Nyírpazony

Biztosan nehezen hiszi el a kívülálló, hogy írd és mondd tízezer forinttal indították útjára a Ju-Ko Kft.-t. A 4-es főút mellett a Toyota márkakereskedés ma már fogalom az ügyfelek és a kereskedelmi partnerek szemében is.

Amikor a nyolcvanas esztendők vége felé nyilvánvaló lett, hogy az addig bevált gyakorlat szerint nem lehet és főként nem érdemes tovább dolgozni, a Juhász fivérek is töprengtek, és hármasban Kocsis Józseffel eldöntötték: vállalkozásba fognak. A nyírbogdányi születésű testvérek mindenképpen a szülőföldjükön akartak vállalkozni. Mivel Mihály karosszérialakatos szakmát és abban tizenöt éves gyakorlatot szerzett, Zoltán pedig szakoktató volt a SZAVICSAV-nál, a gépekkel kapcsolatos tevékenységre gondoltak. Barátjuk, a soproni származású, de már a nyírturai erdész fia, Kocsis József társult hozzájuk. Ő akkor a nyíribronyi termelőszövetkezetben volt gépészeti ágazatvezető.

Vettek egy Ifát, alkalmaztak egy sofőrt és szállítást, valamint gépjavítást vállaltak. Azt szigorúan kikötötték: a hasznot azonnal visszaforgatják a vállalkozásba. Használt autókereskedéssel, autóbontással is foglalkoztak, mezőgazdasági erő- és munkagépeket forgalmaztak. Széles körű ukrán kereskedelmi kapcsolatot építettek ki, s csak jóval azután alakult ki az együttműködésük a Toyota céggel. Precizitásukat, alaposságukat látva döntött a japán fél, hogy a Ju-Ko Kft.-t bízza meg a márkaképviselet létesítésével.

− Úgy láttuk, érdemes a vállalkozásba még több időt és fáradságot ölni − fogalmaz társai nevében is Juhász Mihály. − Éjjel-nappal dolgoztunk mi is, az alkalmazottak is, nyáron legfeljebb egy-két nap szabadságot engedélyeztünk magunknak. Megtanultunk könyvelni, pénzügyi, számviteli, adózási ismeretekre tettünk szert. Ha a helyzet úgy kívánta, Ukrajna sok részébe mi magunk vittük el a megrendelt árut. A munkaidőnk messze nem nyolc órában mérhető.

Ennek viszont most már mindannyian látják az eredményét. Az elégedett ügyfél a legjobb hírverés, hiszen a jó hír gyorsabban terjed, mint azt gondolnánk. Ez az öröm újabb pluszmunkára serkenti a kft.-t és egy francia céggel folytatnak tárgyalást márkaképviselet létesítésére.

Nemcsak a munka, hanem a hobbi is összeköti az üzlettársakat. Mindhárman szenvedélyes vadászok lettek. A családjaik eleinte nehezen fogadták el az újfajta időtöltést, de végül is beletörődtek. Ma már őket is lekötik a vadászbálok és a hasonló szórakozást  kedvelők családjaival történő találkozások.

Juhász Mihálynak a felesége, Bodzás Erzsébet. Szabolcs fiuk a 110-es szakközépiskola gépjármű-karbantartó szakán kezdi meg tanulmányait, lányuk, Barbara ötödik osztályos. Nyíregyházáról költöztek ki. Zoltánnak a felesége, Törzsök Katalin csecsemő- és gyermekgondozó, lányuk, Katalin a kft. alkalmazottja. Ők is itt építkeztek. Kocsis József is Nyírpazonyban él a családjával. Felesége a Rakamazi Takarékszövetkezet nyírpazonyi kirendeltségvezetője, József fia nyolcadikos, a 110-esbe megy tanulni, Betti lánya a Kölcsey Gimnázium harmadikos diákja.

A Juhász családban hat gyermeket neveltek fel a szülők. Négyen a vízműnél helyezkedtek el, Katalin nővérük boltos Nyírbogdányban. Elmenni soha nem akartak a szülőföldről, mint megfogalmazták: nem akartak vendégmunkások lenni sehol. A kft. gyors kiépítése igazolta az elméletüket: nálunk is megélhet bárki tisztességgel, ha nem azt nézi, hogy neki mennyi szabad idő jár, vagy mennyit kellene keresnie. A Ju-Ko sem engedhette meg magának, hogy hosszú időn át ne termeljen nyereséget, ám a legfontosabbnak mégsem a gyors tőkefelhalmozást tartották.

Ars poeticának is beillik, amit Juhász Mihály és Zoltán mondott: bármilyen munkát elvállaltak, ami a gépjavítás, forgalmazás, bontás profiljába beletartozott. Ha kellett, hétvégén pár óra alatt megjárták a Balatont, mert ott tudtak venni egy használt centrírozó gépet. Nem riadtak vissza az ukrajnai utaktól sem, pedig aki csak egy kicsit is jártas a kereskedelmi utak világában, jól tudja, hogy ez nem leányálom.

Együttműködő partnereket keresnek és találnak. Az Agrokerrel például a mezőgazdasági gépértékesítés terén, ukrán cégektől mezőgazdasági gépeket szereznek be és ezek fejében konzervet, üdítőt szállítanak innen. A használtautó-kereskedésben a német partnerekkel tárgyalnak, alkatrészt forgalmaznak, gumit szerelnek, centríroznak, zöldkártyát adnak, lízingelnek. A Toyota pedig már egy magasabb szintű szolgáltatást jelent, nyugati mércével is elismerést kelt.

S hogy mit hoz a jövő a számukra? Szeretnék, ha a gyermekeik már a vállalkozás szellemében cseperednének fel, nem véletlenül kezdik meg tanulmányaikat olyan iskolákban, amelyek náluk is hasznosítható szakmát adnak majd a kezükbe. Legalább nekik ne kelljen a semmiből vállalkozást teremteni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)