Kazincbarcika

Részese volt a vegyipar óriás sikereinek, országgyűlési képviselőként pedig 17 éven át képviselte Kazincbarcika érdekeit. A közéleti szerepléssel nyugállományba vonulása után sem hagyott fel, tanácstagból önkormányzati képviselő lett, és már harmadik választási ciklusban vezeti a gazdasági bizottságot.

Ollári István 1935. május 3-án született Fegyverneken. Hamarosan a fővárosba került a család, majd Kispesten a Wekerle-telepen élt 18 éves koráig. A négy elemit lakóhelyén, míg a nyolc középiskolai osztályt a Fáy András Gimnáziumban végezte el. Innen került Veszprémbe a Vegyipari Egyetemre, ahol sav-műtrágya szakon szerzett diplomát. A szakmaválasztás nem volt könnyű számára. Édesapja hídszerelő volt a MÁVAG-ban, a fiát pedig nyári időszakokban maga mellé vette a nagyobb hídrekonstrukcióknál.

Tetszett a folyók melletti élet, és nem utolsósorban a Duna és Tisza hídszerkezeteinek titokzatossága. Ezzel a miliővel kellett szembeállítani a kémiát, amit kísérletező gyerekként nagyon megkedvelt. A háború után, 1946–47-ben számos olyan vegyszert lehetett vásárolni az üzletekben, amiből érdekes keverékeket lehetett kutyulni. Némelyik – utólag belegondolva – nagyon is veszélyes anyag volt. Az elkötelezettsége viszont örökre megmaradt a szakma iránt, ezért 1958-ban a diploma megszerzése után az egyetemi tanszéken dolgozott, majd a Borsodi Vegyi Kombinátban helyezkedett el. Közben megnősült, feleségül vette Virág Editet, akivel egy évfolyamra járt az egyetemen. Sajnos, két gyermekének édesanyja 1997-ben elhalálozott.

A BVK-ban a salétromsavüzembe került műszakos mérnökként. Öt év múlva a műtrágyaüzembe helyezték át, ahol 1971-ig üzemvezető beosztásban tevékenykedett. Ebben a gyárrészlegben akkoriban mészammonsalétrom nitrogénműtrágyát gyártottak, de Magyarországon egyedül ott készült az úgynevezett altatógáz, a dinax, vagyis a dinitrogénoxid is. Számos külföldi tanulmányúton vett részt, amelyeknek a tapasztalatait itthon hasznosította.

Akkoriban nem mindig volt elég a magas szintű szakmai felkészültség magasabb szintű állás betöltésére, ezért sokan vállaltak politikai szerepet. Így került Ollári István is az MSZMP-be, majd 1963–1980 között a Parlamentbe országgyűlési képviselőként. Ott eredményesen lobbizott a város építéséért és a BVK fejlesztéséért.

1971–75 között nagy vezércserék zajlottak a gyáron belül, ekkor már pártbizottsági titkár és műszaki-gazdasági tanácsadó feladatokat látott el. 1975-től szétváltak a gyártási ágak, őt pedig áthelyezték a nitrogénműtrágya-gyárba üzemvezetőnek. Tizenegy éven át irányította ezt az üzemet, majd 1986-ban átkerült a Technológiai és Környezetvédelmi Főosztály élére.

A gazdasági változások során privatizálták a BVK-t, és 1991 óta BorsodChem néven működik tovább. Új vezetők kerültek pozíciókba, akik merőben más szemléletet hoztak, és ezzel nem tudott azonosulni. Ezért kérte korkedvezményes nyugdíjaztatását, amihez hozzájárultak az illetékesek.

Az országgyűlési képviselőség mellett 1980-tól dolgozott a Kazincbarcikai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságában, amely feladatot a rendszerváltozásig látta el. Utána listás képviselőként bekerült az önkormányzatba. Munkáját mi sem minősíti jobban, minthogy az utóbbi három választáson egyénileg is megmérette magát, és területi képviselőként jutott a grémiumba. A gazdasági bizottság elnöki tisztét 1994-ben kapta meg, és az eltelt három ciklusban több nagy beruházás is zajlott Kazincbarcikán. Üzembe helyezték a fedett uszodát, építettek egy stabil, modern fűtőerőművet, fejlesztették a városi strandfürdőt, és a lakosság ellátásának javítására segítették a multinacionális áruházláncok betelepülését.

Ollári István több állami kitüntetéssel büszkélkedhet. 1967-ben a Munka Érdemrend bronz, 1981-ben pedig az ezüst fokozatát kapta meg. A vezetők értékelték a közéleti és szakmai tevékenységét, valamint a nitrogénműtrágya-gyártás területén végzett nagy horderejű újításait is. Lakóhelyének legnagyobb elismerését, a Kazincbarcika Város Díszpolgára kitüntető címet 2005. augusztus 20-án vette át dr. Király Bálint polgármestertől, ami egyben talán megfelel az életműdíjnak is.

Gyermekei közül Krisztina 1962-ben született, és ma Székesfehérváron él. Vállalkozóként tevékenykedik informatikai területen, és két gyermeke van. István közgazdász egy multinacionális cégnél, és a nagycsaládosok sorába tartozik. A nagyapa Gödöllőn négy unokát szokott meglátogatni, és mostanában már nem egyedül érkezik ezekre a családlátogatásokra.

Négy év magány után új társat talált, így a hat unoka mellé még társult egy fogadott unoka is. A nyári programok többnyire a fonyódi hétvégi házban zajlanak, ahol a 8–17 év közötti gyerekeknek Ollári nagyapa évek óta indiántábort szervez. A leutazáshoz sokszor még az Opel Karaván is kicsinek bizonyul.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)