Miskolc

Az ország második legnagyobb iparvárosában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, a miskolci középiskolai igazgatók doyen-je, dr. Majoros Györgyné, 1944. május 30-án született Komáromban (ma Rév-Komárom, Szlovákia része). Édesapja akkor Érsekújváron volt középiskolai tanár: közgazdaságtant, pénzügyet, könyvvitelt és váltójogot tanított. Édesanyja gép- és gyorsírást, szépírást tanított. Öccse a MÁV-nál hegesztési specialista volt, ma már sajnos nincs az élők sorában.

Családját 1946-ban, 72 óra alatt, egy 50 kilós csomaggal hazatelepítették Magyarországra, mivel Mezőcsáton voltak rokonaik, átmenetileg itt húzták meg magukat. Később Miskolcra kerültek, a szülők itt kaptak állást. Édesapja, Balogh Ferenc, a nagyhírű közgazdasági technikum igazgatója volt 1952–1967 között. Általános iskolai tanulmányait a miskolci tanítóképző gyakorló iskolájában folytatta, kiváló tanuló volt, egyedül a rajzzal nem boldogult. Állandó elfoglaltsága, az olvasás, mellett leendő tanárként, a bérház gyerekeit tanította, a színjátszócsoport oszlopos tagjaként nagyon szeretett szerepelni, imádta az akkor művészi tornának nevezett sportágat is. A szigorú és következetes apa által irányított technikumban kitűnően érettségizett, meg kellett felelnie az elvárásoknak. Olyan nagyszerű tanárai voltak, mint Klucsik Lajosné vagy Iváncsóné Tóth Nóra.

Az érettségi után, 1962-ben, 19 pontot ért el a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ám csak előfelvételisként vették fel, egy évig fizikai munkát kellett végeznie. A Digép-nél raktári segédmunkás lett, ideje nagy részét gyártás-előkészítőként töltötte. A fizikai kitérő után különösebb gondok nélkül vette a pénzügy szakon elé állított akadályokat és 1967-ben sikeresen diplomázott.

Egykori iskolája, az akkor már közgazdasági szakközépiskolaként működő intézmény lett pedagógusi tevékenységének színtere. (Az 1917-ben alapított intézmény jövőre ünnepli fennállásának 85. évfordulóját.) A fiatal, agilis kezdő tanár rögtön szakszervezeti titkár lett, sok gondot okozott akkori igazgatójának és önmagának fejlett igazságérzete okán. Hamarosan munkaközösség-vezetőnek is megválasztották.

Közben az igazgatóváltás is hozzájárult ahhoz, hogy az iskola megtépázott hírnevét helyreállítsák. Ebben döntő szerepet játszott Puskás Imréné, aki nagyon igényes és humánus ember volt, közszeretetnek örvendett. Nyugdíjba vonulása után, 1985-ben, dr. Majoros Györgynét kérték fel igazgatónak. Ő ekkor már országos szakfelügyelő volt, hat megye tartozott hozzá, Pesttől Hajdú-Biharig.

Férje támogatásával, és az akkor még élő édesapja nagy-nagy örömére, megpályázta az igazgatói széket. Azóta tizenhat tanév telt el, és a negyedik ciklusra is kilencvenhat százalékos többséggel választották meg. Így, ha minden jól megy, két évtizeden keresztül tölti be az igazgatói pozíciót, és vezeti a huszonegy nappali osztályban, a nyolc érettségi utáni szakképzési osztályban, és a hat esti tagozatos osztályban közel 1200 diákot. A titok nem más, mint az állandó tenni akarás. Erről így vall az igazgatónő:

– Mindig mindent megtettem, hogy a szaktárgyak oktatásához a körülmények a lehető legjobbak legyenek. ’85-ben írtam meg életem első pályázatát. Azóta rengeteg pályázatot írtunk, csapatmunkával. Csak költségvetési pénzből nem lehet fejlődni. A világbanki fejlesztő munka révén rendkívül hasznos gépeket kaptunk.

– A szakmai munka minőségét megkövetelve nagyon szeretem a tantestületet, és az idejáró diákokat. Ezt igyekszem is éreztetni velük, lássák azt, hogy megbecsülöm őket, számítok rájuk. Ez azért fontos, mert ma sokan bírálják a pedagógusokat. Demokratikus vezetőnek érzem magam, hagyom dolgozni a beosztottaimat: a három igazgatóhelyettest, a két tagozatvezetőt, a tizenegy munkaközösség-vezetőt, és a hetven pedagógust.

A megfelelő háttér biztosításában fontos szerep jut a férjnek, dr. Majoros Györgynek, aki egyetemi docens, a Miskolci Egyetem filozófiai tanszékén tanít, mérnök–közgazdász diplomája is van, és annak idején bátorította feleségét a nagy kihívás elfogadására. Az 1972-ben kötött házasságból két lány született: Etelka 1974-ben, Dóra pedig 1976-ban. Előbbi már ötödik diplomájánál tart, a nyelvek tudoraként Pesten tanít. Utóbbi jogász az APEH-nél, most szerzi közgazdasági diplomáját a Miskolci Egyetemen.

Az igazgatónő szabadidejében ma is leginkább olvas, ami teljességgel érthető, hisz valamikor a magyartanári pályáról álmodott. Közel 10000 kötetes könyvtárában megtalálhatók a magyar és a világirodalom remekei. További céljai között kiemelkedő helyet foglal el az akkreditált felsőfokú képzés megvalósítása. 2001 szeptemberétől két tanítási nyelvű közgazdasági szakképzést vezetnek be, a 0. évfolyamosok számára már angol és francia nyelven folyik majd az oktatás.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)