Miskolc

Keveseknek adatik meg, hogy újságok címlapján szerepeljenek, vagy rádió–televízió riportok alanyai legyenek. A szorgos és dolgos középhad, amelyik a vállán viszi ezt az országot, nem elég izgalmas téma. Hisz ők nem tesznek mást, csak végzik a dolgukat nap mint nap, helytállnak az újabb és újabb feladatok megoldásában.

Úgy, mint Molnár Mihályné a miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettese, aki szakoktatóként több mint három évtizede kezdte a pályát.

Nagyszülei mezőkövesdi gazdálkodók voltak, édesapja ipari munkásként dolgozott, aki először kéthetes, majd ötéves korában látta 1944. szeptember 13-án született egyetlen gyermekét, hisz a közbenső időt orosz fogságban töltötte. Édesanyja háztartásbeli volt, később a mezőkövesdi Háziipari Szövetkezetben dolgozott nyugdíjazásáig.

Féltett, egyedüli gyermekként jó tanuló volt az általános iskolában, majd a gimnáziumban is, ahol nyolc éven keresztül a képzőművészeti szakkör oszlopos tagja volt, éjjel-nappal rajzolt, meg olvasott. A magyar és a történelem mellett a már említett rajz töltötte ki szabadidejét. Egykori tanárai közül szívesen emlékezik osztályfőnökére, Mici nénire, akinek jelenlétében nemrégen ünnepelték negyvenéves érettségi találkozójukat.

1963-ban érettségizett és Budapestre a védőnőképző intézetbe jelentkezett, ahonnan Szegedre irányították át, így az alföldi városban kezdte tanulmányait 1964 áprilisában és két évvel később egészségügyi védőnői oklevelet szerzett. Nagyszerű oktatói voltak, olyanok, akik megszerettették velük ezt a pályát, és ők ott valamennyien szívvel-lélekkel védőnők akartak lenni.

1966-tól védőnőként dolgozott Miskolcon, jelenlegi munkahelyén 1971-óta dolgozik, itt szerzett tanári képesítést is. A szakoktatói munka mellett kivette részét egyéb tevékenységekből is: volt könyvtáros, ellátott ifjúságvédelmi feladatokat, szervezte a társadalmi munkát, majd munkaközösség-vezető lett. Ezerkilencszázkilencvenhétben nevezték ki igazgatóhelyettesnek. E beosztásban végigélte az egészségügyi szakközépiskolák, egészségügyi szakiskolák minden változását.

Az 1975-ben indult szakiskolás képzést hamarosan felváltotta a szakközépiskolai oktatás, majd megvalósították a humánképzést, és ma már nemzetközileg elismert oktatási tevékenység folyik a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában.

Igazgatóhelyettesként nyomon követi a szakképzéseket a beiskolázástól a végzésig, tantárgyfelosztást készít, ellenőrzi a tantárgyi órákat és a szakmai gyakorlatokat, szükség szerint külső előadókat szervez a megfelelő szintű oktatáshoz, közreműködik az új szakmai programok készítésében.

Szakmai tudásának szinten tartásához továbbképzéseken vett részt, egyéves etika tanfolyamot végzett, személyiségfejlesztéssel foglalkozó és a távoktatást segítő oktatásra járt. Az Egészségügyi Szakképzésért Alapítvány létrehozásának aktív közreműködője, ma az alapítvány elnöke. Fő céljuk, a szegény, hátrányos helyzetű, de jól tanuló gyermekek segítése.

Iskolájával számtalan pályázaton vett részt, diákjaival szakmai gyakorlaton járt Hollandiában, Wales-ben és Olaszországban. Ezeken az utakon ő maga is sokat profitált az egészségügyi oktatás és az ápolási gyakorlat megismerésével. Eddigi munkáját Miniszteri Dicsérettel ismerték el.

Úgy véli: – Ehhez a pályához szívre, lelkesedésre és szakmaszeretetre van szükség. Ma már szó szerint kell venni az egész életre szóló tanulást, hiszen napról napra nő velünk szemben az elvárás. Ezért célszerű részt venni minden olyan képzésben, amire csak el tud jutni az ember. Ha diákjai előtt sikeres akar lenni az ember, akkor mindig alaposan nézzen utána annak, amit tanít, hisz a gyerekek számtalan felvetésére, kérdésére illik szakszerű választ adni.

1966-ban kötött házasságot Molnár Mihály gépészmérnökkel, aki ma 65 évesen is aktívan dolgozik, Sajóbábonyban tervező. Fiuk, Attila, 1967-ben született, háziorvosi szakvizsgával rendelkező orvos. Négy éve szolgál Koszovóban, egészségügyi menedzserként egy régió kórházait felügyeli. A hat évvel fiatalabb Edit az ELTE-n végzett művészettörténész, aki két éve Hollandiában képezte magát tovább, jelenleg a Fiatal Képzőművészek Galériáját vezeti, férje a Duna Televízió munkatársa.

Molnár Mihályné szabadidejében szeret kirándulni, kerékpározni. Gyakran kikerekeznek Varbóra, és egyszer már a Balatont is körbejárták. Rendszeresen jár úszni, úgy véli, hogy a sport elengedhetetlen a napi munka hatékony végzéséhez. Szívesen dolgozik hétvégén a kertben, a rengeteg virág közül a margaréta a kedvence. Néha még a gyermekkori kedvtelés is előjön: rajzolgat, festeget.

Eddigi életútjával elégedett, nem bánná, ha már lenne egy unokája. Munkáját mindig szívesen végezte és örömmel töltötte el, ha valamilyen új dolog részese lehetett iskolájában.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)