Miskolc

Színes, érdekes, sokoldalú egyéniség, olyan, akinek érdekes élettörténeteit órákon át szívesen hallgatná az ember.

1946. szeptember 18-án született Ózdon. Villanyszerelő képesítésű édesapja az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott darusként, édesanyja betanított munkásként tűzoltó készülékek töltésével és javításával foglalkozott. Miután szülei elváltak, őt nagyszülei, elsősorban dédapja nevelte fel, aki közismert volt következetességéről és szigoráról, dédunokájával szemben szinte  „katonás fegyelmet” alkalmazott. Ózdnak olyan részén nőtt fel, ahol az emberek nem túl gyakran „szaladgáltak a hatósághoz”, hanem nézeteltéréseiket  „általában helyben rendezték”. Így már gyermekkorában közelről megtapasztalta az élet sűrűjét.Imádta a focit, telente szánkózott, korcsolyázott, és már kicsi korától vonzotta a repülés, amit később sárkányrepülés formájában ki is kipróbált. A játékait maga készítette fából, késsel, vésővel szinte mindent kifaragott. Ez hobbiként máig elkíséri.

Az iskolában elsősorban a matematikát kedvelte, jól tanult, és jeles eredménnyel fejezte be a nyolcadik osztályt. Ez elsősorban Seres Lehel – az egyébként kiváló testnevelő tanár – osztályfőnök érdeme, aki „mindenáron embert akart faragni belőle”.

Középiskolai tanulmányait a József Attila Gimnázium és Szakközépiskolában folytatta, ahol az érettségi mellé a villanyszerelő szakmát is megszerezte.

1965-ben sikeres érettségi után eredményes felvételi vizsgát tett a budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskola erősáramú energetikai szakán. Anyagi okok miatt tanulmányait nem tudta elkezdeni, ezért a Putnoki Szénbányánál helyezkedett el villanyszerelőként, föld alatti váltóműszakban. Négy hónap után bevonult katonának Pingyomra, a rakétás alakulathoz. A szolgálat letöltése után ismét felvételizett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára, melyet újabb sikeres felvételi után eredményesen el is végzett. Friss diplomájával az LKM-ben kezdett, műszakvezető előmunkás lett a nemesacél-hengermű villamos üzemében. Ők üzemelték be (nemzetközi együttműködéssel) az akkor Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb üzemének számító hengerművét.

Egy évtizedet töltött a kohászatnál, majd egy rövid kitérő után a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ fejlesztőmérnöke lett, hang- és fénytechnikával foglalkozott, műsorokat hangosított és világosított, többek között Hofi Géza és Gálvölgyi János műsorain is közreműködött.

Életének következő állomása a Nagymiskolci Állami Gazdaság lett, ahol energetikusként az összes energiahordozó felhasználásával kapcsolatos tennivalókat végezte, ekkor kezdett komolyan foglalkozni a számítógépekkel, programkészítéssel. Szaktanárként – a villamos jellegű tantárgyak oktatójaként

 – 1991-ben került jelenlegi munkahelyére, a Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskolába. Egyre jobban érdekelte az informatika, így „50 éves fejjel” a Kossuth Lajos Tudományegyetem informatika szakán szerzett középiskolai tanári oklevelet. Irányításával alakították ki az intézmény jelenlegi informatikai rendszerét. 2003-ban lett a Diósgyőri Vasgyári Szakképző Iskola általános igazgatóhelyettese. A Matávnál kialakított ECDL-vizsgaközpontnál vizsgabiztosként és oktatóként dolgozott, jelenleg szakmai elnökként tevékenykedik a villamos és informatika szakmák vizsgáztatásánál. Mindemellett a Fasola Henrik Általános Iskolában is tanít. Elismerő okleveleire, amelyeket diákjai évről évre a SAMFULES országos tanulmányi versenyeken nyernek, rendkívül büszke. Sikernek tartja azt is, hogy egyik közösen felkészített diákjuk a szakiskolai országos tanulmányi versenyen második, korábban negyedik helyezést ért el.

„A siker és az eredmények titka a kitartás és az akarat – vallja Skarupka István. – Eddigi életutamat főleg ez a két dolog határozta meg, én, ha valamit elgondoltam, azt meg is csináltam.”

Első házasságából származó lányai közül az idősebbik Washingtonban tanult a Business Scoolban, ma Szentendrén él családjával. A középső Sopronban, egy szépségszalonban dolgozik, míg a legkisebb az idén érettségizett a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában. Jelenleg az ELTE Informatikai Kar programtervező informatikus szakára jár.

Felesége pedagógus, a Fasola Henrik Általános Iskolában tanít. Negyedszázad után hódol ismét régi szenvedélyének: olajfestményeket fest – korábban 16 évet dolgozott a Diósgyőri Képzőművész Körben, önálló kiállítása is volt. Mivel imádja a vizet (rendszeres Tisza-túrázó, de kajakkal végigment már a Hernádon, a Sajón, a Bodrogon is), nagy álma teljesült a nyáron. A TID 51. Duna-túrát Erlautól Bécsig sikerült teljesítenie. Életútjával elégedett, hiszen terveit általában megvalósította. Manapság egyik legfontosabb vágya, hogy a legkisebb gyermeke is sikeresen „pályára álljon”, a másik az egészség és a családi béke.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)