Miskolc

A Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatójának, Bardocz Gézának, az életébe keményen beleszólt a XX. század fordulatokban gazdag magyar történelme.

1944. május 1-jén született Nagyváradon. Édesanyja, a polgári családból származó Dutkay Paulina Denise háztartásbeliként nevelte őt és húgát. Később biztosítási szakemberként dolgozott, az Állami Biztosítótól ment nyugdíjba. Édesapja, Bardocz Jenő, ügyvéd volt, akit a II. világháborúban behívtak katonának. Századosként a Don-kanyarból lefagyott lábfejjel tért haza. Az orosz fogságot megúszta, ám itthon 1949-ben horthysta katonatisztként négy év börtönre ítélték, amit le is töltött. „Mellékbüntetésként” a családot kitelepítették a Hortobágyra, onnan másfél év múlva, Sztálin halála után, térhettek csak haza.

A család egyébként még a háború végén áttelepült Miskolcra, Bardocz Géza itt kezdett a Pálóczy úti iskolában tanulni 1950-ben. Ő maga megúszta a kitelepítést, mivel akkor éppen rokonoknál volt Apátszálláson, a Dunántúlon. A rokonlátogatásból így két év kényszerű ott maradás lett, a rokonoknál járta a harmadik-negyedik osztályt. Édesapja szabadulása és a kitelepítés megszűnése után Nyékládházán települt le a család. Egyszobás albérletben itt éltek 1958-ig. (A kitelepített családok nem térhettek vissza a városba!) Ekkor vették fel – nagy nehezen – a Földes-gimnáziumba, ahol kedvenc tantárgyai közé a testnevelés, a magyar és a történelem tartozott. Osgyáni Zoltán, Csatári Imre, Nagy Kálmán, Csótai János gondoskodtak arról, hogy megalapozott tudása legyen, jeles, kitűnő tanuló volt. Közben sportolt: kosárlabdázott, kézilabdázott, röplabdázott egyidejűleg. Másodikos korában bronzérmet szereztek a kosárlabda középiskolai országos bajnokságon, de döntősek voltak kézilabdában is. Talán emiatt is kapott „Jó tanuló, jó sportoló” címet. 1962-ben jeles érettségivel jelentkezett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, ám X-es származása miatt (osztályidegennek számított) nem vették fel.

Így dolgozni kezdett a vasútnál, mivel a Miskolci Vasutas csapatában kosárlabdázott. A MÁV Járműjavítóban volt segédmunkás, konyhai kifutófiú, targoncavezető. Egy év elteltével újra felvételizett, immáron sikeresen, így 1968-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. Társadalmi ösztöndíjasként az ongai Csavargyár lett első „rendes” munkahelye. Előbb technológus, később fejlesztőmérnök volt. Onga után Mályi következett, az ország akkor legnagyobbnak számító téglagyárában gyárvezető helyettes–műszaki vezető, hat éven keresztül irányította a termelést. 1977-ben nem tudott ellenállni jelenlegi iskolája invitálásának, műszaki igazgatóhelyettes lett az akkori 1. Sz. Ipari Szakközépiskolában.

Már a téglagyári munkássága idején bekapcsolódott az oktatásba, különböző szakmákat oktattak, óraadó volt a gépipari technikumban, és részt vett a „szakmunkásokat az egyetemre” programban is. Ilyen előzmények után fogadta el Anger Árpád igazgató hívását.

Amikor elődjét 1989-ben nyugdíjazták, megbízott igazgatóként dolgozott néhány hónapig, ám csak a ’96-os sikeres pályázat után lett kinevezett igazgató. Mivel 2001-ben a hatvankét fős tantestület nagy többséggel újraválasztotta, ezt a Közgyűlés is megerősítette, megbízása 2006-ig szól. Időközben elvégezte a mérnök-tanári szakot a Budapesti Műszaki Egyetemen, később Szegeden szerzett közoktatás-vezetői oklevelet, közoktatási szakértő. A harmincegy osztályban tanuló kilencszáz- kilencszázötven diák elsősorban a vasútnak, a postának, és a közlekedési vállalatoknak jelent utánpótlást: szerelőket, forgalmászokat, postai ügyintézőket képeznek. Sikereket értek el az OSZTV-én, több országos verseny, rendezvény házigazdája voltak (pl. Baross-vándortábor), jól szerepeltek a sportversenyeken is, és az országban elsőként vették fel a Baross Gábor nevet.

– Eredményeimet annak köszönhetem, hogy nem álltam hadilábon a szerencsével – mondja az igazgató úr. – Szeretek tanítani, szeretek tenni-venni az iskolában, inkább robotoló típus vagyok. A folyamatos, egyenletes teljesítménnyel jutottunk oda, ahol vagyunk. Célunk az iskola népszerűségét növelni, a diákoknak olyan szakmát adni, amivel el is tudnak helyezkedni. Az iskolák közötti kemény versenyben be kell bizonyítanunk létjogosultságunkat. Ahhoz, hogy feladatainknak eleget tudjunk tenni, szükség van az intézményben nagyszabású felújításra kívül-belül. Egyidejűleg az eddigieknél gyorsabb ütemben kell növelnünk az oktatás színvonalát, minőségét.

Munkájában fontos szerepet játszik a biztos családi háttér. Felesége, Musset Johanna, kertésztechnikus, ma a Larix Bt. egyik tulajdonosa Nyékládházán. Ezerkilencszázhatvankilencben kötöttek házasságot. Fiuk, Tamás, agrármérnök Gödöllőn, lányuk, Johanna, kertészmérnök, az említett bt. alkalmazottja. Bardocz igazgató úr szabadidejében ma is szívesen sportol, télen a síelés, nyáron a tenisz jelent kikapcsolódást számára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)