Miskolc

Az Andrássy Gyula Műszaki Középiskola igazgatója, Mihalik László, 1948. április 5-én született Budapesten a család egyedüli gyermekeként. Édesapja főkönyvelő, belső ellenőr volt, ma már sajnos nincs az élők sorában. Édesanyja ügyviteli alkalmazottként dolgozott, már nyugdíjas. Nagymamájánál nevelkedett Nyíregyházán szeretetteljes légkörben, itt járta az első osztályt is. Ezután visszakerült Pestre, és kipróbálta a „kulcsos” gyermekek életét.

A Németvölgyi úti általános iskolában meghatározó tanáregyéniségek tanították, jó alapokat kapott, bár nem volt eminens tanuló, gondjai sem akadtak. Leginkább a leíró jellegű tárgyakat szerette, közben sportolt is: úszott, vívott. Akkor 4,0-n felüli tanulmányi eredménye nem tette lehetővé, hogy a legjobb fővárosi iskolákban folytathassa, így Miskolcra, az akkori Zalka Máté Gépipari Technikumba került, kollégista lett. Itt is sportolt, az iskolai tornacsapat tagja volt, aztán a lányok is érdekelni kezdték, nem sorolták a legjobb magaviseletűek közé.

A kollégiumban jó kis csapat kovácsolódott össze, jóban-rosszban összetartottak. Folyamatosan erősödő tanulmányi eredményeként az egyetemre is sikeresen felvételizett. Ebben nagy szerepet játszott Nagy Lajos tanár úr, aki a matematikai feladatmegoldásban vitte előre. Komlósi Imre a határtalan lexikai tudásával, memóriájával nyűgözte le, és szerettette meg vele az irodalmat. De igazából a műszaki tárgyakban érezte magát otthon, rajzból különösen jó volt, még zsebpénz-kiegészítő „bérrajzolást” is vállalt. Nagy hatást gyakorolt rá Kökény Károly, az osztályfőnök is, tőle a pedánsságot, a rendszeretetet tanulta meg.

1966-ban szerzett technikusi képesítést, már dolgozni is kezdett a Hajtóműgyárban szerszámszerkesztőként, amikor jött a felvételiről szóló örömteli hír. Az egyetemi évek kezdetben a matematikával való birkózás jegyében teltek el, később egyre jobban belelendült. Szerepet játszott ebben Raisz Iván professzor úr is, aki gyakorlatvezetőként sokszor biztatta, lelket öntött belé. A készülékszerkesztés oktatásában Gyáni Károly, a diplomamunka készítésében Kazár László érdemel említést. 1971-ben szerzett diplomát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, gépgyártás-technológus szakon, és társadalmi ösztöndíjasként a jászberényi hűtőgépgyár lett volna az első munkahelye.

Azért a feltételes mód, mert Hajdúnánásra invitálták a középiskolába műszaki igazgatóhelyettesnek, és tanári pályára lépett. Tizenhárom évet töltött a hajdúsági kisváros műszaki középiskolájában, műhelyépület létrehozásával, annak berendezésével alkotott maradandót. Véletlenül került Miskolcra, egy tanítványának próbált protekciót szerezni, akkor ajánlottak neki állást a kísérleti technikusképzésben.

Az 1983-as tanévet már itt kezdte, technológiát tanított. 1988-ban általános igazgatóhelyettes lett, majd három évre rá megpályázta az igazgatói állást is, az idei újabb megerősítés után már a harmadik ciklusban jár. A folyamatosan bővülő tanulólétszám eredményeként most huszonkét osztályban tanít az 56 fős tanári kollektíva.

Az elmúlt éveket a folytonos megújulás jellemezte, svájci mintára műszaki üzletszervező technikusi képzést szerveztek, és előreléptek az informatika terén is. Igaz a számítástechnikai programozók oktatása sok gonddal jár, a kétszáz gépből álló géppark folyamatos megújítása nem kis feladat.

– Ehhez a munkához nem elég a nyolcórás munkaidő – vallja be az igazgató úr. – Rendszeresen tíz-tizenkét órát dolgozom, emellett a korrekt kapcsolatápolás is a siker feltétele. Mára már negyven-ötven üzemmel, vállalkozással kell kapcsolatot tartanunk, sok helyen végzünk tanfolyami oktatást. A becsületes munka minden szinten való megkövetelése azt eredményezte, hogy iskolánkat ma már a jók között emlegetik.

Ebben a becsületes munkában pedig első és legfontosabb a személyes példamutatás. Mihalik László igazgató úr több évtizede a Gépipari Tudományos Egyesület tagja, iskolai szinten saját alapszervezetük is van, tevékenységét most ismerték el Bánki Donát-díjjal, ebből évente hármat-négyet osztanak ki. Évek óta vizsgabiztos, minőségbiztosítási szakemberként szakértői tevékenységet is folytat.

Munkájában biztosan számíthat feleségére, Dluhi Máriára, akivel még középiskolás korában ismerkedett meg. Ezerkilencszázhatvankilencben kötött házasságukból két gyermekük született: 1973-ban Viktor, aki a Bikini együttes dobosa, és ’75-ben Boglárka, aki táncpedagógus Budapesten.

Az igazgató úr szabadidejében imád autót vezetni, most egy öregecske, de 137 lóerővel rendelkező Honda Accordja van. Korábban még közlekedésbiztonsági versenyeken is szerepelt, ma inkább a túraautózás a jellemző. Emellett a fotózás, és a teljesen autodidakta módon megtanult videózás köti le minden idejét.

– Már csak titkos nagy terveim vannak, – mondja nevetve – azt azért remélem, hogy a gépészet előbb-utóbb visszanyeri régi fényét, mert jó szakemberekre szükség van!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)