Miskolc

A Gábor Áron Szakközépiskola és Művészeti Szakközépiskola igazgatója 1951. október 19-én született Szirmabesenyőn. A földműveléssel foglalkozó, később a tsz-ben dolgozó édesapa és a háztartásbeli édesanya egyetlen gyermeke. Szülei ma már nyugdíjasok. Életének első szakasza ehhez a Miskolchoz közeli 4–5 ezer lelkes „alvóvároshoz” kötődik. Az akkor vadregényes környék, a Sajó-part, megannyi önfeledt játék színtere volt. Érdekelte szinte minden, a természettudományok, de főleg a manuális tevékenység, a barkácsolás. Ez később meghatározó lett sorsának alakulásában is. Az általános iskolában a földrajz, a biológia, a rajz voltak kedvenc tárgyai.

Egy véletlenül kezébe került szakkönyv nyomán a csillagászattal is foglalkozott hosszú ideig, igaz ez a „nagy szerelem” a középiskola befejése után véget ért. Érdekelte a fotózás – saját maga hívta elő képeit – szeretett festeni, utóbbiról még ma sem mondott le teljesen. 1969-ben érettségizett Miskolcon a Kossuth-gimnáziumban, innen a miskolci műszaki egyetemre vezetett az út, ahol kohómérnökként végzett.

Az egyetemi évek életének egyik legérdekesebb szakaszát jelentették. Bár a közelben lakott, mégis kollégista volt, a kollégiumi közösségi élet rengeteg élménnyel, közösségben szerzett kapcsolatokkal ajándékozta meg. Korábban nem sportolt rendszeresen, de az extrém sportok érdekelték, így kezdett el vitorlázni. Versenyszerűen sportolt, elsősorban a Mályi-tavon. Érdekelte a motorsport, a salakverseny sport és az autósport is, sokat járt versenyekre. Egyetemi évei alatt több hónapot Kanadában töltött nagyszüleinél, ahol bejárta a Nagy-tavak környékét, volt a Niagara-vízesésnél is. Abban az időben ez sok szempontból meghatározó élmény volt.

Az egyetem befejezése után, az akkor fénykorát élő Ózdi Kohászati Üzemek lett az első munkahelye, ahol eredeti szakmájába keveset dolgozott, rendszerszervezőként számítástechnikával kezdett foglalkozni, ilyen szakképesítést is szerzett. 1983-ban mérnök-tanárként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

1985-ben került a Gábor Áron Szakközépiskolába, ahol kezdetben szakmai tantárgyakat, majd számítástechnikát tanított, informatika munkaközösség-vezető lett. 1996-tól igazgatóhelyettesi megbízást kapott, négy évvel később pedig az intézmény igazgatója lett. Az 1949-ben alapított, Gábor Áron nevét viselő iskola hosszú éveken keresztül az ország egyik kohászati iskolájaként működött. A nehéziparban, és különösen a kohászatban az 1980-as évekre kialakult áldatlan állapotok eredményeként az iskola is lehetetlen helyzetbe került. Bár Gábor Áron nevéhez hűek maradtak, a képzési szerkezetük jelentősen megváltozott. Az országban elsőként vezették be a számítástechnikai szoftverüzemeltető képzést. Ezt a minőségbiztosítási, – majd a világbanki informatika –, környezetvédelmi, közgazdasági szak és a művészeti képzés követte. Az érettségi után OKJ szerinti gazdasági informatikus, menedzserasszisztens, környezetvédelmi technikus, minőségbiztosítási technikus és iparművész szakképesítést adnak tanulóiknak.

A tantestület összetétele, a tanulólétszám az elmúlt évek alatt sokat változott. Ma az iskolában 5 szakmacsoportban 720 tanulót oktat a félszáznál is több tagot számláló tantestület. Hanák Miklósra új igazgatóként rengeteg feladat várt, és bár tudta hogy mire vállalkozik, az elmúlt tanév mégis minden szempontból embert próbáló volt. Egyszerre kellett megfelelni a tanév során mindenkinek és mindennek, új igazgatóként, új vezető társakkal a kollégáknak, a diákságnak, a szülőknek, az önkormányzatnak és az oktatásirányítás által rárótt kötelezettségeknek, a házirend és az iskola működési szabályzata átdolgozásának és nem utolsó sorban az új pedagógiai program és a helyi tanterv elkészítésének.

– A munkámban a kitartás és a minőségi munka a két legfontosabb tényező – vallja az igazgató úr. – Néha aprólékos tevékenységre van szükség, és akkor is bízni kell a sikerben, amikor a helyzet esetleg kilátástalannak tűnik. Meg kell hallgatni mindenkit, ha lehet segíteni, és a dolgokat meg kell oldani. A megoldás során igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatokat kialakítani, mindig is erre törekedtem eddigi tevékenységem, kapcsolataim során. A pedagógus társadalom lelkivilága és az iskola olyan, hogy e nélkül nem is menne, és emellett – elsődlegesen – ott van hétszázhúsz diák és szülő. Ez talán azért is sikerült, mert az egyensúlyra törekvés a Mérleg jegyében benne van.

Sokat számít e tevékenységben a kiegyensúlyozott családi háttér, amit a szintén dolgozó feleség, Lengyel Ágnes, igyekszik megteremteni. Kritikus, de elfogadó, alkalmazkodó segítsége szükséges munkájához. Az 1976-ban kötött házasságból született két fiúgyermek már dolgozik, önálló életet élnek.

Igazgató úr kevésre szabott szabad idejét igyekszik otthonában eltölteni, ami egy kertes családi házban az „aktív pihenést”, a ház körüli tevékenységet jelenti.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)