig az internetezés, a színházlátogatás és a hajdúszoboszlói fürdőzés mellett kedvelt időtöltésem volt a hegyi kirándulás, de ha a tervem valóra válik, huzamosabb időt tölthetek majd friss hegyi levegőn.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)