Kazincbarcika

Ha valaki, hát Szabó József igazán ismeri a munkanélküliség problémáját. Egyrészt munkájából fakadóan, másrészt a családján belül is szembesült az elhelyezkedés nehézségeivel. Igaz, ez is a munkájából adódott…

Szabó József 2003. március 1-jétől irányítja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központot. Több mint egy évtizedes munkaügyi tapasztalattal a háta mögött pályázta meg az igazgatói állást.

–Igazgatói kinevezésemkor feleségem a munkaügyi központnál dolgozott, s mivel a megbízatást követően összeférhetetlenség állt fent, közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Néhány hónapos munkanélküliség után azonban sikerült elhelyezkednie a kazincbarcikai önkormányzatnál, ahol szociális-humán területen tevékenykedik.

Szabó József egy szabolcsi kis településen, Bujon született ezerkilencszáznegyvennyolcban. Legidősebb gyermekként nyomon követhette két húga és öccse felcseperedését.

–Az általános iskola elvégzése után elkerültem Bujról, édesapám unszolására a barcikai vegyipari szakmunkásképzőben tanultam tovább, amit kitűnővel végeztem el – emlékszik vissza iskolai éveire. – A jó tanulmányi eredmények mellett az iskola egyik legjobb sportolójaként is számon tartottak; atletizáltam, emellett fociban és egyéb labdajátékokban is jeleskedtem.

Az iskola elvégzését követően jelentkezett a katonasághoz, hogy túlessen rajta, s feleségül vehesse diákszerelmét.

–A bajai kétévnyi kemény kiképzés, pontosabban a leszerelés után néhány hónappal megnősültem. Barcikán telepedtünk le, ott építettem házat magunknak, s a szüleim is ide költöztek. Közben elvégeztem a vegyipari technikumot, majd jelentkeztem a politikai főiskolára, ahol egyetemi végzettséget szereztem. Aztán a közgazdasági egyetem következett és egy munkaügyi üzemgazdász diploma – 45 éves koromig gyakorlatilag folyamatosan tanultam.

Első munkahelyén, a Borsodi Vegyi Kombinátban vegyipari szakmunkásként kezdte, az élet azonban úgy hozta, hogy mindössze pár hónapot dolgozott beosztottként, azt követően mindig valamilyen vezetői munkakört töltött be, a gyárban.

–A vállalati szakszervezeti életben aktívan tevékenykedett. Második munkahelyemen a szakszervezetek megyei tanácsánál munkaügyi és gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoztam, majd a vegyipari dolgozók szakszervezetének területi titkára lettem.

Ezt követően Sajóbábonyban osztályvezetőként helyezkedett el, ezerkilencszázkilencvenegytől pedig a munkaügyi szervezetnél dolgozik. Kirendeltségvezetőként kezdte Edelényben, majd amikor a szervezet szétvált, az Országos Munkabiztonsági és Munkavédelmi Főfelügyelőség megyei felügyeletének igazgatóhelyettese lett. A munkaügyi központ igazgatói posztjára tizenkét pályázó közül nevezték ki.

–Kiszámítható vagyok, nyílt és amit megígérek, az úgy is történik. Célkitűzésem a munkaügyi szolgáltatás színvonalának javítása, s ennek érdekében fontosnak tartom, hogy munkatársaim is átérezzék, ők vannak a munkanélküliekért és nem fordítva. Mindannyiuknak szem előtt kell tartani, hogy mi is állhatnánk a másik oldalon. Lényeges, hogy megfelelő hangnemben, kellő empátiával kezeljük az ügyeket, mert aki hozzánk fordul, segítségre szorul, s nem szabad ezzel visszaélni, sőt. Minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel segítsük a munkanélküliek elhelyezését.

Ehhez azonban kiegyensúlyozott, a munkahelyükre szívesen járó kollégák kellenek, amihez igyekszem megteremteni a szükséges feltételeket.

Fáradhatatlanul dolgozik, pedig mindennap Kazincbarcikáról jár be dolgozni Miskolcra.

–Kikapcsolódás? A munka mellett számtalan protokolláris kötelezettségnek kell eleget tenni, s bár örömmel teszem ezt, sok időt elvesz a családomtól, akik nagyon fontosak számomra. Két gyermekem van, a lányom tanító, de szakmájában nem talál megfelelő állást, a fiam pedig öcsém Suzuki autószalonját vezeti Barcikán. Ő nőtlen, de lányom révén két unokával is büszkélkedhetek, akikkel hétvégeken közös programot szervezünk, amiből nem hiányozhat a játék és például a bicikliverseny sem. Amikor tehetem, teniszezem, focizom, asztaliteniszezem, túrázunk a családdal és a barátokkal, szívesen dolgozom otthon a kiskertemben. Amíg időm engedte, a házban és a ház körül minden munkát magam végeztem a festéstől, tapétázástól a barkácsolásig, manapság sajnos nincs erre időm és energiám.

Bevallása szerint a sport iránti rajongástól eltekintve nincs más szenvedélye, nagyon mértéktartó.

–A legrosszabb tulajdonságom, hogy mindent komolyan veszek, időnként túlságosan is. Bizonyos élethelyzeteket könnyebben kellene elviselni, s picit lazábban kellene venni néhány dolgot.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)