Kazincbarcika

Eddigi valamivel több mint fél évszázados életére visszatekintve gazdag, tartalmas és színes életutat vallhat magáénak.

A Skorpió jegyében Gyöngyösön, a szőlő és bor városában látta meg a napvilágot 1954. november 6-án. Mint akkoriban nagyon sok embernek, szüleinek is a bányászat nyújtott tisztes megélhetést, így került a család Heves megyéből Borsod megyébe. Édesanyja a Bányászati Aknamélyítő Vállalat adminisztratív vezetője, édesapja ugyanitt a cég csoportvezetője volt.

Pásztor László már tősgyökeres kazincbarcikainak vallja magát, hiszen kisgyermekkorától kötődik a fiatal iparvároshoz. Itt járt általános iskolába, majd annak sikeres befejezése után Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Technikumban folytatta középiskolai tanulmányait, ahol az érettségivel együtt gépgyártás-technológia szakmát is szerzett. A technikumban osztályfőnöke, Csobai Kálmánné, az oroszt és magyart tanító Lilla néni egyik „kedvence” volt.

1973-ban érettségizett, és számára is a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, majd a Borsodi Szénbányák akkori legnagyobb üzeme, a Mákvölgyi Bányaüzem adott számára is munkát. A húszezres bányászkollektíva számtalan sportrendezvényt szervezett, így folytathatta a még iskolás korában elkezdett sporttevékenységét (focizott, atletizált), számtalan aranyérmet nyert a különböző szintű sportversenyeken.

Mivel mindig közéleti ember volt, érdekelték az emberek, társai problémái, vonzotta az emberekkel kapcsolatos tenni akarás. Gyakorló technikusként, művezetőként közel tíz évig függetlenített nagyüzemi KISZ-bizottsági titkárként tevékenykedett. Máig büszke arra, hogy ifjúsági munkája eredményeként, annak elismeréseként fél évtizedig a KISZ Központi Bizottságának tagja volt. A munka mellett tanult, képezte magát. A mozgalmi jellegű továbbképzés mellett elvégezte a bányaipari technikumot, majd emelt szintű munkavédelmi szakképesítést és gyakorlati munkavédelmi oktatói képesítést is szerzett.

Így került a bányaüzem műszaki csoportjához, majd az Edelényi Bánya biztonsági vezetője lett. E felelősségteljes beosztásában több súlyos baleset kivizsgálásában is részt vett, amelyek emberileg élete megrázó élményeit jelentették.

Munkáját több alkalommal és számos kitüntetéssel ismerték el: többek között megkapta az ifjúsági mozgalomban legmagasabb elismerésnek számító KISZ Érdemérmet és Ifjúságért Érdemérmet, többször volt Kiváló Dolgozó, két alkalommal kapott miniszteri kitüntetést, átnyújtották neki a Bányász Szolgálati Érdemérmet, és kapott kitüntetést a takarékszövetkezeti munkájáért is.

A bányák bezárása után váltania kellett, újabb tanulás következett Budapesten, amelynek eredményeként ma üzletvezetőként lakások értékesítésével, forgalmazásával, értékbecsléssel foglalkozik. Immáron másodszor választották be a Városi Önkormányzat képviselő-testületébe, ami a 30 ezres városban óriási megtiszteltetésnek számít. Reméli, hogy tudásával, élettapasztalatával hasznára lehet a fiatal, szakmailag rátermett városvezetésnek.

„A sikeres előrehaladás egyik feltétele, hogy legyen az embernek ambíciója – vélekedik Pásztor László. – A másik fontos dolog a pozitív életszemlélet, a harmadik pedig talán az, hogy én mindig a másikat tiszteletben tartó, barátokat kedvelő típus voltam. Aki a közéletben akar eredményesen tevékenykedni, annak »mindig ott kell lennie a sűrűjében«. Fontos az is, hogy az ember szavának legyen súlya, a kimondott szót kezelje kellő méltósággal és komolysággal. Úgy vélem, érző szív dobog bennem, így a lehető legnagyobb empátiával, önzetlenül és maximálisan igyekszem megoldani azokat az emberi problémákat, amelyekkel képviselőként gyakorta találkozom. Erre tanítottak azok a nagyon kemény évek, amelyeket bányabiztonsági szakemberként töltöttem.”

Pásztor László úgy érzi, hogy sikeres szakmai és közéleti tevékenységének fontos segítője a feleség, Pásztorné Székely Éva, akivel 1979-ben kötött házasságot, és aki a Sajóvölgye Takarékszövetkezet Igazgatóságán dolgozik. Házasságukból egy fiúgyermekük született: László gépészmérnök, közgazdász szakmérnök, a Borsodchem dolgozója. Gyökereihez visszatérve hobbiszinten szőlőt művel, borászkodással foglalkozik. A szőlő mellett szívesen dolgozik kiskertjében is. Szabad idejében rendszeresen komoly ulticsatákat vív barátaival.

Eddigi életútjával elégedett, úgy érzi, sikeres életpálya áll mögötte, amelyre büszke a maga módján. Ma is nagy tenni akarással dolgozik, még számtalan terve van, amelyek megvalósításra várnak. Magánéletében mindenekelőtt fia sikeres életútját szeretné egyengetni. Mindehhez erőt ad a kiegyensúlyozott családi háttér, a felesége és fia mellett a mai napig jó egészségnek örvendő édesanyja és a 80. életévét betöltött apósa.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)