Miskolc

Karinthy Frigyes emberkéjére emlékeztet. Aki felépítette a maga kis magaslatát a nézők előtt, és amikor már mindenki azt hitte: ez a nagy mű, akkor elővette a hegedűt. És játszani kezdett.

Lenkey Csabával beszélgetve kiderül – ez a magaslat bennünk épül. Kell hozzá a szülői szeretet, kötőanyagnak az elhivatottság és nem kevés szorgalom, a mesterek dorgáló és dicsérő szava – állványzat gyanánt. S a végén lehet játszani. Akkor persze kiderül, nem is a játék már a lényeg, hanem a tudás, a tapasztalat, amit át kell adni a jövő muzsikusainak.

Milyen furcsa, az életpályájáról szólva, olyan mintha nem is saját maga, hanem a ház lenne a fontosabb. Majd minden téma végén visszakanyarodunk a „házhoz”, a gyönyörű neobarokk épülethez, amit 26 hónap alatt építettek fel Miskolcon. Abban a világban  – 1925-öt írunk –, amikor még rang volt építeni, és amikor a közadakozás helyett az összefogás szó volt divatban. A freskókkal díszített hangversenyteremben Magyarország történetének harmadik hangversenytermi orgonája várja, hogy megszólaltassák neves művészek. A megye zenei oktatásának és  zenei életének központja a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, melynek igazgatását 1988-tól Lenkey Csaba hegedűművész tanár látja el.

Ahogyan fogalmaz – senki sem születik igazgatónak, a tisztség nem diplomafüggő, hanem rátermettség kérdése. Gyakorlattal kell kezdeni és nem elmélettel, és nagyon kell szeretni azt, amit irányítanak. Hálás a sorsnak – mondja –, hogy tehetségekkel teli iskolát „vezényel”. Talán ez a kifejezés fedi legjobban egy zenével átszőtt életű tanárember munkáját, akinek hatéves korában fogta meg a kezét az édesanyja, és vitte tanulni, hogy azután belépve a zene varázslatos palotájába járja végig annak minden lépcsőfokát. Itt érettségizett 1974-ben, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében szerzett kitüntetéses diplomát. Ezt követte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, ahol 1981-ben hegedű kamaraművészi és szakközépiskolai hegedűtanári diplomát vehetett át, s lett egyidejűleg a Miskolci Szimfonikus Zenekar szólamvezetője.

Hét év tanítás után foglalta el az igazgatói széket – kétszázhúsz diák, hetven tanár és tíz technikai dolgozó mindennapjait intézve, úgy hogy közben szeretett tanári hivatását sem adta fel. Az intézmény a zenei szakképzés mellett öt tantárgyas érettségire készít fel, 1999-től a standard közismereti oktatás folyik – mintegy alternatívát biztosítva azok számára, akikben időközben az érdeklődés iránya megváltozott. Az oktatás színvonalát minősíti a 100%-os továbbtanulás ténye.

Rutin feladatokat nem tanít, de jóleső érzéssel nyugtázza, hogy a verseny vagy a vizsga előtt „elhozzák” a produkciót elé, s akkor jön a finomítás. Miért kíséri a csellistát, akit nem is tanít Kecskemétre, versenyre a direktor? Mert tehetséges. Mert a tehetség, hangsúlyozza másodszor is, itt a „ház”-ban szent dolog.

Miért is ezt az iskolát, ezeket a diákokat kerülné el a világ tengernyi hatása  – jó és rossz –, ám választani közöttük meg kell tanulniuk. S, amikor kiállnak a pódiumra, tudják: teljesíteniük kell. Az intézmény szervez programot a gyerekeknek. Például: bál, előtte két nap szabad program, irodalmi kávéház, társművészetek és játék – tanárok a diákokkal játszanak, mulatságos vetélkedők zajlanak, könnyed a hangulat. S, ha már e kifejezésnél tartunk: így illusztrálja, „kalandozás volt” a klasszikusból a népzene irányába. Lenkey Csaba 1975 és 1977 között a miskolci Avas Táncegyüttes vezető prímása. Büszke rá – mondja, miközben megemlíti, hogy Magyarországon nincs helyén az igényes népzene elismerése. A tanulságok levonása nem üres beszéd, nevéhez fűződik az intézményben a népzenei oktatás megkezdése, mint ahogyan a „házban” a klasszikus muzsikálás fortélyai mellett oktatják az egyházzenei és a jazzmuzsikával összefüggő ismereteket is.

Önéletrajzában olvashatjuk: „Eddigi 22 éves tanári pályafutásom alatt valamennyi végzős szakközépiskolás növendékem a Zeneakadémián, illetve tanárképző főiskolákon folytatta, folytatja tanulmányait.” Rendszeresen vezet hegedűtanári továbbképzéseket, tart előadásokat az Észak-magyarországi Régió taniskoláiban. Alelnöke a Művészeti Szakközépiskolák Szövetségének. S kamaraművészként rendszeresen koncertezik a Nemzeti Filharmónia és Miskolc város művészei sorozat rendezésében.

Életéhez hozzátartozik a rend. Akár nagybetűvel írva is, hiszen 2000-től tagja a Vitézi Rendnek. A nagyapát tüntették ki ezzel az elismeréssel, ami, miként elmondja örökölhető – anyai ágon ez történt – ám, édesapja is megkapta a második világháborúban. Ő születésének 80. évfordulóját ünnepelte volna, amikor fia letette e vitézi esküt. A direktor, mint megtudjuk a hegedűtanítás módszertanáról most könyvet ír. Az a bizonyos magaslat, ami bennünk alakul ki tovább formálódik, évről évre tovább épül.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)