Miskolc

Az Eötvös József Szakképző és Művészeti Szakközépiskola a régió és Miskolc város építőipari szakokat, szakmákat oktató bázisintézete. Fennállásának közel fél évszázada alatt három generáció – apa, fiú, unoka – szakembereit bocsátotta ki az életbe. 1989 óta az intézmény igazgatója Forrai Jánosné, aki 1947. június 29-én született Miskolcon. Édesapja művezető volt az LKM-ben, édesanyja a háztartást vezette és a két lány nevelésével (nővére már nyugdíjas) foglalatoskodott. Ma már egyikük sincs az élők sorában.

Általános iskolai tanulmányait a Győri-kapui Ságvári Általános Iskolában folytatta, ahol főleg a reál tárgyakat kedvelte. Középiskolai tanulmányainak helyszíne a Kossuth Lajos Gimnázium volt. Ma is szeretettel gondol tanáraira. Érettségi után adminisztratív munkakörben dolgozott.

Egyetemi tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának vegyi gépész szakán, a szilikátipari ágazaton folytatta, ahol 1973-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Végzés után a Tigáz Miskolci Üzemigazgatóságánál dolgozott termelésirányítói munkakörben: előbb a külső gázvezeték-építésnél, majd a szervizüzemben. 1981-ben került az akkor 114. Számú Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Műszaki tanárként szakmaismeretet, szakrajzot, anyagismeretet, munkavédelmet, irányítástechnikát, üzemgazdaságtant tanított. 1982-ben az épületgépész munkaközösség vezetője lett.

1986-ban nevezték ki műszaki igazgatóhelyettesnek, majd három évvel később kapott megbízást az intézmény igazgatására. Igazgatói tevékenysége alatt – iskolai kivitelezésben – gyakorló munkahelyeket teremtettek (tanműhelyek építésével), majd ’kilencventől új építőipari szakmák (épületasztalos, épületszobrász, épület-villamossági szerelő) oktatását indította el. A következő tanévtől került sor a szakközépiskolai oktatás, illetve a technikusképzés, majd világbanki tematika alapján az építészeti szakmacsoportos oktatás bevezetésére. 1992-ben – a minőségi és igényesebb szakmai képzés érdekében – megteremtette a képző- és iparművészeti szak (díszítőszobrász, díszítőfestő, bútorműves, keramikus, textilműves, tűzzománckészítő ágazatok) indításának és oktatásának feltételeit.

Az intézménynek jelenleg 1400 tanulója van. Megfelelő színvonalú általános és szakmai képzésükről 124 pedagógus, elméleti és gyakorlati oktató, kollégiumi nevelő gondoskodik, és félszáz technikai munkatárs biztosítja az iskola működését.

Forrai Jánosné fontos szerepet játszott a különböző szakmák tantervének, követelményszintjének, vizsgakérdéseinek, a különféle egyedi tantervek, a felnőttek átképzését, továbbképzését biztosító tematikák, óratervek kidolgozásában.

Közreműködött az „Új Építési 1×1” szakmai könyvsorozat anyagának elkészítésében. A B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet felkérésére – az ő vezetésével – készítette el az iskolaközösség a Nemzeti Alaptanterv 9–10. évfolyamának óratervét és mintatanterveit. 1999-ben az IPOSZ megbízásából a gyakorlatorientált vízvezeték- és központifűtés-szerelői szakma tantervét lektorálta és a gázvezeték- és készülékszerelő szakma tantervét készítette el. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy érettségi vizsgaelnöki, szakmai vizsgaelnöki feladatokat, szaktanácsadói tevékenységet lát el, de felkérésre pedagógiai szakértőként is közreműködik. Több alkalommal járt Nyugat-Európában (Németország, Svájc, Hollandia, Anglia, Svédország), ahol lehetősége nyílt egy-egy ország szakképzésének tanulmányozására.

Eddigi munkáját Miniszteri Dicsérettel honorálták.

„Tevékenységem fő célja – mondja az igazgató asszony –, hogy jól érezzék magukat a gyerekek az iskolában, és jól érezzék magukat a kollégák a munkahelyükön. Munkám során mindig a megújulás, a fejlődés lehetőségét kerestem az oktatásban, az újat, a korszerűt a tárgyi feltételek biztosításában.”

Munkájában fontos szerepet játszik a kiegyensúlyozott családi háttér. 1973-ban kötött házasságot Forrai Jánossal, aki egy épületgépészeti kft. ügyvezető igazgatója. Két fiúgyermekük született: Gábor 1975-ben, Gergely 1977-ben. Előbbi a családi hagyományt követve építészmérnök lett, Miskolcon él. Utóbbi, a családi hagyományokat követve gépészmérnöki diplomát szerzett, most doktori képzésben vesz részt.

Forrai Jánosné főleg az iskolában foglalja el magát. A tanév befejezése után az igazi felüdülést a víz, a vízparton való tartózkodás jelenti. Szereti a tengert, szívesen üdül az Adria partján, de az Alpok csúcsai is elkápráztatják. Nem tud betelni Ausztria, Svájc, Németország, Olaszország szépségével. Ország- és világjárása során – a pihenés mellett – mindig szakít időt a helyi nevezetességek megtekintésére is.

Eddigi életútjával igazából elégedett. Sok mindent elért. Úgy érzi, hogy a kemény munka meghozta gyümölcsét. A jövőben elsősorban gyerekeit szeretné segíteni az önálló életkezdésben.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)