Sajószentpéter

Első generációs gyógyszerész, hiszen édesapja a MÉH-vállalat telepvezetője volt Abaújszántón, Ózdon, majd Tiszaújvárosban. Kereskedelmi végzettséggel rendelkező édesanyja a négy gyermeket nevelte, mindketten igyekvő, gyermekeikért sokat dolgozó szülők voltak. József a legidősebb gyerek, 1956. március 27-én született Abaújszántón. Nóra húga Miskolcon él családjával, a több szakmával is rendelkező Gyula öccse pedig Sajószögeden üzemeltet egy vendéglátóipari vállalkozást családi keretek között. Legkisebb húga, Judit, akinek férje orvos, „főállású” édesanyaként neveli négy gyermekét.

Koscsó József életének első évtizedét Abaújszántón töltötte, ahol rá, mint a legidősebbre, sok tennivaló hárult a ház körül. Kitűnő tanuló volt, sokat olvasott. Szülei mindig támogatták, hogy „tanult” ember lehessen belőle. A nehézségek ellenére szerette a vidéki létet, és boldog gyermekkorként él benne ez az időszak.

Miután a család Miskolcra került, az általános iskolát a Martin-telepen fejezte be, középiskolai tanulmányait a Herman Ottó Gimnáziumban folytatta. A gimnáziumi évek alatt elsősorban biológiából jeleskedett: tanulmányi versenyeken vett részt. Tanárai közül máig szívesen gondol vissza Hegymegi Enikőre, aki felismerte a lehetőséget néhány diákjában, és a képességük szerinti legjobb munkára ösztönözte őket. Itt szövődtek a mai napig tartó mély barátságok, Liptai Zsolt tanulótársával országos biológiapályázatot nyert.

Harmadikos korában döntötte el, hogy gyógyszerész lesz, és elsőre bejutott a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára. Új miliőbe, egy másik világba csöppent, igazából hosszabb időre ekkor szakadt el a családtól. Hamar összeállt a hasonló beállítottságú hallgatókból egy jó kis csapat, amellyel a tanulás mellett az értelmes kikapcsolódásra is jutott idő. Nagyon jó „patrónusuk” volt dr. Stájer Géza professzor úr, akivel máig élő kapcsolatokat ápol. Szegeden talált rá a szerelem egy kedves lány, a szintén miskolci Somosvári Ildikó személyében, akivel végzős korában házasságot kötött.

Első munkahelye a B.-A.-Z. Megyei Gyógyszertári Központ volt, változó munkahelyű gyógyszerészként Miskolc és a megye több patikájában megfordult. 1980. május 15-én megszületett fia, József András, aki egy évig a férfi szerepét töltötte be a családban, mivel édesapja aznap vonult be katonai szolgálatra. Felesége 1983-ban a boldvai gyógyszertár vezetője lett, ezzel fiuk sorsa is eldőlt, hisz pici korától a patika szerető közösségében nőtt fel. 1987-ben pályázták meg a jelenlegi gyógyszertár vezetését, amely akkoriban a 19/63-as számot viselte, és Sajószentpéter város ügyeletes állami patikájaként működött.

1997-ben a megyében zajló privatizáció révén került a gyógyszertár a Koscsó család tulajdonába, azóta viseli a Família Gyógyszertár nevet. Fiuk, József András követi a szülők hivatását, már végzett gyógyszerész, jelenleg rezidens gyógyszerész a Szegedi Egyetemen. Ő viszi majd tovább második generációsként a gyógyszerészi hivatást.

A korábbi állandó ügyelet, valamint az Egészségház közelsége miatt mindig is nagy forgalmú volt a patika, amely a környékbeli kis falvakból is vonz betegeket. Ma összesen tizenegy fő: három gyógyszerész, hat asszisztens, két kisegítő alkotja az összeszokott csapatot.

„Elsősorban a megbízhatóságot és a pontosságot tartom a legfontosabbnak a mi hivatásunkban – mondja Koscsó József. – Mindig azt kértem a munkatársaimtól, hogy próbálják magukat beleélni a beteg helyébe. Így valamennyien úgy érzik, meg kell érteni problémáikat, és legjobb tudásuk szerint orvosolni kell azokat. Nagyon fontosnak érzem a saját magam és munkatársaim továbbképzését, hisz itt nem lehet elkövetni szakmai hibát, mert akkor megrendül a belénk vetett bizalom.

Az utóbbi időben a gyógyszertár-vezetői tevékenységben nagyon fontossá vált a betegellátás biztosítása érdekében szükséges tárgyi feltételek megteremtése, a korábbinál sokkal többet kell foglalkoznunk a patika menedzselésével.”

Koscsó József tagja a Megyei Gyógyszerész Kamarának, volt megyei, jelenleg országos küldött, tevékenységéért korábban Kiváló Dolgozó címet kapott. Koscsó gyógyszerész úr a gyermekkori vidéki környezet emlékei miatt nagyon szeret kertészkedni. Családi kirándulások során eljutottak Európa több országába, de megfordultak Magyarország számtalan vidékén is. Feleségével együtt gyermekük nevelését tartották legfontosabb feladatuknak, manapság fiuk szakmai ismereteinek bővítését, egzisztenciájának megteremtését tekintik fő céljuknak. Szerencsés embernek véli magát, mivel  „patikai” gyógyszerész lehetett, és nagyon örül annak, hogy ma, amikor a fiatalok számára szabad az út Európa felé, fia a családi patikában folytatja a szülők felelősségteljes, ám nagyon szép hivatását, és reméli, hogy tovább építi a gyógyszerész-dinasztiát.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)

(Kiegészítve 2012.július 18-án)