Miskolc

Eddigi életének két alapvető és meghatározó eleme a munka és a tanulás volt. E kettő eredményezte a „diplomahalmozást” és az igazgatói poszt elnyerését, hisz Orosz Gyula 2003. augusztus 1-jétől irányítja a nagy múltú intézményt, a Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskolát.

Bár születése helyéül a szülőotthon révén Hajdúnánást jegyzik (1950. március 2-án látta meg a napvilágot), mégis szabolcsinak vallhatja magát, hisz Tiszadadán nőtt fel. Szülei földművesek voltak (édesapja már nem él), két öccse közül László Tiszalökön, míg Attila Nyíregyházán lakik családjával. Nagyon szép gyermekkorra emlékezhet vissza, amelyet elsősorban a falu őszinte, reális környezete biztosított a Tisza-parttal, a stranddal. Gyermekkorában szerette meg a gépeket, a tsz-ben nyári foglalkozásokon került először traktorra, az „olajszag” azóta kíséri életét.

Az általános iskolát kitűnő tanulóként abszolválta, nem véletlenül került hát a Mechwart András Gépipari Technikumba, Debrecenbe, ahol gépipari technikusi oklevelet szerzett. Első munkahelye – rögtön két évtizedre – a Lenin Kohászati Művek Gép- és Villamos Karbantartó Gyáregysége lett, ahol előbb szerszámgépjavító lakatos, majd önálló szerkesztő, üzemmérnök, CNC-technológus, főművezető, gépgyártási osztályvezető, termelési osztályvezető, végül főmérnökhelyettes egy 1300 fős, gyártással, szereléssel, karbantartással foglalkozó gyáregységnél. A forgácsolás-szerelés szakterületen részt vett a szakmunkások továbbképzésében, valamint a mesterszakmunkás-képzésben, itt társszerzőként a tankönyv megírásában is közreműködött. Közben folyamatosan képezte magát: előbb a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Gépgyártás-technológiai Ágazatán 1976-ban kapott gépész üzemmérnöki oklevelet, majd két évvel később gépészmérnök képesítést szerzett.

1982-ben a Kohó- és Gépipari Továbbképző és Módszertani Intézet szervezésében vezetőutánpótlás-képző tanfolyamot végzett, majd 1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépész mérnöktanári oklevelet, végül 2002-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga oklevelet szerzett.

Időközben, 1988-ban áthelyezéssel a jelenlegi iskola jogelődjébe, a 100. számú Pataki István Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolába került mérnöktanárként. Szakmai munkája elismeréseként 1997. szeptember 1-jétől nevezték ki általános igazgatóhelyettessé, ezen belül a szakképzés ügyeivel, illetve a műszaki tanári kar szakmai irányításával foglalkozott.

Részt vett az iskola pedagógiai programja szakmai részének kidolgozásában, irányította szakmai előkészítését, szervezését. 2001-ben közreműködött az iskola pedagógiai programjának kerettanterv szerinti átdolgozásában, a pályaorientáció, a szakmai alapozás és szakmai előkészítés programjának kidolgozásában.

A jelenleg alakulóban lévő Miskolci Térségi Integrált Szakképző Központ konzorciumi tagjaként sikeresen és eredményesen együttműködik a társintézményekkel.

„Intézményünkben, amely idén ősztől a Diósgyőri Vasgyári Szakképző Iskola és Kollégium nevet viseli, az elmúlt két évben a tanulólétszámot és az oktatási profilt tekintve nem következett be lényeges változás – mondja Orosz Gyula igazgató úr. – Örömmel mondhatom, hogy a dolgozói és közalkalmazotti kollektíva igen jó közösséget alkot, igazi közösségi szellem alakult ki nálunk.

Mindenki elfogadja azt az alapelvet, hogy első helyen az iskola érdeke áll, mindenkit és mindent ennek rendelünk alá a portástól az igazgatóig. Szakmai tevékenységünkből különösen büszkék vagyunk két fő gyártmányunkra: az EAN 170/1000 csúcsesztergagépre és az Unifa faesztergagépre, amelyeket ma is folyamatosan gyártunk, sok megrendelést tejesítünk külső cégeknek.”

1973-ban kötött házasságot László Arankával, aki szakmabeli, hisz az Eötvös József Szakképző és Művészeti Szakközépiskola mérnök tanára.

Házasságukból két fiúgyermekük született: 1975-ben Levente, ő a Miskolci Nagybani Zöldségpiac Kft. beléptető rendszerkezelője, nős, felesége másfél éves kisfiukkal van gyesen. Viktor hét évvel fiatalabb, és ő jelenleg harmadéves egyetemista a Miskolci Egyetem Anyagtudományi Karán.

Orosz Gyula szabad idejében – amiből meglehetősen kevés van – szívesen jár Zsóri fürdőre fürödni, mint mondja, a kénes víz jót tesz „öreg csontjainak”.

Szeret olvasni, és imád sakkozni. Emellett – családi örökségként – egy hétvégi telket is rendben kell tartania.

Mivel egész életében a munkára és a tanulásra koncentrált, úgy érzi, hogy sikeres szakmai életutat járt be. Reméli, sikerül teljesítenie tervét: amikor majd átadja utódjának intézményét, az oktatás nehéz helyzete ellenére, legalább a mai állapotban vagy annál jobb körülmények között kerülhessen sor.

  (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)