Miskolc

Mire e sorok napvilágot látnak, Németh László a Diósgyőr-vasgyári Szakképző Iskola igazgatója már a több évtizedes szorgalmas munka után járó pihenést, nyugdíjasidejét tölti.

Az ország nyugati végén, Répcevisen született 1942. október 5-én. Szülei már nem élnek, édesapja (és már nagyapja is) kocsmáros volt, édesanyja háztartásbeliként a két gyermeket nevelte. Húga, aki ugyancsak Miskolcon él, egy kft. ügyvezetőjeként ment nyugdíjba.

Szülőfalujában járta ki az általános iskola alsó négy osztályát, majd Csepreg következett a felső tagozattal, középiskolai tanulmányait pedig Sárváron a Tinódi Lantos Sebestyén Gimnáziumban folytatta. Bár egész felnőtt élete a vasas szakmához kötődött valamilyen módon, az iskolában mégis inkább a humán tárgyakat, a nyelveket kedvelte inkább.

A gimnáziumban előbb bejáró volt, később externistaként folytatta. A tanulás jól ment, Sárvár is nagyon tetszett neki, a néprajzi szakkör tagjaként (amelyet a városban működő múzeum támogatott) régi tárgyak gyűjtésével is foglalkozott. Olyan nagyszerű tanárai voltak, mint Csontos Miklós matematikatanár és Takács Lajos, aki nemcsak a biológiát tanította, de az externátus vezetőjeként emberségre is nevelte diákjait. Ezerkilencszázhatvanban a sikeres érettségi után a Soproni Erdészeti Egyetemmel próbálkozott, végül egy munkával töltött év után a második helyen megjelölt Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára került. Az egyetemen, bár nem tartozott az élenjárók közé, sikeres tanulmányokat folytatott, és ezerkilencszázhatvanhatban a végzés után mint az EVIG ösztöndíjasát budapesti munkahely várta.

Végül családi okok miatt (ötödéves korában megnősült, felesége miskolci lány volt) a Miskolci Hűtőházban kezdett dolgozni, TMK-vezető lett. Másfél év múlva váltott, tanári pályára lépett, Sajószentpéteren a 103. Számú Szakmunkásképző Intézetben műszaki tárgyakat oktatott. Fél évtizedet töltött itt, közben mérnök-tanári képesítést szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1972-ben.

Ebben az időben komoly szerkezeti változások zajlottak le a honi szakmunkásképzésben: az irányítást a megyék vették át, és ezerkilencszázhetvenháromban felkérték Németh Lászlót az ipari szakmunkásképzők felügyeletére a Megyei Tanács Művelődési Osztálya irányításával. Ezerkilencszáznyolcvanig töltötte be ezt a posztot, ekkor került igazgatóhelyettesi státuszban jelenlegi iskolájába, műszaki igazgatóhelyettes lett. Amikor elődje, Bujdos László 1988-ban nyugdíjba vonult, a helyébe lépett és azóta három ciklust töltött az igazgatói székben.

Iskolája mindig a vasiparhoz, a melegüzemi szakmákhoz kötődött, a diósgyőri nagyüzemekre épült, utánpótlást nevelt a különböző szakmákban. Ide régen rang volt bekerülni! Alapvetően ma is ez a profilja az intézménynek, ám ma már a szakközépiskolai képzés a domináns (főleg vasas és faipari szakmákban).

Új irányként megjelent a közbiztonsági–határrendészeti tagozat, ezerkilencszázkilencvenkettő óta a szakmai képzés mellett előkészítő tárgyakat tanítanak: a számítástechnika, a nyelvoktatás mellett önvédelmi sportok oktatása is folyik. A nappali tagozaton 1100 diákot (köztük igen magas a hátrányos helyzetűek aránya) oktat a kilencven fős tanári kar, akik között szaktanárok, szakoktatók, kollégiumi nevelőtanárok egyaránt megtalálhatók. Az iskola nagyon komoly tanműhellyel rendelkezik, sok éve foglalkoznak gépgyártással, ma is gyártják az EAN-1000 vasipari esztergagépeket.

„Az elmúlt tizenöt évben nagyon fontos küldetése volt ennek az iskolának – mondja Németh László igazgató –, felvállalta a környékről a nehezebb körülmények között élők képzését. Nagyon sok jó szakember került ki innen, ezt a küldetését az iskola ma is teljesíti. Olyan légkör uralkodik nálunk, amely hozzájárul e feladat teljesítéséhez. Rengeteg múlt és múlik a tantestületen, amely felvállalta azt a helyzetet, hogy kisebb eredményért többet kell dolgozni.”

Németh László számos elismerést kapott tevékenységéért, ezek közül legfrissebb a Megyei Emlékgyűrű.

1965-ben kötött házasságot Krasznai Mártával, aki ma már nyugdíjas pedagógus, általános iskolai tanítóként dolgozott több évtizeden keresztül.

Lányuk, Kinga 1967-ben született és szülei nyomdok,ain haladva matematika–technika szakos tanárként Arnóton tanít. Ott is él családjával, férje Miskolcon dolgozik a MÁV Járműjavítóban. A két évvel később született Ákos az idegenforgalomban találta meg helyét, a Pannónia Szállóban recepciós.

Németh László szabad idejét ma leginkább az unokák kötik le. Emellett szívesen kertészkedik az egyetem melletti kis kertjében, epret, málnát termel, gyümölcsfákat nevel. Még saját termésű bort is szokott készíteni, leginkább a könnyű fehérborokat kedveli.

Elégedett ember, nagy vágyakat már nem dédelget, visszavonul az aktív pedagógiai tevékenységtől, úgy érzi, rászolgált egy kis pihenésre. Nyugdíjasként szeretné bejárni az ország szép vidékeit.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)