Nyírpazony

Nyírpazony jellegzetes nyírségi település, mégis egyedinek mondható. A szélrózsa minden irányába elágazó utcái szépek, rendezettek, számos értékes, takaros házat is láthatnak az ideérkezők. A református templom közelében szép park hívja fel magára a figyelmet.

A 4. sz. főúton Nyíregyháza percek alatt elérhető. A főút másik oldalán találjuk a kabalási dombokat, idejárnak a téli sportok kedvelői. A dombok alján lévő víkendházakban a nyári heteket töltik szívesen a tulajdonosok. Ezen az egyedinek mondható településen egy jó megjelenésű fiatalember a református lelkész: Szűcs Tibor. Hitéről, községéről és általában önmagáról így vallott 2004 őszén:

– Mottó: „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásnak a Jézus Krisztusban adott jutalmáért.” (Fil. 3: 13, 14.) Gyülekezeti lelkipásztorként 10 esztendeje napról napra szembesülök azzal a közhelyszerű megállapítással, hogy egyre inkább egy határait elveszítő, szédítő ütemben táguló, de ugyanakkor egy értékeit, tartását, lelkiségét egyre inkább elveszítő világban élünk. Tízesztendős lelkészi szolgálatomat kettős cél vezérelte és vezérli ma is. Egyrészt arra törekszem, ami minden lelkész kötelessége, hogy felelősséget viseljen a rábízott gyülekezetért, annak minden tagjáért.

Hitüket erősítse, gyermekeiket megkeresztelje, ifjaikat összeeskesse, halottakat eltemesse és a gyülekezeti élet minden pillanatában arról a Krisztusról tegyen nekik tanúbizonyságot, aki közös hitünk fundamentuma. Másrészt az előbbi hagyományos, mondhatni tradicionális lelkészi szerep mellett, épp a bevezetőben említettek miatt, hatványozott szükségét érzem a gyülekezeten belüli, és az azon túli kisebb vagy nagyobb közösségek (család, idősek stb.) felé való nyitást is.

Olyan világban élünk, amelyben már nem várhatunk arra, hogy az emberek fognak kopogtatni a templom vagy a gyülekezeti terem ajtaján, olyan világban élünk, amiben ha az egyház be akarja tölteni értékmegőrző és -örökítő évszázados szerepét, neki kell megtalálnia az emberek közösségeivel való találkozásnak azokat a formáit, amikben szolgálatát és küldetését ki tudja fejteni. Lelkészi szolgálatom kezdetén egy nyírségi kis faluban éreztem először, hogy az emberek nem többet, hanem ugyanazt, de máshogyan várnak az egyháztól, mint amire a tradicionális népegyházi keretek lehetőséget adnak. A második szolgálati helyemen Isten kegyelméből lehetőségem nyílt arra, hogy az egyház által évszázadok által gyakorolt diakóniát egy teljesen más formában, a település idősei számára létesített idősotthon keretein belül valósíthassam meg.

Egy régi, volt református iskolaépületben beindított idősek napközi otthonával kezdtük, és ma már 5 év számos megvalósult fejlesztése, sok munkája és megannyi imádsága után egy pár hónapon belül és 30 fővel működő bentlakásos, egy 60 gondozottat számláló nappali intézménnyel és egy hamarosan beinduló házi segítségnyújtó és a szociálisan rászorulók étkeztetését ellátó részleggel büszkélkedhetünk.

Hiszem azt, hogy az ezekben az intézményekben gondozott idős emberek nem jobbat és nem többet kapnak, mint máshol, hanem azt, egy kicsit másképp: több szeretettel, odafigyeléssel, empátiával, gondoskodással. Egy tudósítás így mutatta be az idősekről való gondoskodást: – Nyírpazonyban a Simeon Idősek Szeretetotthona a közelmúltban korszerű konyhával bővült. A terv szerint a következő év elejétől erről a konyháról oldják meg a községben a szociális étkeztetést.

Jó hír a helybeli és a környékbeli idős embereknek, hogy az otthon mellett hamarosan tető alá kerül egy hosszú épület. A szeretetotthon intézményvezetője, Szűcs Tibor református lelkész elmondta: az egyház tulajdonában lévő, 60 személyes idősek napközi otthona már működött, amikor 2001-ben német vendégek jelenlétében lerakták a szeretetotthon alapkövét. 2002 végétől 20 ellátott, gondozott él a kényelmes épületben. Komplex ellátásukról az előírásoknak megfelelően tizenöt szakember, illetve szakdolgozó gondoskodik.

A beosztott lelkész lelki gondozást végez és bibliaórákat tart. A régi napközi otthon és a még újnak mondható szeretet otthon a következő év elejétől integrált intézményként működik majd. Tárgyalnak az önkormányzattal, terv, hogy 2005 elejétől a református egyház két szerepet átvesz az önkormányzattól: a szociális étkeztetést és a házi segítségnyújtást. Mostanában kétszázötven négyzetméter alapterületen bővítés van. Itt lesz az idősek napközi otthona. Kialakítanak öt új szobát tíz idős embernek. A tíz helyre máris lehet jelentkezni. Nem sokára tehát harmincan élnek majd itt, békében, szeretetben.

Kiragadott rész a mottóból: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” A fiatal lelkész jó célok felé fut.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)